Mit tehetünk azért, hogy barátságaink hosszú időn át jól működjenek?

2016. október 08. 09:10 - szabófanni

Gyakran olvashatunk párkapcsolati vagy családi problémákról, a barátságok nehézségeiről viszont ritkábban. Mit tehetünk azért, hogy barátságainkat hosszú időn át megőrizzük? Mit tehetünk akkor, ha úgy érezzük, hogy megromlott a baráti kapcsolatunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozunk a mai bejegyzésben.

Kép innen.

Kezdjük először is azzal, hogy mit tehetünk azért, hogy barátságaink hosszú távon jól működjenek! Ha a barátainkra gondolunk, akkor leggyakrabban azok az emberek jutnak az eszünkbe, akiktől bármikor kérhetünk segítséget és akik ránk is mindig számíthatnak. Fontos, hogy a barátságnak ezen funkcióját ne hanyagoljuk el! Tegyünk érte, hogy a barátaink úgy érezzék, számíthatnak ránk, de fordítva is legyünk figyelmesek: adjunk nekik lehetőséget arra, hogy a segítségünkre legyenek és ezáltal a bizalmunkat és a megbecsülésünket is érezzék.

Még egy fontos dolog, amiben gyakran a barátainkra támaszkodunk, az az őszinte visszajelzés és kritika. Tudjunk mi is visszajelzést adni a barátunknak, de figyeljünk arra is, ha egy barátunk jelez nekünk vissza valamit. Ha figyelmen kívül hagyjuk a véleményét, vagy sértődéssel reagálunk, akkor valószínű, hogy legközelebb kevésbé szívesen lesz őszinte, ha kikérjük a véleményét.

A barátaink a társaink jóban és rosszban is. Azonban ne csak arra fektessünk hangsúlyt, hogy támaszt nyújtsunk a barátunknak, amikor bajban van: fontos ez is, de sokszor még többet jelent a másik számára, ha az örömeiben és sikereiben is egyformán tudunk vele osztozni.

Kép innen.

Végül, de nem utolsó sorban, a barátságnak természetes velejárója a konfliktus. Értékeljétek, hogy nem egyezik mindenben a véleményetek és igyekezzetek tisztelettel lenni a másik iránt, ha a nézeteitekről van szó. Ne féljetek attól, ha nem értetek egyet. Ha megtanuljátok kezelni a félreértéseket, akkor máris sokkal nagyobb esélyetek van arra, hogy a kapcsolatotok hosszú életű legyen.

Folytatni, vagy lezárni?

Természetüknél fogva a baráti kapcsolatok, mint minden emberi kapcsolat, dinamikusan változnak és fejlődnek, ahogy a személyiségünk is folyamatosan alakul. Nem csoda, ha egy idő után más és más emberekkel találjuk meg legjobban a hangot.

friendship-day-reunion-3.jpg

Kép innen.

Még ha egy barátságunk nem is működik már jól, eltávolodtunk egymástól, vagy úgy érezzük, hogy a köztünk kialakult konfliktusok nem megoldhatóak, akkor is nehezünkre eshet a kapcsolat lezárása. Ha egy rosszul működő kapcsolatot hosszú távon nem tudunk lezárni, akkor érdemes lehet elgondolkodni rajta, hogy mi gátol meg bennünket ebben. Kialakulhat egyrészt az az érzés bennünk, hogy a barátainkhoz kötelező hűnek maradni, a kapcsolat lezárását pedig egyfajta árulásként, cserbenhagyásként láthatjuk. Dolgozhat bennünk az a remény, hogy a körülmények változásával idővel majd javul a kapcsolatunk, vagy reménykedhetünk abban, hogy a másik ember változik meg. Az önértékelésnek is fontos szerepe lehet. Ha azt gondoljuk, hogy “nem érdemlünk meg” jobb barátokat, akkor benne ragadhatunk egészségtelenül működő baráti kapcsolatokban attól félve, hogy sosem találunk másik barátokat.

Ha a baráti kapcsolat folytatása mellett döntünk és szeretnénk helyrehozni a viszonyunkat, akkor kiemelten fontos őszintének lennünk saját magunkkal és másikkal is. Érdemes ilyenkor beszélni arról, ha esetleg megbántottátok egymást, tisztázni, ha valami rosszul esett és amit másképp szeretnétek alakítani a jövőben.

Ha te vagy az, aki ad még egy esélyt a másiknak egy barátságban, akkor saját magaddal azért fontos őszintének lenned, mert csak te tudod megítélni, hogy mennyi ideig érdemes várnod például arra, hogy a barátod változtasson valamin, több időt fordítson a barátságotokra, stb. Egy barátság is akkor tud jól működni, ha a felek egyformán foglalkoznak vele és nagyjából egyenlő energiával dolgoznak a működésén.

friendbreakupfeature.jpg

Kép innen.

Egy kapcsolat lezárása mellett dönteni nagy csalódás lehet. Fontos azonban emlékezni arra, hogy nem minden barátságnak kell feltétlenül egy életre szólnia. Vannak köztük olyanok is, amelyek csak az életünk egy bizonyos szakaszát kísérik végig, később pedig már nem fenntarthatóak. Egy barátság lezárásakor érdemes törekedni arra, hogy elkerüljétek a másik rosszindulatú vitába fulladó hibáztatását (hiszen ezzel senki sem nyer), ehelyett igyekezzetek az egymás iránti tiszteletet megtartani és őrizzétek meg a sok-sok emléket, boldogságot, amit a barátotoknak köszönhettek. Ezek az értékes pillanatok egy életen át gazdagítanak benneteket.

Végezetül három tudományosan vizsgált érdekességet gyűjtöttem össze a barátságokról, ezekről az alattuk lévő linkeken olvashattok angolul, de ha érdekelne benneteket valamelyik téma ezek közül bővebben magyar nyelven, akkor írjatok nekünk!

1. Van-e férfi és nő között barátság? Az egyéni vélemények általában megoszlanak, a kutatók szerint azonban nem. Feltéve persze, hogy az ellenkező nemhez vonzódunk - ez esetben ugyanis a kutatások szerint a szó legszorosabb értelmében vett barátságról csak a saját nemünkhöz tartozó személlyel beszélhetünk. (Kivételek mindig lehetnek, a kutatási eredmények általában a nagy többségre vonatkozó, illetve átlagos tapasztalatokat közvetítik.)

Friendship between man and women

2. Egy szerelem = két barátság? A kutatási eredmények alapján úgy tűnik, hogy egy párkapcsolat átlagosan két szorosabb barátság vagy családi kapcsolat meglazulásával jár együtt hosszú távon. Átlagosan 5-6 emberrel (barát vagy családtag) tartunk szoros kapcsolatot, a párkapcsolatban élők esetében megfigyelhető, hogy ez a szám eggyel lecsökken.

The price of love

3. A barátság jót tesz az egészségünknek. Segít a stressz, a depresszió de a krónikus betegségek legyőzésében is. Ez nem is olyan meglepő, ugye? :)

A protective factor against stress

Social Support - Surviving Breast Cancer

____________________________

fanni_kep_1.jpg

Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. 

E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu

Kövess minket Facebookon! 

 

komment

Hogyan hatnak kitűzött céljaink a boldogságunkra?

2016. szeptember 02. 19:50 - szabófanni

Életünk folyamatos változásban van, az emberi lét sajátja pedig, hogy nem csak a múlt vagy a jelen, de a jövő is befolyásol bennünket. Olyan dolgokról gondolkozunk, amik még nem történtek meg, azaz: terveket szövünk és célokat állítunk fel. Vannak, akik már kisiskolásként is listát írtak a tennivalóikról és a terveikről, mások számára viszont nehezebb lehet a jövővel kapcsolatos konkrét vágyak megfogalmazása. Ezzel nincs is semmi gond, mint mindenben, ebben is különbözőek vagyunk. De vajon lehet-e rossz célt kitűzni? Honnan tudhatom, hogy a helyes cél felé haladok-e? Hogyan egyeztessem össze a saját céljaimat a pároméval? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük ma a választ. 

Kép innen.

A cél és a hozzá vezető út

"Mi leszel ha nagy leszel?"

"Mit akarsz elérni az életben?"

"Milyen célokat tűztél ki a karrieredben?"

Ismerősek ezek a kérdések? Már egész kicsi korunktól kezdve kérdezgetnek bennünket, hogy hová akarunk elérni, a kérdéseknek pedig nem szakad vége. Legyen szó magánéletről, vagy karrierről, mindenkit mindig az érdekel, hogy mi a következő állomásod. Emiatt gyakran egy-egy céllal kapcsolatban az az illúziónk támadhat, hogy az elérése, beteljesítése boldoggá tesz majd bennünket. Félreértés ne essék, a céljaink elérése általában tényleg hatalmas örömmel társul! Indulunk az első futóversenyünkön, önálló otthonba költözünk, felvesznek bennünket egy szuper munkahelyre... Ezek mind olyan dolgok, amik nagy boldogságot jelentenek, de nem örökre. Ez pedig természetes és rendjén van. Amikor kitűzünk egy célt, vagy annak eléréséről ábrándozunk, fontos, hogy néha emlékezzünk arra is, hogy nem a cél elérése a boldogságunk kizárólagos forrása. Mi több, a célhoz vezető utat is sokkal kellemesebbé teszi, ha azzal a tudattal "haladunk végig rajta", hogy nem csak a végcél, de az ahhoz vezető apró lépések teljesítése is szolgálhatnak a boldogságunk okául. Ez a szemléletmód azért is hasznos lehet, mert az életben a legritkábban fordul elő az a helyzet, hogy mindent elvégeztünk, minden kitűzött célt elértünk és mindennel elégedettek vagyunk. Ha nem is értünk el mindent, vagy nem vagyunk mindennel tökéletesen elégedettek, engedjünk teret annak a megünneplésére, amiben sikeresek voltunk, vagy hagyjuk, hogy mosolyt csaljon az arcunkra egy apróság is. 

Kép innen.

"Ne add fel a céljaid!" - Vagy de?

A "soha ne add fel" egy kiváló mantra.... csak nem minden helyzetben. A céljainkat feladni vagy azokon változtatni viszont sokak számára a gyengeség jelének tűnhet. Pedig vannak olyan szituációk, amikor kifejezetten hasznos átgondolni, hogy miért is küzdesz

Előfordulhat, hogy nem volt kellően reális a cél, amit megfogalmaztál, vagy nem gondoltad át pontosan, hogy mivel fog járni a megvalósítása, de ha azon kapod magad, hogy a célodért való küzdés magát a boldogtalanságot jelenti számodra, akkor itt az ideje, hogy változtass valamin. A céljainkért leggyakrabban áldozatokat hozunk, de ez nem jelenti azt, hogy egy-egy cél érdekében olyan mértékű lemondásokat kell hoznunk, ami már kifejezetten rossz hatással van az életünkre (pl. anyagilag teljesen felemészt minket, tönkreteszi a magánéletünket vagy nem egyezik az értékeinkkel). Ilyenkor, ahelyett, hogy még jobban belemerülünk ebbe az állapotba és "csakazértis" megvalósítjuk a kitűzött cél, hasznosabb, ha új célt fogalmazunk meg, vagy módosítunk a terveinken. Ezt pedig nem gyengeségnek, hanem átgondolt tervezésnek hívják. 

rim-trail-1024x683.jpg

Kép innen.

Enyém, tied vagy miénk? Kinek a céljai?

Gyakran előfordul, hogy a kitűzött céljaival valaki igazából egy másik ember szándékát teljesíti és lehet, hogy ez még fel sem tűnik neki. Meg akar felelni a másiknak, úgy érzi, hogy ezt várják el tőle, "ez a helyes". Vagy éppen észrevétlenül feladja a saját terveit azért, hogy valaki mást tegyen boldoggá. A helyzet pedig tovább bonyolódhat egy párkapcsolaton belül. Persze, egy párkapcsolatban kiemelten fontos, hogy tudjunk egymáshoz igazodni, azonban jó ha ez harmóniában tud lenni az egyéni célok és tervek megvalósításával is. 

Párkapcsolatban több fajta "gubanc" is akadhat a jövő tervezésével kapcsolatban. Előfordulhat például, hogy nincsenek jól tisztázva az egyéni és a közös célok közötti határok. Ha a pároddal közösen azt veszitek észre, hogy sok nézeteltérésetek van egy adott tervvel kapcsolatban, akkor érdemes alaposan végiggondolni, hogy kinek a célja ez? Ha olyan célról van szó, ami valójában egyikőtöknek igazán fontos csak, de mégis mindenáron ketten próbáljátok megvalósítani, sokat segíthet, ha tisztázásra kerül: valójában ez egyikőtök célja és nem kell, hogy mindenáron közösen tegyetek érte. 

Ha pedig egy közösen kitűzött, mindkettőtöket érintő célról vagy tervről van szó, akkor is érdemes néhány dolgot szem előtt tartani:

- Ne erőltessetek egymásra semmit. Nem biztos, hogy ami az egyiknek egyértelmű és kényelmes megoldás, a másiknak is az.

- Hagyjatok helyet és időt a beszélgetésre. Míg egyéni terveinket gyakran csendes magányunkban, szó nélkül szövögetjük, a közös céljainknál erre kevés lehetőség van. Kell, hogy találjatok módot az eszmecserére.

- Ne vegye át önkényesen egy valaki a vezetést! Lehet, hogy közösen vágtok bele valamibe, de egyikőtöknek több ötlete támad, közlékenyebb vagy motiváltabb, emiatt a saját szájíze szerint valósít meg mindent, míg a másik elveszti a lelkesedését. Ha azt érzitek, hogy nem fektettek egyenlő mértékű energiát a közös célokba, akkor ne menjetek tovább szó nélkül, derítsétek ki, hogy hogy lehetne mindkettőtök számára kényelmesebb!

Kép innen.

Neked mi most a legfontosabb célod? Hogyan ünnepled meg a megvalósítása közben megélt apró sikereket?

____________________________

fanni_kep_1.jpg

Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. 

E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu
Facebook oldalunk

komment

Vitatkozás a párkapcsolatban: hogyan nyerhetünk mindketten?

2016. június 22. 09:32 - szabófanni

Nálatok röpködnek a tányérok, csapódnak az ajtók vagy egymáshoz se szóltok, ha vitás helyzet áll elő? Hogyan oldjátok meg a párotokkal kialakult konfliktusaitokatLegutóbbi bejegyzésemben szavaztatok a soron következő témáról: kiderült, hogy rengetegen olvasnátok szívesen arról, hogy hogyan tanulhatunk meg vitatkozni párkapcsolatban, úgyhogy ma erről lesz szó.

couple1.jpg

Kép innen.

Minden pár más vérmérsékletű és másképp definiálná a vitát. De mitől lesz a vita rossz vagy épp fájdalmas dolog? Nagyon különbözőek vagyunk. Nincsen két olyan ember, aki mindig mindent egyformán gondol, aki mindenben egyetért. Időnként nézeteltérésekbe botlunk, amik lehetnek kisebbek-nagyobbak, még az is lehet, hogy a legtöbb ilyen nézeteltérés során könnyedén igazítjuk egymáshoz az elgondolásunkat és nem is foglalkozunk vele többet. Előfordulnak viszont olyan témák, kérdések, amik akár visszatérő jelleggel is felbukkanhatnak a kapcsolatunkban megoldásra várva. Több oka is van, hogy miért pont ezek a konfliktushelyzetek éleződnek ki inkább: általában mindkét fél számára nagy fontossággal bír a kérdés, de szinte biztos, hogy a két félnek más miatt fontos. Amikor azon vesszük észre magunkat a párunkkal, hogy parttalan vitákat folytatunk valamiről, vagy egyszerűen csak nem tudjuk egymáshoz közelíteni az elgondolásunkat érdemes megállni egy pillanatra és megkeresni azt a pontot, ami miatt kettőnknek fontos ez a téma. "Mi a fontos nekem ebben?" Hogy hozzak egy példát, tegyük fel, hogy a pár azon vitatkozik, hogy milyen ebédet főzzenek vasárnapra az egyik fél családjának. Közösen szoktak főzni, általában élvezik is, de most mintha teljesen eltérő véleményen lennének. Elhangzik minden érv: ki mit szeret, mi mennyibe kerül, "hány óra lesz míg ezt mind megfőzzük", "ennyi erővel mehetnénk étterembe is", "a te nővérednek úgyse fog ízleni", stb. Látszólag triviális kérdésről van szó, mégis elkezdődik az érvek felvonultatása, ami személyeskedésig is fajulhat. 

couple2.jpg

Kép innen.

Ezen a ponton szeretném kimerevíteni ezt a jelenetet, lehetőleg képzeljük bele magunkat valamelyik fél szerepébe és gondoljuk végig, hogy milyen megoldások születhetnek. Minél több érvet vonultatnak fel, annál jobban meggyőzik magukat arról, hogy nekik van igazuk, amit a másik gondol az pedig nem lehet jó. A és B megoldás ellen és mellett kezdenek érvelni, ami egyrészt kizárja egy harmadik, esetleg mindenki számára kedvező megoldás lehetőségét, másrészt előre elrendeli a vita kimenetelét: valaki győzni fog, valaki pedig veszíteni. Ezzel meg is találtuk a vitás helyzetek legnagyobb csapdáját: mindenki arra törekszik bennük, hogy győzzön. Pedig vitába keveredni a párunkkal és győzni nem túl kellemes érzés, mert a párunk lesz a vesztes. A párunk leginkább legyőzve és megtiporva fogja érezni magát és mi sem fogjuk annyira élvezni, hogy a mi ötletünk került ki győztesként. Mit tehetünk akkor ahelyett, hogy megpróbáljuk legyőzni a másikat? Nem az a megoldás, hogy nem vállaljuk fel a konfliktusokat, vagy nem mutatjuk ki a nemtetszésünket. Sokkal inkább arra kell törekednünk, hogy megtudjuk, miért fontos a másiknak az adott helyzet és mi magunk is az őszinteségre törekedjünk. Mit tehetne a példában szereplő pár azért, hogy megtudják, nekik mi a fontos ebben a konfliktusban? A varázstrükk: meg kell beszélniük. Nem, nem reális az, hogy egy vita kellős közepén egyszer csak eszünkbe jut megbeszélni, hogy a másiknak mi a fontos ebben. Kezdetnek elég az is, ha a pár mindkét tagja tud arról, hogy ez hasznos lehet, ami még jobb, ha ki tudják ezt próbálni érzelmileg nem túlfűtött állapotban is. Tegyük fel mégis, hogy a példaként hozott helyzetben a pár mindkét tagja kísérletet tesz arra, hogy meghallgassa a másikat: leülnek és felteszik a kérdést: "Mi a fontos neked ebben?"

A: "Szeretném, ha nem kéne megint az egész hétvégét a konyhában töltenem."
B: "Nekem pedig jól esne, ha egyszer az én ötleteimet is megvalósítanánk." 

Kép innen.

Miért hasznosabb ez a két mondat elhangzása 100 felsorolt érvnél? Mert kiderül belőle, hogy ki mi miatt "köti az ebet a karóhoz". A-nak úgy tűnik, hogy nincs olyan sok energiája most a főzésre, mint B-nek és valószínűleg emiatt nem tudja elfogadni B ötleteit. B viszont szeretné megvalósítani az ötleteit és azt se bánja, ha korábban kell felkelnie, hogy kész legyen az ebéd. Ahhoz, hogy a párunkkal hatékonyak tudjunk lenni a közös megoldás kialakításában, szükségünk lesz még az értő figyelem megtanulására és arra, hogy a megoldást illetően szabadon merjünk ötletelni. Az értő figyelem annak a képessége, hogy meghalljuk azt az érzést, gondolatot, ami a kimondott szavak mögött rejtőzik. A-nak tehát ha értőn figyel a párja, akkor nem fogja azt válaszolni, hogy "de nem kell az egész hétvégét a konyhában eltöltened, csak a vasárnap délelőttről van szó". A párunk megértését segítheti, ha megfogalmazzuk a saját szavainkkal, amit hallottunk és visszakérdezünk, hogy jól értelmeztük-e, amit mondott. (pl. B megkérdezheti, hogy "jól értem akkor, hogy kevesebb időt szeretnél a főzéssel tölteni?"). Emellett fontos, hogy pontosítsuk az elképzeléseinket, ha kiderül például, hogy A szeretne többet pihenni, akkor el lehet kezdeni megbeszélni, hogy mi az, amiben viszont szívesen segít. B esetében pedig pontosítani lehet esetleg, hogy milyen ötlete nem került eddig megvalósításra, vagy mi az, amiben kreatívabb szeretne lenni. Sokszor kiderül például, hogy egy vitás helyzet hátterében maga a sértődöttség áll, tehát korábban sérelem érte az egyik felet és emiatt ragaszkodik annyira az álláspontjához. Ilyenkor fontos hogy ez a sérelem feloldásra kerüljön, például egy bocsánatkéréssel, ami után a konfliktus megoldása is könnyebben megszületik. 

Kép innen.

Az értő figyelem mellett említettem még az ötletelést is, ami annak a felfogásnak a részét képezi, hogy konfliktushelyzetben nem az az érdekünk, hogy nyerjünk a párunk álláspontjával szemben, hanem, hogy közös megoldást találjunk ki. Az ötletelés során bármilyen megoldási javaslat felmerülhet, amit legalább az egyik fél elfogadhatónak tart és nem is kell, hogy a probléma egészére megoldást kínáljon. Például A felvetheti, hogy ne süssenek tortát, hanem rendeljenek, mert úgy kevesebbet kell a főzésre figyelni. Erre kiderülhet, hogy B pont a süteményt szerette volna leginkább saját maga csinálni, viszont akkor kitalálhatnak valami egyszerűbb főételt az időigényesebb helyett.

Lezárásképp fontosnak tartom kiemelni, hogy a nézeteink egyeztetése és a kialakult vitás helyzetek akkor is kimerítőek lehetnek, ha az elvi alapokkal tisztában vagyunk. Sokat tud segíteni a fejlődésben, ha a párunkkal közösen tudunk arról beszélni, hogy mit kéne még megtanulnunk, hogyan kéne hatékonyabbá válnunk a konfliktusok kezelésében. Nincs két egyforma ember és két egyforma párkapcsolat sem. Bátran alakítsátok ki a saját megoldásaitokat, figyeljétek meg, hogy számotokra mi bizonyul hatékonynak, ha konfliktuskezelésről van szó, illetve ne féljetek változtatni valamin, ami nem működik megfelelően. 

Számodra mi jelent nehézséget a párkapcsolati konfliktusok során? Mi az, amiben már sokat fejlődtél?

______________________________

Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu
Facebook oldalunk

Forrás:

Chapman, G. D. (2006). Everybody wins: The Chapman guide to solving conflicts without arguing. Carol Stream, IL: Tyndale House.

komment

Boldog párkapcsolat hosszú távon - mit tehetünk érte?

2016. május 07. 13:07 - szabófanni

Társadalmunk változásaival párhuzamosan a párkapcsolataink is változóban vannak (Az Y-generáció magánéletének jellegzetességeiről Asbóth Kinga írt egy korábbi bejegyzésben). Más az ismerkedés, más a szexuális kultúra és más jellemzi a hosszú távú párkapcsolatokat, mint néhány évtizede. Egy talán nem változott, boldog és inspiráló kapcsolatokra vágyunk az életünkben. Személyes véleményem, hogy egészen mást jelentene a párkapcsolati probléma fogalma, ha nem ismernénk olyan kifejezéseket, mint „az Igazi” vagy „a nagy Ő”.  Ha nem fordítanánk akkora figyelmet arra, hogy vajon a „megfelelő” ember mellett vagyunk-e, akkor több energiánk maradhat arra is, hogy a kettőnk kapcsolatából a legtöbbet hozzuk ki. Mert bár hajlamosak vagyunk másokat (gyakran a párunkat) okolni a boldogtalanságunkért, érdemes vállalni a saját felelősségünket, mert a saját boldogságunkért és a párkapcsolatunk hosszú távú sikeréért mi magunk tehetünk a legtöbbet.

Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy mit tehetünk azért, hogy párkapcsolatunk hosszú távon is boldog legyen.

Először is: szex! 

Most tényleg az első helyen a szexuális élet hatásait fogom tárgyalni? Igen! Hogy miért: azért, mert a testi vonzalom és a szexuális élettel való elégedettség nagyon fontosnak bizonyul abban, ha a párok hosszú távon is intenzív szerelemről számolnak be. Szeretkezés vagy ölelkezés közben szabadul fel az oxitocin hormon, mely sok más hatása mellett hozzájárul ahhoz, hogy a párok közelebb érezzék magukat egymáshoz, illetve a köztük lévő kötődést is támogatja hosszú távon. Emellett a szexuális élettel való elégedettség alapvető részét képezi a fizikai és mentális jóllétünknek.

A testi vonzalom azért is sarkalatos pontja a párkapcsolatnak, mert nélküle gyakrabban számolnak be a párok szerelem nélküli kapcsolatról, megléte mellett viszont akkor is szerelmesnek vallják magukat a párok, ha egyébként sok olyan problémával küzdenek, amik próbára teszik a kapcsolatot (pl. eltérő nevelési stílus, pénzügyi problémák, egyenlőtlen felelősségvállalás).

kiss.jpg

Kép innen. (Adam Martinakis: Last kiss)

Az persze egyértelmű, hogy a szexuális életünknek akkor lehet ilyen pozitív hatása a párkapcsolatra, ha elégedettek is vagyunk az életünk ezen területével. Fontos, hogy a pár tagjai közösen döntsenek arról, hogy milyen gyakorisággal és hogyan élnek szexuális életet, nem elég, ha csak az egyikőjük elégedett a kialakult forgatókönyvvel. Ha valamivel nem vagyunk elégedettek, érdemes a párunk tudomására hozni. Találjunk megfelelő időpontot és módot arra, hogy kifejezzük a gondolatainkat (fontos, hogy ne a társunkról fogalmazzunk meg kritikát és a saját nevünkben szólaljunk meg, saját érzéseinket közvetítsük). Végül, de nem utolsósorban találjunk időt a szexre! Egy hosszú távú kapcsolatban előfordulhat, hogy a felek időbeosztásából fakadóan ez időnként nehezebb lehet, esetleg túl fáradtnak érezzük magunkat, de érdemes szem előtt tartani, hogy a szexuális életünk „karbantartásával” a párkapcsolatunkért, egymásért teszünk.

Csak pozitívan!

Melyik a könnyebb: a partnerünk jó vagy a rossz tulajdonságait felsorolni? Hát az az adott naptól függ, igaz? Vagy mégsem? Ha valakivel hosszú távon párkapcsolatban élünk, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy a rossz tulajdonságait alaposabban megismerjük, ami miatt pedig beleszerettünk, azt vagy alapvetőnek gondoljuk egy idő után vagy annyira hozzászokunk, hogy nem is tűnik fel. Utaltam a bejegyzés elején arra, hogy mennyivel más lenne az életünk, ha nem az Igazit keresnénk, hanem működő párkapcsolatot építenénk ketten. Arra is gondoltam ennek kapcsán, hogy egyik kapcsolat, egyik társ sem tökéletes, jobban mondva nagyban múlik rajtunk, hogy melyik lesz az. Hibái mindenkinek vannak, ha azonban belecsúszunk abba, hogy ezeket a hibákat okoljuk azért, hogy nem működik a kapcsolatunk vagy nem vagyunk boldogok, akkor nehezebb tenni a kettőnk boldogságáért. Ez nem azt jelenti, hogy mindent el kell néznünk a párunknak. Egy jól működő kapcsolat alapvető eleme a kölcsönös tisztelet, fontos, hogy ezt megadjuk a párunknak és meg is kapjuk tőle. Nem kell mindenben egyetértenünk, de fontos hogy legyen miért csodálnunk a másikat, tiszteletben tartsuk a személyes döntéseit, megbízzunk benne és támogatni tudjuk őt.

Kép innen. (Leonid Afremov festménye)

Közös élmények, egyéni boldogság

Egy korábbi bejegyzésemben (Hűek maradni - magunkhoz!) írtam már arról, milyen fontos is megtalálnunk az önmegvalósítás és összeolvadás harmóniáját a párkapcsolatunkban. Fontos odafigyelnünk magunkra, fontos tennünk a saját személyes boldogságunkért, mert ez hosszú távon a párkapcsolatunk sikeréhez fog hozzájárulni. A személyes boldogság (különösen a nők esetében) szoros összefüggésben áll a kapcsolatban megélt szerelem intenzitásával. Lehet, hogy önzőnek tűnik, ha a közös program helyett, a saját kívánságunkat teljesítjük, de ha a személyes boldogságunkért teszünk, abból a párkapcsolatunk is profitálni tud.

couple.jpg

Kép innen. 

Ha már harmóniáról volt szó, akkor kiemelem, hogy emellett egyformán fontos a közös élmények átélése is. Nem véletlenül randizunk gyönyörű helyeken, esszük együtt a kedvenc ételünket, vagy kirándulunk közösen: ha nem is tudatos, de érezzük, hogy ezekből az élményekből táplálkozik a kapcsolat. Nagyon fontos viszont, hogy milyen időt töltünk együtt. Egy hosszú távú kapcsolatban gyakrabban fordul elő, hogy tevékenységeink egysíkúvá válnak, gyakran ugyanazokat a dolgokat csináljuk együtt. Fektessünk energiát abba, hogy legyenek új és kihívást jelentő élményeink is. Lehet új és kihívó bármi, amit szívesen csináltok együtt: egy új étel elkészítése vagy egy sportág kipróbálása. Ezek az élmények mind hozzájárulnak az intimitás érzéséhez, segítenek abban, hogy közelebb érezzétek magatokat egymáshoz.

Ti mit tesztek azért, hogy a párkapcsolatotok hosszú távon sikeres legyen? Mi lenne a legjobb tippetek, mit tartotok igazán fontosnak?

Örömmel ajánljuk figyelmetekbe, hogy június 11-én ismét lesz egy Pszicho-Műhely alkalom, ahol ezúttal párkapcsolati témákkal fogunk foglalkozni. Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A részletekért kövessétek az Ötvenperc Facebook oldalát! Minden érdeklődőt szeretettel várunk! 

______________________________________________________________________

Szabó Fanni az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. 
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu

Facebook oldalunk

A következő Pszicho-Műhely részletei

Források:

  1. Sarkis, Stephanie. "7 Keys to a Healthy and Happy Relationship." Psychology Today. Sarkis Media LLC, 2 Jan. 2012. Web. 06 May 2016.

(https://www.psychologytoday.com/blog/here-there-and-everywhere/201201/7-keys-healthy-and-happy-relationship)

  1. Seppälä, Emma. "The 4 Keys to Keeping Love Alive Long-Term." Psychology Today. Emma Seppälä, 11 Nov. 2012. Web. 06 May 2016.

(https://www.psychologytoday.com/blog/feeling-it/201211/the-4-keys-keeping-love-alive-long-term)

komment

A felnőtté válás nehézségei: Y-generációs specifikumok, második rész: Magánélet

2016. március 11. 12:10 - asbóthkinga

A cikksorozat előző részében összefoglaltuk az Y-generáció specifikus nehézségeit a munkavállalást illetően - már akkor volt szó arról, hogy nem csak a munka, hanem a párkapcsolatok oldaláról is körbejárjuk majd a problémát. Sokan fordulnak hozzánk párkapcsolati gondokkal. Annak ellenére, hogy ezeknek egészen széles skálájával találkozunk, a húszas-harmincas éveikben járó fiatalok problémái között megfigyelhetőek generációs jellemzők.

Az Y-generáció tagjai ugyanis nagyjából mostanában állnak a családalapítás előtt/elején, hiszen ez az utóbbi időben sokkal jobban kitolódott - ez már annyira közhelyszámba menő megállapítás, hogy mi nem is ezzel foglalkozunk, hanem inkább azzal, hogy emögött a szimpla statisztika mögött mennyire sok nehézség, küzdés, megfelelni akarás, szorongás áll, ami ellen rengetegen próbálják felvenni a harcot ilyen-olyan eszközökkel - mi bemutatnánk, hogy mik ennek az okai, és adunk pár tanácsot. 

 
(natalie wilson)

1. Ismerkedés 

Az Y-generáció tagjai bár már egészen gyermekkoruktól fogva használják a digitális eszközöket, a technológia velük együtt nőtt fel, azonban főleg a korai ipszilonosok nem tekinthetők teljes mértékben "digitális bennszülötteknek" - talán ennek köszönhető az, hogy a legtöbbjüknek azért még erős fenntartásai vannak az online ismerkedéssel, a randiszájtoktól kezdve a tinderig. A munka-alvás-munka-buli-alvás-munka mókuskerékbe pedig nagyon ritkán férnek bele olyan szociális események, amelyek során személyesen is ismerkedni lehet. Az online ismerkedés sterilebb, kiszámíthatóbb, hiányzik belőle az a bájos szerencsétlenkedés, ami a szemtől-szembeni találkozásban megvan. Emellett ott van az a közhangulat, hogy a neten párt találni nem menő, ami nélkül is éppen elég nehéz elmondani a barátoknak, a családnak, hogy ez a helyes új fiú/lány egy különösen jól sikerült netflix&chill eredménye.

(kép innen)

2. Házasság? 

A nagyobb magazinok, internetes újságok körében egészen divatos dologgá vált időről-időre kibukni azon, hogy a huszonévesek, korai harmincasok mennyire nem mutatnak arra hajlandóságot, hogy szent esküvel pecsételjék meg a kapcsolatukat, azonban ez egyrészt nem jelenti azt, hogy ne lennének párkapcsolatok, másrészt pedig ez leginkább azért lehet, mert a házasság szimplán veszített a hitelességéből. Manapság a családalapítás előtt állók közül sokan csonka családban, vagy ún. "mozaikcsaládban" nőttek fel, gyakorlatilag minden családban akadt legalább egy rossz házasság, egy válás vagy egy újraházasodás, tehát gyakorlatilag mindenki számára nyilvánvaló, hogy a papír nem jelent garanciát a jó kapcsolatra. 

Egy 2014-es felmérés szerint a melegek élettársi kapcsolatát Magyarországon a nők 60, a húszas, harmincas korosztály 59, a diplomások 73 százaléka támogatja. Az Y-generáció körében érezhetően is nagyobb a párkapcsolatok szabadságának támogatása - ha a házasság intézménye törvényileg kizárja a melegek házasságkötésének lehetőségét, akkor miért várnánk el, hogy támogassák azt? Egyre többen gondolják úgy, hogy sem az államnak, sem az egyháznak nincs helye a párkapcsolatban, ezért a létrejövő házasságok nagy része is inkább a házasságra mint szokásra, tradícióra tekint.

Arról nem is beszélve, hogy a szabadság érzése az Y-generáció egyik fontos (ha nem a legfontosabb) célja, és ez nem csak a munkavállalásra, hanem a párkapcsolatokra is igaz: sokan érzik a házassági papírt egyfajta béklyónak, ami teherként nehezedik a vállukra.

(kép innen)

3. Közösségi média: párkeresés 

Ahogy az előző részben már volt szó róla, a nagy szorongás és stressz-szint különösen jelemző a fiatal y-genesekre, ami természetesen a párkapcsolatokra is vonatkozik. A közösségi média, a folytonos online jelenlét velejárója, hogy más esetben szimplán rég elfeledett óvoda- és iskolatársaink boldog, kétgyerekes friss családját, csodálatos esküvőjét, ajándékokkal elhalmozó párját látjuk, és egészen speciális szűrőt fejlesztünk ki arra, hogy valahogy ezek sokkal jobban megragadnak. Persze az emberek azt nem írják ki a facebookra, hogy "heló, ma sem házasodtam meg" vagy "kedves ismerőseim, már 3 éve egyedülálló vagyok", ezért nagyon könnyű beleesni abba a téves következtetésbe, hogy itt mindenki boldog, csak én szenvedek. Ezzel párhuzamosan az elvárásaink is nőnek, és a sok volt iskolatársunk párjából/instagram modellből önkéntelenül összegyúrunk egy jó masszív, és nagyjából teljesíthetetlen képet az megfelelő párról.

4. Közösségi média: párkapcsolat 

Ez szorosan összefügg az előzővel: mindenki mások tükrében értékeli és értelmezi magát. Ennek velejárója a folytonos hasonlítgatás, a saját készségek, adottságok, viselkedés megkérdőjelezése körülbelül minden szituációban, ami értelemszerűen szorongást okoz, már csak azért is, mert nagyon nehéz ennyire alaposan "önmegfigyelni" állandóan, a legtöbb szituációban eddig egyszerűen nem is sikerül a megfelelő követeztetéseket levonnunk magunkról. Az előbb említett "instaszűrőzött élet" pedig automatikusan egy torzított összehasonlítást eredményez, amivel - jogosan érezzük - lehetetlen lépést tartani. És ez bizony így van a párunkkal kapcsolatban is: gyakran felmerül a kérdés, hogy "tudnék jobban teljesíteni"? Elég jó a párom hozzám képest? Elég jó vagyok én a páromhoz? Én miért nem kapok ágybareggelit? Egy gyors végigpörgtés a facebookon és az instagramon, ahol 3 ágybareggelis poszt után könnyedén levonjuk a következtetést, hogy "itt mindenkit elkényeztetnek, csak engem nem".

5. Női egyenjogúság 

A női jogok, egyenlő fizetések kérdése mostanában az egyik legaktuálisabb téma, legyen szó hollywoodi színésznők fellépéséről, hatásos cikk-címekről vagy sokkoló fizetéskülönbségről: az Y generáció férfitagjai sokkal jobban támogatják a női egyenjogúságot, a nők pedig szerencsére egyre jobban érzik, hogy nem oké, hogy kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, ahogy az sem, hogy szexista vicceket/beszólásokat kell eltűrniük a munkatársaiktól, és szerencsére az is kiveszőben van, hogy feministákról divat úgy beszélni, mintha valamilyen unatkozó, idegesítő, érthetetlen emberek lennének, nézzük Benedict Cumberbatch véleményét a témában:

b09f1muimaajvfr.jpg(kép innen)

Míg a nagyanyáink jellemzően inkább háztartásbeliek voltak, ha volt is karrierjük/karriertervük, sokszor alárendelték a családalapításnak: ezt várták el tőlük, és ha bárki ennél egy kicsit ambíciózusabb próbált lenni, nagy nehézségekkel kellett szembenéznie. Kétségtelen, hogy a karriert és a családot néha nehéz összeegyeztetni, főleg úgy, hogyha a munkahely nem támogatja azt, nem biztosít elhelyezést a gyerekeknek, félállásba pedig gyakorlatilag lehetetlen elmenni. De halad a világ, és ha lassan is, fejlődünk (2012-ben Magyarország az EU-s tagállamok között még a 21. helyen volt a maga 20,1 százalékos nemek közötti fizetéskülönbségével, 2014-re ez 15,1 százalékra csökkent, ezzel előrejöttünk a 13. helyre).

 (kép innen)

6. Önmarcangolás, önmarcangolás, önmarcangolás. 

Egyszerre akarunk sikeres, gyors karriert, boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatot, folyamatos tájékozottságot a legfrisebb hírekről, zenékről, divatról, fiatalon akarunk szülők lenni, de mégis sokat akarunk a gyerekek előtt "élni", szeretnénk rengeteget utazni, vagy épp drága hobbiknak hódolni, szeretnénk egészséges, tökéletes, izmos testet, mégis rosszul érezzük magunkat, ha egy pénteket vagy szombatot nem megyünk el inni a barátokkal, egyszerre szeretnénk függetlenek lenni, de közben a legmélyebb intimitást megélni. És bár ezeknek a dolgoknak a szintézise megvalósítható, sőt, megvalósítandó, az, hogy mindent egyszerre akarunk és minél gyorsabban teljes agresszióba fordul saját magunk ellen. 

7. Szex 

A jelszó itt is a szabadság - újra. Manapság már inkább az a szociálisan kevésbé elfogadott, ha valaki a házasságig vár a szexszel, de ez két dolgot is jelent: egyrészt, hogy már megint valami "társadalmilag kevésbé elfogadott", ami miatt vannak, akik rosszul érzik magukat. Minél kevésbé címkézünk, annál kevésbé ítélünk el másokat, és hozzuk rossz helyzetbe magunkat is. Másrészt pedig, az szuper, hogy anélkül, hogy valaki elkötelezné magát egy kapcsolatban, lehet gazdag szexuális élete, de ha ez az intimitás megélésének elutasításával jár, (vagyis ha az egyén nem tud valaki mellett hosszabb párkapcsolatot kialakítani, és ez zavarja), és ha maga az egyén is úgy érzi, hogy talán túl gyakran váltogatja a partnereit, akkor érdemes a mélyére nézni, mi állhat a háttérben. Például szorongás, depresszió, és rejtett drog- és alkoholfüggőség, ez utóbbinak leginkább a fiatal nők vannak kitéve, valószínűleg azért, mert nekik a társadalmi előítéletekkel (ld. slutshaming) jobban meg kell küzdeniük ebben a kérdésben. Ezt az ember azonban általában eléggé pontosan meg tudja ítélni, (mégha néha fáj is ennyire őszintének lenni), hogy mennyire "egészséges" a szexuális élete. A hiba, amibe nem szabad beleesni az, hogy hagyjuk, hogy a szociális elvárások, megítélés az elkerülhetetlennél jobban befolyásoljon.

(kép innen)

És hogy mit tanácsolunk? 

1. Elsősorban annak a minél komolyabb tudatosítását, hogy erősen hat ránk a közösségi média; hogy az a kép, amit látunk nagymértékben torzítja az elvárásainkat. Én mindig el szoktam mondani, hogy minden a megértéssel kezdődik, nincs nagyobb ellensége a szorongásnak mint az, ha megértjük a dolgok működését, átlátjuk, hogy hogyan torzítjuk a valóságot, hogy hogyan marcangoljuk magunkat.

2. Nem vagy egyedül! Amiből két dolog következik: A: Hagyd abba az önmarcangolást! B: Ne félj beszélni a problémáidról, a nehézségeidről, hiszen hacsak nem futsz bele egy kivételesen őszintétlen y-generációsba, nagy valószínűség szerint döbbenten fogjátok konstatálni, hogy "Igen, én ugyanezt érzem!" És mindketten megkönnyebbültök.

3. Hagyd abba az elvárások egymásra pakolását a (jövendőbeli) pároddal kapcsolatban. Érthető, hogy mindenki fél az elutasítástól, de az első 1-2 durva szakítás után (amin, biztos vagyok benne, már túl vagy) tudod, hogy milyen; tudod, hogy fájdalmas, és tudod, hogy vége lesz. Ha valaki nem teljesíti az összes 32 pontos elvárásodat, merj és akarj beszélgetni vele, még a végén kiderül, hogy az a 32 pont igazából kb 3-4 pontra redukálható.

4. Ne várj el mindent egyszerre magadtól! Persze nyugodtan törekedj a sokszínűségre, de ne hajszold bele magad egyre extrémebb vállalásokba, elvárásokba, és főleg ne akarj mindent azonnal. Mindennek megvan a maga helye, és a haszna, ha éppen nem érzed magad jól a munkahelyeden, ha problémáid vannak a párkapcsolatodban.

5. Merj segítséget kérni! Erre vagyunk például mi is, a tanácsadás pszichológia erről szól, hogy végigsegítsen egy olyan nehézségen, ami úgy érzed, túl nehéz súlyként nehezedik rád, túl nagy szorongást okoz.

 (kép innen)

Ha többet szeretnél hallani a témáról, figyelmedbe ajánljuk a Pszicho Műhelyt jövő szombaton, ahol többek között erről is szó lesz, és ahol az Ötvenpercesek is képviseltetik magukat.

(Az emojik az emojipediáról származnak.)

 

Források:

Ramrakha, S., Paul, C., Bell, M. L., Dickson, N., Moffitt, T. E., & Caspi, A. (2013). The Relationship Between Multiple Sex Partners and Anxiety, Depression, and Substance Dependence Disorders: A Cohort Study. Arch Sex Behav Archives of Sexual Behavior, 42(5), 863-872.  http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3752789/

http://mic.com/articles/30916/74-of-millennials-support-gay-marriage#.oKgezPCbe

http://ipsos.hu/hu/news/erosodo-tolerancia-a-kapcsolat-csokkeno-a-gyermekvallalas-megiteleseben

http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Gender_pay_gap_statistics

https://www.psychologytoday.com/blog/fulfillment-any-age/201304/the-lingering-psychological-effects-multiple-sex-partners

 

______________________________

Asbóth Kinga az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: asboth.kinga@otvenperc.hu

Honlapunk
Facebook oldalunk

komment

Hűnek maradni - magunkhoz!

2016. február 25. 10:14 - szabófanni

Márciusban megrendezésre kerül a Pszicho-Műhely első alkalma, ahol az önmegvalósítás és kiégés témája kerül majd terítékre. Lehet ezt a témát általánosságban, karrier illetve párkapcsolat szempontjából is vizsgálni. A Pszicho-Műhely alkalmain arra törekszünk majd, hogy a résztvevőket közös gondolkodásra, beszélgetésre hívjuk és együtt tárjuk fel az érdekesnek bizonyuló kérdéseket. A mostani bejegyzésünk ehhez szolgál egy kis ízelítőként, gondolatébresztőként.

10644644_1061702530529118_1922219134917829057_o.jpgKép : Puuung

A párkapcsolatoknak természetes és fontos része az összeolvadás fázisa, melyben megszűnik a külvilág, a többi ember, elmosódnak az énhatárok és feloldódunk a másikban, a szerelmünkben. Azonban ez jó esetben nem marad így, a párkapcsolat fejlődik és fokozatosan újra fontosabbá válnak az egyéni célok, vágyak, tevékenységek, újra szerepet kap az önállóan töltött idő. Az életszakaszok (pl. házasságkötés, gyermek születése) időről időre megváltoztathatja a párkapcsolatok dinamikáját, hol az egymáshoz közeledés, hol az önállóság kerül előtérbe a párkapcsolaton belül. Szerencsés esetben kialakul egy harmónia, amelyben közel kerülhetünk egymáshoz és önállósodhatunk is: mindkettő egyformán fontos!

12120192_1033715769994461_1553971895790049169_o.jpgKép : Puuung

Egy hosszú távú párkapcsolat vagy házasság esetén nem csak azzal kell törődnünk, hogy megőrizzük a szenvedélyt egymás iránt, hanem arra is hangsúlyt kell fektetnünk, hogy önmagunk lehessünk. De miért olyan nehéz ez?

Kérdezhetném úgy is, hogy miért félünk elköteleződni - vagy akár összeköltözni? Mert úgy éljük meg, hogy onnantól kezdve a szabadságunk korlátozva lesz és nem hozhatunk saját döntéseket. Ez részben igaz: ha elköteleződünk valaki mellett, akkor sok mindenben közösen hozunk majd döntéseket. Együtt döntünk majd például arról, hogy hol fogunk lakni. Vagy, hogy örökbefogadunk-e még egy kölyökkutyát. Hogy milyen színűre fessük ki a nappalit. Egyszóval sok olyan kérdés van, amiről egy tartós párkapcsolatban vagy házasságban nehezen tudunk egyedül döntést hozni. De ez nem jelenti azt, hogy mindenről meg kell kérdeznünk a párunk véleményét. Sőt, azt sem jelenti, hogy mindenben egyetértésre kell törekedni!

12507507_1077094905656547_5830392579582331050_n.jpgKép : Puuung

Fontos, hogy lássuk: mik azok a kérdések, amiben jobb, ha együtt döntünk, és mi az amiben bátran dönthetünk egyedül is. Sokan eszmélnek rá például arra egy hosszabb kapcsolatban, hogy már nem is mennek sehova a párjuk nélkül, vagy akkor is kikérik a párjuk véleményét, ha más árnyalatú hajfesték vásárlásán gondolkodnak. Pedig ahhoz, hogy "ne égjünk ki" a párkapcsolatban, szükségünk van egyéni időre, egyéni célokra, saját döntésekre. Ezek táplálnak, gazdagítanak minket és nem elvesznek a kapcsolatból, hanem hozzáadnak. Persze mindenkinek más lesz az a kérdés, amiről a párjával közösen dönt és amiről egyedül. A lényeg, hogy lássuk ezeket és ne féljünk változtatni valamin, amiről úgy érezzük, ráférne!

Ön mit tapasztalt, hogyan maradhat egy párkapcsolatban hosszú távon is hű önmagához? 

______________________________________________________________________

Szabó Fanni az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. 
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu

Honlapunk
Facebook oldalunk

A képek Puuung, dél-koreai illusztrátor munkái. Facebook oldala: https://www.facebook.com/puuung1/

komment

A felnőtté válás nehézségei: Y-generációs specifikumok, első rész: Munka

2016. február 17. 12:22 - asbóthkinga

Az Y-generáció életkezdési válsága (ún. kapunyitási pánikja) az egyik leggyakoribb probléma, amivel megkeresnek minket. A jelenség összetett, sok háttértényezőből fakad, a specifikus családi háttértől kezdve a társadalmi-szociokulturális változásokig, a munkaerőpiac válság utáni nehézségeivel, az internet, az okostelefonok elterjedésével, és a külföldre vándorlás lehetőségével nehezítve. A következő két részes cikkünkben ezt a jelenséget próbáljuk egy kicsit körüljárni, beazonosítani a körülményeket, megnevezni a nehézségeket. Az Ötvenperc csapata egy új, pszichológiai témákat boncolgató műhely előkészítésében vesz részt: az első alkalom az önmegvalósításról és a reális elvárásokról fog szólni, amely nagyban érinti majd az Y-generáció tagjait is.

 
(kép innen)

Mi az az Y-generáció?

A nemzedékek elnevezése megkönnyíti az adott korcsoporthoz tartozó fiatalokat érintő nehézségek, hatások azonosítását. Az első megnevezett generáció az "elveszett nemzedék" (lost generation) volt, akik 1983-1900 között születtek, és az első világháború pusztító hatásai miatt kapták a nevet. Azokat, akik a Nagy Gazdasági világválság idején voltak fiatal felnőttek, "nagy nemzedéknek" nevezzük, utánuk jött a csendes vagy veterán-generáció (silent generation, 1920-1940) majd a "baby boom" generáció (1946-1964 között születettek). Az ezt követő X generációba azok tartoznak, akik az internet elterjedése előtt voltak gyerekek (1960-tól az '80-as évekig), az Y generáció pedig az ezredforduló környékén született korosztály, akik már gyakorlatilag beleszülettek az internet világába. A gyerekkorukat 2000 után kezdő nemzedék a Z-generáció vagy Alfa-generáció: a mai gyerekek is ezt a kohortot gazdagítják.

Az Y-generáció elsődleges jellemzője a különböző digitális technikai eszközök korlátok nélküli használata. A tipikus ezredfordulós gyereknek a szülei azt tanították, hogy bármi lehet belőle, és hogy akkor lesz igazán boldog, ha megvalósítja az álmait - csak mernie kell elég nagyot álmodni. A karrierépítés ezért különösen hangsúlyos számukra, és jobban ki is vannak téve a munkahelyi pszichológiai terrornak (az ún. mobbingnak), a munkahelyi stressznek. Az y-genes fiatal a fogyasztói társadalomba született bele, a márkahűség, az énreprezentáció, és az önmegvalósítás különösen fontos szerepet tölt be az életében.

(kép innen)

Az Y-generáció nehézségeiről mostanában egészen sokat lehet olvasni, sok új film is készül a témában (pl. a 2015-ös A Kezdő című, vagy a google-nél szerencsét próbáló páros a Gyakornokok-ban) - ami nem véletlen, mert az y-genes fiatatlok ezekben az években kezdenek el dolgozni, és mivel a társadalom olyan nagy részét teszik ki, mint utoljára a baby boom-generáció, ezért igen sokakat érintő kérdésről van szó. A fent említett filmek sajnos nagyjából megakadnak az ezredfordulós fiatalokkal szembeni elcsépelt sztereotípiáknál és előítéleteknél ("sosem néz fel a telefonjából" - "képtelen bármit elintézni - "még a cipőfűzőjét is egy okostelefon appal próbálja bekötni" háromszögre építkeznek), ami azért is kár, mert a munkaerőt foglalkoztató X generáció nagy előítéleteket táplál a "digitális bennszülöttekkel" szemben. Tegye fel a kezét az a huszonéves, aki nem hallotta már legalább százszor azt a mondatot, hogy "Te biztosan el sem tudod képzelni, hogy milyen volt, amikor nem volt internet". A kezdeti munkavállalást nem könnyítik meg ezek az előítéletek, de az Y generációnak ennél nagyobb problémákkal is szembe kell néznie.

Az Y-generáció (Millennials) éli meg a legnagyobb stresszt az amerikai kutatás szerint

1. Gazdasági válság, munkabizonytalanság Twitter's Money With Wings

A 2008-as gazdasági világválság hatása még évekkel később is érződött a munka világában: legérzékenyebben talán éppen azokat érintették, akik 2008 utáni időszakban kezdték el a felnőtt létet, és kénytelenek voltak a válság következtében beszűkült munkalehetőségekből válogatni, elfogadni a rosszabb munkafeltételeket.A fent említett önmegvalósítási és karrierépítési vágyhoz ez nem illeszkedik éppen jól, ezáltal hatalmas stresszt okozva a fiatal munkavállalóknak. Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) minden évben készít egy nagy stressz és egészség-felmérést, a 2015-ös nagy stresszfelméréséből kiderül, hogy egyrészt az y-gen tagjai sokkal nagyobb stresszt élnek meg, mint más kohortok, másrészt, hogy a legnagyobb stresszfaktort a pénz, a munka és a gazdaság állapota jelenti. 

 A leggyakoribb stresszor a pénz, amit a munka és a gazdasági félelmek követnek

2. A munkakeresés nehézsége vs. a lehetőségek tárháza Microsoft's Electric Light Bulb

Hiába készítenek fel az egyetem/főiskola alatt arra, hogy a munkaerőpiac kemény dió, és hogy gyakorlatilag mindenhol túlképzés van, tehát nehéz munkát találni - mindig dolgozik az emberben a kognitív torzítás, hogy "oké, hogy ez a statisztika, de ez rám biztosan nem vonatkozik". Másrészt a sok egyetemet/főiskolát végzett fiatal miatt egyre kisebb a jelentősége a papírnak,és egyre nagyobb hangsúlyt kap maga a munkahelyi teljesítmény az első, kritikus időszakban, ami talán még nagyobb stresszt okoz. Manapság a munkahelyek és munkaterületek közötti átjárhatóság is megnőtt: míg a baby boom-generáció tagjai jellemzően 2-3 munkahelyen dolgoznak aktív éveik alatt, az ipszilonosok csak ez első öt évben kb. ennyiszer váltanak munkahelyet. Így a fiatal munkavállalók jogosan érezhetik azt, hogy rengeteg lehetőségük van, viszont elég gyorsan beugrik a "biztosan jól döntöttem?" kérdés, ami növeli a streszszintet, szinte bénítóan hat az emberre. A soha-vissza-nem-térőtől, a kihagyott életektől való félelemek neve is van: FOBO (fear of better options, vagyis a jobb lehetőségektől való félelem).

(kép innen)

3. Az egyetem elhagyása és a felnőtté válás Emoji One's Graduation Cap

Bár az egyetem vége felé, a tizedik-tizenkettedik vizsgaidőszakon túl már sokan alig várják, hogy elkezdhessék a "nagybetűs életet", hogy dolgozni kezdjenek, hogy végre legyen pénzük másra is, mint májkrémes kenyérre, hogy a bennük tomboló kreatív energiákat végre felhasználhassák - az első ledolgozott év után kevesen gondolják, hogy a munkához fűzött összes reményük és elképzelésük bevált. A diákélettel járó hektikus, felxibilis napirend után a "nyolctólnégyig" (ami persze igazából nyolctól-kilenctől ötig-hatig-hétig is eltarthat) váratlanul övön aluli lehet, főleg ennek a generációnak, akik online élik az életük felét, és simán dolgoznak otthonról is. Ehhez a változáshoz, úgy tűnik, még nem nagyon alkalmazkodott a munkaerőpiac: ritka az olyan munkahely, ahol a kötött munkaidő helyett a flexibilis munkaidőt preferálják, és gyakoribb az, hogy bár este hat-hétig is bent kell lenni, elvárják, hogy a munkahelyi e-mailre még 8 után is érkezzen válasz. Ez viszont a személyes szabadság, a rekreációra fordítandó szabadidő egy durva korlátozása, amit sokan nem ismernek fel, és úgy érzik, muszáj még keményebben dolgozniuk, akár a szabadidejükből is komoly részt áldozva, hogy közelebb kerüljenek az áhított önmegvalósítás felé.

4. VetélytársakMicrosoft's Man  Microsoft's Womanmunkatársak

Az APA fent említett kutatásából kiderül hogy azok az emberek, akik emocionális támogatottságban részesülnek, jobban tűrik a stresszt, kevésbé érzik annak egészségkárosító hatásait. Míg az egyetem alatt az ember maximum a jobb jegyekért, nagyobb elismerésért verseng csoporttársaival, akik közül jellemzően jó barátai is kikerülnek, a munkahelyen már jóval nagyobb a verseny, kevésbé támogatóak egymással az munkatársak, nem érzi már annyira biztonságban magát az ember. "Ha én nem végzem el, elvégzi helyettem más: ezt nem hagyhatom" - így lesz az ártatlan munkatársakból ellenfél.



Az érzelmi támogatottság ereje: kevesebb stresszt élnek meg, kisebb mértékben depressziósak a támogatottak

5. Megváltani a világot  megvalósítani önmagam

A huszonéves korosztály sajátja a világmegváltási kedv, a nagyra törő tervek, ez minden kohortra jellemző (elég, ha csak a baby boom generáció hippijeire gondolunk), viszont először az Y generáció esetében kapott az önmegvalósítás ekkora hangsúlyt. Az ezredforduló környékén születettek azt tanulták az iskolában, azt látták a tévében, és jó esetben azt hallották a szüleiktől, hogy bármilyen hivatást választhatnak, bármiben sikeresek lehetnek - ha keményen dolgoznak, és áldozatokat hoznak, elérhetnek bármilyen célt. Semelyik korábbi generáció nem hallgatta meg ennyiszer azt, hogy ha boldog akarsz lenni, valósítsd meg az álmaid, ami önmagában egy rendkívül pozitív, támogató üzenet, azonban könnyen átfordul egy másik, ártó üzenetbe: ha nem valósítod meg az álmaid, nem lehetsz boldog, ami érthető módon hatalmas emocionális distresszt okoz, és melegágya a szorongásnak, az ember önmagával kapcsolatos mély bizonytalanságának.

6. Menjek vagy maradjak? Google's Airplane

Soha nem volt még ennyire "kicsi" a világ, soha nem volt ennyire könnyű külföldre költözni, mint az elmúlt pár évben - nem csoda hát, hogy az ezredfordulósok egyik jellemzője a nagymértékű mobilitás. Külföldön szerencsét próbálni hatalmas élmény, és sokak számára nagyon vonzó alternatíva, de rengeteg bizonytalansággal is jár: otthon, biztonságos légkör, kevés lehetőség, kevesebb fizetés vagy külföldi, bizonytalan lét, ahol viszont több a munkalehetőség, jobb az életszínvonal. A helyzetet nagyban nehezíti, hogy nagyon ritkán esik szó a migráció árnyoldalairól: például az újrakezdés nehézségeiről: a magányról, az izolációról, a kulturális különbségekről, a kívülállóság érzéséről; sokkal inkább az szokott lenni az üzenet, hogy otthon maradni béna, külföldre menni menő, és egyszerű: előtted az egész világ, miért maradnál otthon? Az ellenérvek viszont igenis fontosak, és nem lehet őket lesöpörni az asztalról. Felelős döntés ez, amit érdemes jól átgondolni.

 gypsys2-paulcapra-photo-by-paul-capra
(kép innen)

7. Külföldi lét Google's Statue of Liberty

Ha valaki a külföldre költözés mellett dönt, nagyon fontos, hogy tisztában legyen vele, hogy bizonyos szempontból nehezebb lesz kint, mint itthon - tapasztalataim szerint ez nagyon kevésszer előzi meg a külföldre költözés döntését. Kint aztán meg kell tudni küzdeni a "különléttel", a hirtelen felnőtté válással, a rengeteg felelősséggel, és első sorban a magánnyal, miközben ezeket a nehézségeket az itthon maradt barátoknak és a családnak nagyon nehéz tolmácsolni, mivel segíteni úgysem tudnak. Dolgozik is a kognitív disszonancia-redukció rendesen ("Miért jöttem külföldre, ha rosszul érzem magam? -> Igazából nem is érzem rosszul magam, nagyon jól érzem magam! Jól kell, hogy érezzem magam" Máris egy önostorozó üzenet.) Valószínűleg egyébként innen jön a "külföldön kolbászból van a kerítés" hiedelme is, hogy az már nem jut el az otthon maradtak felé, hogy mennyire kemény külföldön gyökeret ereszteni. Nagyon ajánlom ebben a témában a vs.hu dokumentum-sorozatát, a Mit ér meg? videók jól árnyalják a külföldi léttel kapcsolatban őrzött elképzeléseinket. 

 

Mindegyik generációnak megvannak a saját nehézségei, szembenállása a korábbi generációkkal. Az Y-generációra a kiugró stressz-szint és a nagymértékű szorongás jellemző, aminek megelőzésében fontos, ha be tudjuk azonosítani a körülményeket, amik ezt okozzák. A legfontosabb üzenet, hogy  "nem vagy egyedül", mások is küzdenek ezzel, és bár mindenki igyekszik a külvilág felé a sikeres, gondtalan, laza imázst mutatni (nagy segítség ebben a közösségi média), rengetegen szenvednek a folytonos bizonytalanságtól, a stressz hatásaitól. 

A következő részben az Y-generáció magánéleti problémáiról lesz szó. A téma iránt érdeklődőknek meleg szívvel ajánlom az önmegvalósítás vs. kiégés témával foglalkozó előadást (nem csak y-geneseknek!), ahol az Ötvenpercesek is képviseltetik magukat. 

Az infografikák az American Psychology Association tanulmányából származnak.

______________________________

Asbóth Kinga az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: asboth.kinga@otvenperc.hu

Honlapunk
Facebook oldalunk

 

Források:

https://www.apa.org/monitor/2015/04/money-stress.aspx

http://www.pewsocialtrends.org/files/2010/10/millennials-confident-connected-open-to-change.pdf

STRESS IN AMERICA: Paying With Our Health. February 4, 2015 http://www.apa.org/news/press/releases/stress/2014/stress-report.pdf

Psychology Today: Why Millennials Are so Stressed—and What to Do about It. https://www.psychologytoday.com/blog/the-gen-y-guide/201509/why-millennials-are-so-stressed-and-what-do-about-it

Business Insider: It's official: millennials are the most stressed-out generation. http://uk.businessinsider.com/millennials-are-the-most-stressed-out-2015-2?r=US&IR=T

Kushlev, K., W. Dunn, W. E. (2010): Affective Forecasting: Knowing How We Will Feel in the Future. University of British Columbia. 

komment

Kosok: pár birka és két morcos ember tanai emberségről és szeretetről

2016. január 07. 09:29 - asbóthkinga

Egy izlandi filmdrámáról írni egy életvezetési tanácsadással foglalkozó szervezet blogján már önmagában elég indokolatlannak tűnhet - pláne ha ezt az izlandi filmdrámát majdnem egy hónapja, december 10-én mutatták be Magyarországon - de ha csak egy dologgal kéne bizonyítanom ennek a posztnak létjogosultságát, az az, hogy egy hónappal a premier után, szerda este 7-kor a Toldi moziban való vetítésen sokszor több ember ült, mint amennyi kint iszogatott. 

Szóval maradjunk annyiban, hogy a Kosok-ról írni kell, de nem is csak ezért, hanem mert egy mélységesen emberi és szívmelengető film ez az izlandi, egyáltalán nem emberi, és kicsit sem szívmelengető táj díszletei között.

kosok1.jpg

Két testvér, Gummi és Kiddi egymás szomszédságban élnek egy izlandi tanyán, mindketten díjnyertes birkák tenyésztésével foglalkoznak, és 40 éve nem beszélnek egymással - Kiddi terelőkutyájával tartják a kapcsolatot, aki az egymásnak tőmondatokban írt leveleket hozza-viszi, sokkal nagyobb lelkesedéssel, mint ahogy a levelek maguk születnek - ami mellesleg valószínűleg minden 2 évben egyszer történik meg. Az egyik testvér, Gummi lassú tempójú de szerethető életet él, mindent szépen rendben és tisztán tartva maga körül, évtizedes szokásaihoz ragaszkodva háza '70-es évekbeli díszletei közt - Kiddi a lobbanékony, az iszákos, a rendetlen és az agresszívabb is. Hogy ők ketten miért nem beszélnek egymással, az nem derül ki, de történik némi utalás arra, hogy még a szülők miatt bontakozhatott ki a konfliktus. És bár gyakran nevet fel a néző a filmen, hiszen mennyire aranyos/nevetséges/cuki az, hogy ennyire komolyan veszik a népi állatukat, a birkát, hogy milyen párbeszédek zajlanak köztük, hogy hogyan élnek, és mennyire maguknak való emberek - azonban már a kosszépségverseny díjátadóján is érzékeljük, hogy vicc ide vagy oda, ezek komoly emberi érzelmek, és igenis fáj másodiknak lenni, pláne egy ponttal lemaradni a rivális testvér mögött.

kosok2.jpg

Egyszóval a humor mellett azért ott van a komolyság is, és ez a kettősség csak nő, amikor kiderül, hogy az egyik birka egy gyógyíthatatlan betegség, a súrlókor tüneteit mutatja, ami miatt a testvérpár és a környező tanyák nyájait is ki kell irtani. Addigra az ember már pont felfogta, hogy ezeknek az embereknek ez az életük, bármilyen nevetséges is legyen ez a toldiban pattogatott kukit majszolva - és a nyáj elvesztése gyakorlatilag egyenértékű a célok, az értelem, az élet elvesztésével is.

Grímur Hákonarson rendező egy másodperc szájbarágás nélkül, könnyeden, lassan, de lendülettel vezet ezen az úton, aminek a végén a nézőnek esze ágában sincs megkérdőjelezni Gummi és Kiddi életét, érzelmeit, prioritásait, de nem érzi magát hülyén amiatt sem, hogy az elején (valljuk be) kedvesen kinevette egész Izlandot. Sőt, a film elérkezik arra a pontra, ahol a karakterek már annyira hozzánk nőnek, hogy minden egyes porcikánkkal azon izgulunk, hogy jó legyen nekik.

kosok3.jpg

Visszatérve arra, hogy ez miért lehet bármennyire releváns az Ötvenperc blogján - mert tök mindegy, hogy ezek az emberek pont birkákat tenyésztenek, és nem céget igazgatnak, embereket gyógyítanak, országot vezetnek, vagy gyereket nevelnek - szeretettel és szívvel csinálják, és pont ezért sokkal hihetőbb a néző számára, hogy ez az életük, ez a legfontosabb dolog számukra; hihetőbb, mint egy kiégett cégvezető vagy egy gyerekeket utáló tanár, akivel kapcsolatban pont azt nem lehet érteni, hogy miért csinálja, ha már nincs benne a szíve és a lelke. És a két testvér között is, akik 40 éve nem beszélnek már egymással, (vagy ha igen, akkor is gorombaságokat), abban is több a szeretet, és több az emberség, mint amennyit mi bármikor megengedünk magunknak másokkal szemben. Ha valamit, akkor ezt érdemes megjegyezni a Kosok-ból, és jó mélyre eltenni, hiszen ha Gummi és Kiddi, az öreg izlandi testvérpár meg tudják valósítani ezt úgy, hogy évtizedek óta nem beszélnek egymással, akkor nekünk is sikerülhet.

(A képeket a film trailer-jéből szedtem.)

______________________________

Asbóth Kinga az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: asboth.kinga@otvenperc.hu

Honlapunk
Facebook oldalunk

komment

Az elbukott újévi fogadalmak pszichológiája: 5 probléma és 5 megoldás 2016-ra

2015. december 31. 20:41 - asbóthkinga

Az újévi fogadalmakról mindenkinek van véleménye. Valaki utálja őket, direkt nem támaszt magával szemben elvárásokat a jövő évre; van, aki megesküszik, hogy utálja őket, de titokban tesz pár fogadalmat; van, aki szeretné, hogy működjenek, de kissé szkeptikus; és vannak, akik megrögzött újévi fogadalom-tevők. Főleg ez utóbbi csoportnak van egy rossz hírünk: az újévi fogadalmakat 8%-ban sikerül csak betartanunk a felmérések szerint. De miért van ez így, és mit tudunk tenni annak érdekében, hogy saját magunknak tett ígéreteinket betartsuk, és ne kelljen 2016 szilveszter éjszakáján lemondóan leporolnunk a 2015-ös listát, és egy az egyben átmásolni a 2017-re tett fogadalmainkhoz? Lássuk hát az újévi fogadalom-mumust.

(via)

Miért nem működnek az újévi fogadalmak?

 

1. Az emberek irreális elvárásokat támasztanak magukkal szemben.

Fogyni akarna, letenni a cigarettát, spórolni, több időt tölteni távoli rokonságával? Segíteni másoknak, kedvesebbnek és türelmesebbnek lenni, élvezni az életet és többet nevetni? Mindkét kérdéskör szép célkitűzés, de mindkettővel kapcsolatban egy-egy általános hibába eshetünk. Az fogyás-egészséges életmód-spórolás témával kapcsolatban az a baj, hogy irreálisan kevés időt hagyunk magunknak a célok megvalósításához. Nem lehet 3 nap alatt lefogyni, vagy 2 hét alatt összespórolni egy ibizai nyaralás költségét. Az élet élvezete-másokon való segítés tengellyel a probléma az, hogy ezek nagyrészt kívülről, a társadalom felől érkező nyomásra fogalmazódik meg bennünk, bármennyire szeretnénk, nehezen tudjuk internalizálni ezeket a célokat - és ha nem érezzük eléggé magunkénak, elég gyorsan kifogy a motiváció és a tenni akarás is.

2. Az újévi fogadalmak a halogatás formái.

A halogatás rémkép mindannyiunk számára, és a pszichológiában egy gyakran kutatott terület. Az újévi fogadalmaknak már a megfogalmazásában is benne van minden, ami gyakorlatilag arra predesztinál, hogy ne teljesítsük be magunkkal szemben támasztott elvárásainkat. "Majd 2016-ban lefogyok". Az, hogy ez a 2016 konkrétan holnap kezdődik, és "sok lencse=sok pénz" ide vagy oda, de ha megfogadtuk, hogy 2016-ban egészségesen étkezünk, akkor lehet, hogy nem fér bele az a csülökbőrke - egyszóval ritkán látszik a megvalósításban: "Van egy évem rá".

(via)

3. A "hamis remény-szindróma"

Tegyük fel, hogy az összes irreális elvárást, amit magunkkal szemben támasztottunk, sikerül megvalósítanunk. Az egyik leggyakoribb újévi fogadalom például az egészséges életmódra való váltás: tegyük fel, hogy ezt sikerül 2016-ban visszaesések nélkül véghezvinni, de mégsem érezzük annyira fantasztikusan magunkat, amire akkor gondoltunk, amikor kitűztük e célt. Hiába vesszük elő a 2015 év végi papírunkat, nem lesz a "megígérem, hogy 2016-ban egészségesen fogok enni" mellé írva, hogy "és ettől azt várom, hogy boldogabb legyek, sosem látott mennyiségben és minőségben élvezhessem a szociális kapcsolataim, sikeresebb legyek a munkámban és kevesebbet veszekedjek a családommal" - mégis vagy az elején, vagy útközben hozzácsapódik ez az elvárás, hogy minden sokkal jobb lesz tőle. 

4. Próbáld ki ezt diétát! Ez a nő 3 nap alatt 20 kg-tól szabadult meg!

Igen, talán most nevetünk ezen, mégis, néha egészen könnyen becserkésznek az ilyen hamis ígéretek, könnyű módszerek - és ha ezekre gondolunk, joggal várhatjuk, hogy az újévi fogadalmakat nem lesz nehéz megvalósítani, pedig de: minél nagyobb célt állítunk magunk elé, annál nagyobb lesz a küzdés, ez sajnos a világ törvényszerűségei közt előkelő helyen szerepel.

(via)

5. Sok újévi fogadalom, egységnyi akarat és kitartás.

Fogadalmaink tengerében csak egy apró tényezővel nem számolunk, egy dologra nem gondolunk, amikor összeállítjuk a 2016-ra vállalt változásaink listáját: azzal, hogy komoly akarat és kitartás kell azoknak megvalósításához. Ennek a két fontos tényezőnek pedig nem tesz jót az, ha több nagy vállalást teszünk az új évre, mert a koncentrációnk és a cél iránt érzett eltökéltségünk több irányba morzsolódik, míg aztán egyikhez sem lesz elég az energiánk és a kitartásunk, hogy megvalósítsuk.

 

Milyen szempontok figyelembe vételével alakítsuk tehát 2016-os újévi fogadalmainkat?

 

1. Az első szempont egyértelmű, de nem lehet elégszer hangsúlyozni fontosságát: ne támasszunk irreális elvárásokat magunkkal szemben. És ha csak egy újévi fogadalmat tesznek, akkor legyen ez az. Már mi is ejtettünk szót róla, gyakran felmerül játékalkalmaink során is, hogy főleg a közösségi média közvetítésével naponta szembesülünk olyan képekkel, idolokkal, amelyeknek elérése sokunk számára lehetetlen. Szerencsére erre a közösségi média is kezd ráébredni, reméljük, ha már 2015-ben ébredezik az instagram népe, 2016 arról fog szólni, hogy tudatosítsa a sokszor hamis képet, amit mint vágyott imázs tár elénk.

2. Mint fent már említettem, a halogatás gyakori jelenség és kemény dió. Ha legalábbis tisztában vagyunk azzal, hogy mik azok az elvárások, amiknek meg tudunk felelni, és csak olyanokat támasztunk magunkkal szemben; ha hagyunk magunknak időt, és ütemtervet készítünk magunknak, akkor jó úton járunk afelé, hogy ne essünk bele pató pál úr hibájába. Ha mégis előfordul, akkor viszont érdemes megkérdezni magunktól, hogy mi lehet halogatásunk oka, ahelyett, hogy rögtön önvádló módon bűntudatot gerjesztenénk önmagunkban.

(via)

3. Érdemes egy kis időt szentelni arra, hogy komolyan végiggondoljuk, min szeretnénk változtatni a következő évben. (Ehhez kiváló keretet ad az Éviránytű teljesen ingyenesen letölthető füzetkéje - melegen ajánljuk!) Ezeket érdemes leírni, és csak utána megfogalmazni ezekből célokat, fogadalmakat. Így pont megfordítjuk cél->hatás irányt, és előbb gondolkodunk el azon, hogy mi az, ami igazán zavar, ami másként kéne, hogy működjön a következő évben, és ezekből generálunk célokat.

4. Ahhoz, hogy elérhessük a nehéz, távoli célokat, sokszor egészen nagy változásokat kell alkalmaznunk - a jól bevált diétás példánál maradva nem elég mondjuk az otthon felhalmozott csokikészletet az unokaöccsnek ajándékoznunk - egy másik típusú gondolkodást kell elsajátítanunk, ami azzal kezdődik, hogy az egészet nem büntetésként, hanem az önmagáért való örömként éljük meg. És ez nem csak a diétás problémakörre igaz, hanem minden kitűzött célra, amit mi a pszichológiai tanácsadásaink során is gyakran hangoztatunk: már maga a változás, a célhoz vezető út is öröm - nem könnyű, de jutalmazó.

5. Roy Baumeister szociálpszichológus régóta kutatja az akaraterő jellemzőit, és arra jutott, hogy bár az akaraterő nagyjából velünk született konstruktum, fejleszteni és építeni lehet. De ha már mindenképpen rövidebb távon szeretnénk eredményeket elérni, akkor érdemes a fogadalmak óceánjából egyet kiválasztani, és arra koncentrálni összes akaratunkat és kitartásunkat.

 

Sok sikert kívánunk a 2016-os évre, remélem, ezzel a pár támponttal könnyebb lesz összeállítani a 2016-ban reálisan megvalósítható fogadalmak listáját. Tartsanak velünk az új évben is, kövessenek minket facebookon, az instagramon, írjanak nekünk, keressék fel weboldalunkat!

 malac.png

Források:

https://www.psychologytoday.com/blog/wired-success/201512/why-do-we-fail-keep-our-new-year-s-resolutions

https://www.psychologytoday.com/blog/wired-success/201512/why-do-we-fail-keep-our-new-year-s-resolutions

http://apa.org/monitor/jan04/solutions.aspx

http://www.research.utoronto.ca/why-cant-i-keep-my-new-years-resolution/

______________________________

Asbóth Kinga az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: asboth.kinga@otvenperc.hu

komment

Amikor a kis herceg felnő

2015. december 15. 10:17 - szabófanni

Nincsen gyerekem, de mélyen elgondolkoztat minden alkalommal, amikor egy szülő panaszkodását hallom arról, hogy túl vannak terheve a gyerekek az iskolában, hogy anélkül kell dolgokat megtanulniuk, hogy értenék azt, hogy nincs idejük a játékra. Ezek a gondolatok még fájdalmasabb színezetet kaptak, amikor a minap megnéztem A kis herceg (2015) animációs filmet.

kisherceg2.jpg

Kép innen.

Bízom benne, hogy Antoine de Saint-Exupéry világhírű történetéről mindenki hallott már, ha nem, akkor ez egy kiváló alkalom arra, hogy megsimerjen egy varázslatos mesét, amely egyaránt szól felnőtteknek és gyerekeknek. A most készült animációs film azért különleges, mert továbbgondolja a történetet és napjainkban folytatja azt egy kislány főszereplésével. Sőt, megtudhatjuk belőle azt is, hogy mi történt a kis herceggel, miután Saint-Exupéry története véget ért: bizony felnőtt, és egy olyan bolygón éli az életét, ahol egy olajozott gépezetet működtetnek abból a célból, hogy minden gyerekből hasznos felnőttet csiszoljanak. Még a kis hercegből is, aki leginkább csak az álmodozni, nézelődni és beszélgetni szeretett gyerekként. Na meg rókákat szelidíteni. Ezen a mesebeli bolygón, azonban fáradságos munkával ugyan, de belőle is hasznos felnőttet faragnak és elfeledtetik vele a bolygóját, a bárányait és a szeretett rózsáját. Ugye milyen kiábrándító?
A mesebeli főhős kislány és az anyukája szerencsére tanulnak a példából: nem az iskolai sikerek a legfontosabbak, vagy az, hogy sikeres felnőtté váljon a gyerekünk, hanem az emberi kapcsolatok.

kisherceg1.jpg

Kép innen.

Vannak jó kezdeményezések, apró változások, de a tény az, hogy a mai generáció is egy olyan oktatási rendszerben tanul, ahol többségbe kerül a frontális oktatás és ahol a lexikális tudás magasabb értékkel bír, mint a kreatív gondolkodás, a szociális készségek vagy éppen a pénzügyekben való eligazodás. Már az óvodáskorú gyerekeket is több különórára járatják a szüleik, az iskolai előmenetel pedig pontok, jegyek, átlagok és százalékok halmazában fejeződik ki. Az, hogy valakit saját képességeihez mérten, relatív módon vagy verbálisan is értékeljünk, alternatívnak számít. Ugyanúgy, ahogy a tapasztalati tanulás is.
Az érettségi közeledtével pedig nem ritka, hogy tehetségsnek számító gyerekek is tanácstalanul állnak a kérdés előtt: hová adjam be a jelentkezésem, hol tanuljak tovább? Hiszen nics sok támpontjuk: a választható szakmák gyakorlati oldalairól sokszor csak keveset tudnak, saját képességeiket illetően pedig az egyetlen tapasztalatuk a jegyeik átlaga lehet egy-egy tantárgyból.
A verseny folyamatos, hiszen ahogy a filmbeli bolygón, nekünk is "hasznosnak" kell lennünk. Nem csoda, ha annak érdekében, hogy hasznosak legyünk, valamelyik lépcsőfokon kénytelenek vagyunk megszabadulni a "felesleges" dolgoktól: a gyerekkori álmainktól, a világmegváltó ötleteinktől vagy éppen
az egyedi látásmódunktól. Pedig "nem a felnőtté válással van baj, hanem a felejtéssel". Mármint a gyerekkor elfelejtésével.

 kisherceg3.jpg

Kép innen.

Gyakran érzem úgy, hogy a pszichológiának egy küldetése is, hogy emlékeztetni tudja a felnőtteket, hogy milyen volt gyereknek lenni és "engedélyt adjon" arra, hogy újra gyerekek lehessenek. Mert sok olyan ember van, akik fenőttként sikeressé válnak a munkájukban, ha úgy tetszik hasznosak, ők maguk azonban úgy érzik, hogy nem találták meg az útjukat. Útkeresésükben pedig visszanyúlnak oda ahonnan indultak: a gyerekkori álmaikhoz.

A közelgő ünnepi időszak jó apropó arra, hogy kicsit közelebb kerüljünk a gyerek-énünkhöz. Engedjünk a tökéletességből és tartsuk nyitva a szemünket, nehogy lemaradjunk a körülöttünk zajló mindennapi csodákról!

the_little_prince.png

Kép innen.

Önök látták az animációs filmet? Mit gondoltak róla?

______________________________________________________________________

Szabó Fanni az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. 
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu

Honlapunk: otvenperc.hu
Facebook oldalunk: facebook.com/otvenperc

komment
süti beállítások módosítása