Nincsen gyerekem, de mélyen elgondolkoztat minden alkalommal, amikor egy szülő panaszkodását hallom arról, hogy túl vannak terheve a gyerekek az iskolában, hogy anélkül kell dolgokat megtanulniuk, hogy értenék azt, hogy nincs idejük a játékra. Ezek a gondolatok még fájdalmasabb színezetet kaptak, amikor a minap megnéztem A kis herceg (2015) animációs filmet.

Kép innen.

Bízom benne, hogy Antoine de Saint-Exupéry világhírű történetéről mindenki hallott már, ha nem, akkor ez egy kiváló alkalom arra, hogy megsimerjen egy varázslatos mesét, amely egyaránt szól felnőtteknek és gyerekeknek. A most készült animációs film azért különleges, mert továbbgondolja a történetet és napjainkban folytatja azt egy kislány főszereplésével. Sőt, megtudhatjuk belőle azt is, hogy mi történt a kis herceggel, miután Saint-Exupéry története véget ért: bizony felnőtt, és egy olyan bolygón éli az életét, ahol egy olajozott gépezetet működtetnek abból a célból, hogy minden gyerekből hasznos felnőttet csiszoljanak. Még a kis hercegből is, aki leginkább csak az álmodozni, nézelődni és beszélgetni szeretett gyerekként. Na meg rókákat szelidíteni. Ezen a mesebeli bolygón, azonban fáradságos munkával ugyan, de belőle is hasznos felnőttet faragnak és elfeledtetik vele a bolygóját, a bárányait és a szeretett rózsáját. Ugye milyen kiábrándító?
A mesebeli főhős kislány és az anyukája szerencsére tanulnak a példából: nem az iskolai sikerek a legfontosabbak, vagy az, hogy sikeres felnőtté váljon a gyerekünk, hanem az emberi kapcsolatok.

Kép innen.

Vannak jó kezdeményezések, apró változások, de a tény az, hogy a mai generáció is egy olyan oktatási rendszerben tanul, ahol többségbe kerül a frontális oktatás és ahol a lexikális tudás magasabb értékkel bír, mint a kreatív gondolkodás, a szociális készségek vagy éppen a pénzügyekben való eligazodás. Már az óvodáskorú gyerekeket is több különórára járatják a szüleik, az iskolai előmenetel pedig pontok, jegyek, átlagok és százalékok halmazában fejeződik ki. Az, hogy valakit saját képességeihez mérten, relatív módon vagy verbálisan is értékeljünk, alternatívnak számít. Ugyanúgy, ahogy a tapasztalati tanulás is.
Az érettségi közeledtével pedig nem ritka, hogy tehetségsnek számító gyerekek is tanácstalanul állnak a kérdés előtt: hová adjam be a jelentkezésem, hol tanuljak tovább? Hiszen nics sok támpontjuk: a választható szakmák gyakorlati oldalairól sokszor csak keveset tudnak, saját képességeiket illetően pedig az egyetlen tapasztalatuk a jegyeik átlaga lehet egy-egy tantárgyból.
A verseny folyamatos, hiszen ahogy a filmbeli bolygón, nekünk is "hasznosnak" kell lennünk. Nem csoda, ha annak érdekében, hogy hasznosak legyünk, valamelyik lépcsőfokon kénytelenek vagyunk megszabadulni a "felesleges" dolgoktól: a gyerekkori álmainktól, a világmegváltó ötleteinktől vagy éppen
az egyedi látásmódunktól. Pedig "nem a felnőtté válással van baj, hanem a felejtéssel". Mármint a gyerekkor elfelejtésével.

Kép innen.

Gyakran érzem úgy, hogy a pszichológiának egy küldetése is, hogy emlékeztetni tudja a felnőtteket, hogy milyen volt gyereknek lenni és "engedélyt adjon" arra, hogy újra gyerekek lehessenek. Mert sok olyan ember van, akik fenőttként sikeressé válnak a munkájukban, ha úgy tetszik hasznosak, ők maguk azonban úgy érzik, hogy nem találták meg az útjukat. Útkeresésükben pedig visszanyúlnak oda ahonnan indultak: a gyerekkori álmaikhoz.

A közelgő ünnepi időszak jó apropó arra, hogy kicsit közelebb kerüljünk a gyerek-énünkhöz. Engedjünk a tökéletességből és tartsuk nyitva a szemünket, nehogy lemaradjunk a körülöttünk zajló mindennapi csodákról!

Kép innen.

Önök látták az animációs filmet? Mit gondoltak róla?

______________________________________________________________________

Szabó Fanni az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. 
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu

Honlapunk: otvenperc.hu
Facebook oldalunk: facebook.com/otvenperc

Az Agymanók (Inside Out) a Pixar legújabb animációs filmje, amely az érzelmek és az emlékezet viselkedésre gyakorolt hatását igyekszik modellezni mesés, játékos formában. Mindenkiben azonnal felmerül a kérdés: jó, de mi az, amiben valós a rajzfilm ábrázolása és mi az amiben téved vagy kiegészítésre szorul?

Először is néhány mondat a történetről azok kedvéért, akik nem látták a rajzfilmet: a főszereplő Riley, egy 11 év körüli kislány, aki szüleivel egy kedves vidéki városból San Franciscoba költözik. A kislány elveszti addigi otthonát, barátait, kedvenc hobbiját és meg kell küzdenie a sok új helyzettel. Ez nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk. Riley érzelmeit 5 karakter testesíti meg, akik a bonyodalmak hatására nagyobbnál nagyobb kihívásokkal találják szembe magukat.

Hosszasan lehetne értekezni arról mi az ami helyesen került a filmbe és mi az ami kimaradt, de mivel elsősorban ez egy rajzfilm és nem egy tudományos disszertáció, ezért nem is várjuk el tőle, hogy minden részletre kiterjedően számoljon be az agyunk működéséről (vagy elvárhatjuk, de nem fog). Ehelyett három olyan pontot választottam a filmből, ami el van találva és három olyat, ami tudományos szempontból mindenképp kiegészítésre szorul. 

Kép innen.

Ahol a készítők fején találták a szöget: 

1. A rajzfilmben megjelenített öt érzelem valóban a tudomány által elismert 6 alapérzelem közé tartozik: az öröm, a bánat, a harag, az undor és a félelem univerzális érzelmek, azaz a Föld minden pontján, minden kultúrában léteznek, a hozzájuk tartozó arckifejezéseket pedig ösztönösen felismerjük. Paul Ekman amerikai pszichológus 1945-ben kezdte kutatásait az arckifejezések természetére irányulóan, kultúrközi vizsgálatokat folytatott. A hatodik általa leírt alapérzelem a meglepődés.(Vannak olyan elméletek, amik hetedikként ide sorolják az érdeklődést, megint más elmélek pedig csak négy univerzális alapérzelmet azonosítanak). 

2. Tényleg vannak olyan emlékeink, amelyek meghatározóbbak a többinél, olyan szempontból, hogy alapvetően befolyásolják a viszonyulásunkat valamihez (a családunkhoz, a kutyákhoz vagy mondjuk a tanuláshoz). Ezekhez a fontos, vagy alapvető emlékekhez kapcsolódó érzelmeink azonban nem mindig állandóak, és ahogy a filmben is, változhatnak, árnyaltabbá válhatnak. Az ilyen alapvető emlékek árnyaltabbá tétele fontos szerepet hordoz a tanácsadás vagy terápia során is. Adott egy élményünk, ami egy életre megbélyegzi, hogy hogyan viszonyulunk egy adott dologhoz. Ezt az élményt azonban lehetőségünk van átkeretezni, más szempontból megérteni, új jelentést adni neki, hogy aztán megváltozzon az adott dologhoz való hozzáállásunk is. 

3. Nem csak az Agymanóknak vannak elhárító mechanizmusaik, hanem nekünk is! A rajzfilm leegyszerűsítve, de megjeleníti a negatív érzelmekkel megküzési módjainkat. Derű (az örömöt megtestesítő karakter) nem nyugszik bele abba, hogy nem sikerült a költözéssel kapcsolatban minden a legjobban és elszántan próbál tenni azért, hogy Riley újra jókedvű lehessen. Extra adag kellemes emlék felidézését rendeli expressz vonaton és még Bánatot is szigorúan kispadra ülteti: azt reméli, így már semmi sem állhat a boldogság útjába. Mi köze ennek a valósághoz? Az Anna Freud által leírt elhárító mechanizmusok olyan tudattalan lelki jelenségek, amelyek funkciója, az olyan "én"-t érintő felismerések megakadályozása, amelyek fenyegetik az önértékelést, szorongáshoz vezetnek. Rögtön a fenti példához kapcsolódóan két elhárító mechanizmust is azonosíthatunk: az egyik a tagadás (Bánatnak meg sem szabad mozdulnia és semmibe nem szabad beleszólnia, mintha nem is létezne), a másik pedig a fantáziatevékenység (olyan élmények felidézése, amelyek elégedettséggel töltenek el minket).

Kép innen. 

Pontok, ahol a valóság csorbát szenvedett:

1. Mire az otthon melegében, pólyába csavarva ránk mosolyognak a szüleink, addigra millió érzelmet megélünk, megannyi élménnyel gazdagodunk, amelyek egy életen át hatással lehetnek ránk. Ha csak a kellemes élményeinket számolnánk össze, akkor is valószínű, hogy nem a szüleink mosolya lesz az első, hanem például az anyukánk becéző hangja, amely már az anyaméhben töltött idő alatt is megnyugtat bennünket. De nem csak kellemes élményeket élünk át a születésünkig. Ha az anyuka várandóssága teljességgel háborítatlan volt is (ami nem valószínű), világrajövetele során sokkot és fájdalmat akkor is megéli a baba, ha a lehető legbékésebb születésben van része. 

2. Minden érzelemnek sokkal nagyobb funkciója van, mint ahogy azt a film be tudta mutatni, és nem csak az öröm átélése bír jelentőséggel (a film egyik legkevésbé elfogadható pontja, hogy kizárólag az örömöt állítja be úgy, mint hasznos érzelmet, egészen a történet végéig, ahol ez egy kicsit árnyalódik). Amellett hogy a különböző érzelmeink evolúciós szempontból is leírható hasznot jelentenek számunkra (az undor megvédhet minket a fertőző vagy veszélyes ételektől, a félelem távoltarthat minket veszélyes helyzetektől, a harag segíthet saját magunk megvédésében), a társas életben is nélkülözhetetlen mindegyik érzelmünk. A szomorúság például szorosan kötődik az együttérzés képességéhez is, lehetőséget ad arra, hogy kapcsolódni tudjunk másokhoz olyan helyzetekben is, amikor ők veszteséget élnek át vagy valamilyen negatív élményben van részük. Emellett az érzelmeink ritkán jelennek meg teljesen szeparáltan , sokkal gyakoribb, hogy kevert érzelmeket élünk meg. Az érzelmek különálló megélése jellemzőbb a gyerekekre, akik egy adott dologgal kapcsolatban gyakran tisztán egy érzelmet élnek meg, azonban nekik is el kell sajátítaniuk az érzelmek integrálásának képességét, azaz meg kell tanulniuk egy dologgal/személlyel/helyzettel kapcsolatban többfajta érzelmet is megélni. 

3. A tudatalattinkban nem csak a félelmeink lakoznak. A mesében Riley tudatalattija egy szigorúan őrzött kamra, ahová a "bajkeverőket" zárják (pl. a bohócot, a brokkolit vagy a nagymama porszívóját, melyekben az a közös, hogy Riley fél tőlük). A valóságban azonban a tudatalattink egy sokkal jobban rétegzett, dinamikusan működő énrészünk. Tudatalattinak nevezünk minden olyan mentális folyamatot, amely nem tudatosul. Ezek között vannak olyanok, amelyek könnyen tudatosíthatóak és vannak olyanok, amelyek szinte soha nem tudatosak (ezt nevezik tudattalannak). A pszichoanalízisben a tudattalant olyan késztetések, kívánságok, motivációk, érzelmek, emlékképek, impulzusok, vágyak és félelmek alkotják, amelyek a tudat számára hozzáférhetetlenek vagy csak nehezen hozzáférhetők, ugyanakkor befolyásolják gondolatainkat és cselekedeteinket.

Ön látta az Agymanók című rajzfilmet? Ha igen, mi volt róla a véleménye? 

______________________________________________________________________

Szabó Fanni az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. 
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu

Forrás: 

https://www.psychologytoday.com/blog/beyond-heroes-and-villains/201506/inside-out-emotional-truths-way-pixar
Elhárító mechanizmus - Wikipedia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Elh%C3%A1r%C3%ADt%C3%B3_mechanizmus