Gyakran olvashatunk párkapcsolati vagy családi problémákról, a barátságok nehézségeiről viszont ritkábban. Mit tehetünk azért, hogy barátságainkat hosszú időn át megőrizzük? Mit tehetünk akkor, ha úgy érezzük, hogy megromlott a baráti kapcsolatunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozunk a mai bejegyzésben.
Kezdjük először is azzal, hogy mit tehetünk azért, hogy barátságaink hosszú távon jól működjenek! Ha a barátainkra gondolunk, akkor leggyakrabban azok az emberek jutnak az eszünkbe, akiktől bármikor kérhetünk segítséget és akik ránk is mindig számíthatnak. Fontos, hogy a barátságnak ezen funkcióját ne hanyagoljuk el! Tegyünk érte, hogy a barátaink úgy érezzék, számíthatnak ránk, de fordítva is legyünk figyelmesek: adjunk nekik lehetőséget arra, hogy a segítségünkre legyenek és ezáltal a bizalmunkat és a megbecsülésünket is érezzék.
Még egy fontos dolog, amiben gyakran a barátainkra támaszkodunk, az az őszinte visszajelzés és kritika. Tudjunk mi is visszajelzést adni a barátunknak, de figyeljünk arra is, ha egy barátunk jelez nekünk vissza valamit. Ha figyelmen kívül hagyjuk a véleményét, vagy sértődéssel reagálunk, akkor valószínű, hogy legközelebb kevésbé szívesen lesz őszinte, ha kikérjük a véleményét.
A barátaink a társaink jóban és rosszban is. Azonban ne csak arra fektessünk hangsúlyt, hogy támaszt nyújtsunk a barátunknak, amikor bajban van: fontos ez is, de sokszor még többet jelent a másik számára, ha az örömeiben és sikereiben is egyformán tudunk vele osztozni.
Végül, de nem utolsó sorban, a barátságnak természetes velejárója a konfliktus. Értékeljétek, hogy nem egyezik mindenben a véleményetek és igyekezzetek tisztelettel lenni a másik iránt, ha a nézeteitekről van szó. Ne féljetek attól, ha nem értetek egyet. Ha megtanuljátok kezelni a félreértéseket, akkor máris sokkal nagyobb esélyetek van arra, hogy a kapcsolatotok hosszú életű legyen.
Folytatni, vagy lezárni?
Természetüknél fogva a baráti kapcsolatok, mint minden emberi kapcsolat, dinamikusan változnak és fejlődnek, ahogy a személyiségünk is folyamatosan alakul. Nem csoda, ha egy idő után más és más emberekkel találjuk meg legjobban a hangot.
Még ha egy barátságunk nem is működik már jól, eltávolodtunk egymástól, vagy úgy érezzük, hogy a köztünk kialakult konfliktusok nem megoldhatóak, akkor is nehezünkre eshet a kapcsolat lezárása. Ha egy rosszul működő kapcsolatot hosszú távon nem tudunk lezárni, akkor érdemes lehet elgondolkodni rajta, hogy mi gátol meg bennünket ebben. Kialakulhat egyrészt az az érzés bennünk, hogy a barátainkhoz kötelező hűnek maradni, a kapcsolat lezárását pedig egyfajta árulásként, cserbenhagyásként láthatjuk. Dolgozhat bennünk az a remény, hogy a körülmények változásával idővel majd javul a kapcsolatunk, vagy reménykedhetünk abban, hogy a másik ember változik meg. Az önértékelésnek is fontos szerepe lehet. Ha azt gondoljuk, hogy “nem érdemlünk meg” jobb barátokat, akkor benne ragadhatunk egészségtelenül működő baráti kapcsolatokban attól félve, hogy sosem találunk másik barátokat.
Ha a baráti kapcsolat folytatása mellett döntünk és szeretnénk helyrehozni a viszonyunkat, akkor kiemelten fontos őszintének lennünk saját magunkkal és másikkal is. Érdemes ilyenkor beszélni arról, ha esetleg megbántottátok egymást, tisztázni, ha valami rosszul esett és amit másképp szeretnétek alakítani a jövőben.
Ha te vagy az, aki ad még egy esélyt a másiknak egy barátságban, akkor saját magaddal azért fontos őszintének lenned, mert csak te tudod megítélni, hogy mennyi ideig érdemes várnod például arra, hogy a barátod változtasson valamin, több időt fordítson a barátságotokra, stb. Egy barátság is akkor tud jól működni, ha a felek egyformán foglalkoznak vele és nagyjából egyenlő energiával dolgoznak a működésén.
Egy kapcsolat lezárása mellett dönteni nagy csalódás lehet. Fontos azonban emlékezni arra, hogy nem minden barátságnak kell feltétlenül egy életre szólnia. Vannak köztük olyanok is, amelyek csak az életünk egy bizonyos szakaszát kísérik végig, később pedig már nem fenntarthatóak. Egy barátság lezárásakor érdemes törekedni arra, hogy elkerüljétek a másik rosszindulatú vitába fulladó hibáztatását (hiszen ezzel senki sem nyer), ehelyett igyekezzetek az egymás iránti tiszteletet megtartani és őrizzétek meg a sok-sok emléket, boldogságot, amit a barátotoknak köszönhettek. Ezek az értékes pillanatok egy életen át gazdagítanak benneteket.
Végezetül három tudományosan vizsgált érdekességet gyűjtöttem össze a barátságokról, ezekről az alattuk lévő linkeken olvashattok angolul, de ha érdekelne benneteket valamelyik téma ezek közül bővebben magyar nyelven, akkor írjatok nekünk!
1. Van-e férfi és nő között barátság? Az egyéni vélemények általában megoszlanak, a kutatók szerint azonban nem. Feltéve persze, hogy az ellenkező nemhez vonzódunk - ez esetben ugyanis a kutatások szerint a szó legszorosabb értelmében vett barátságról csak a saját nemünkhöz tartozó személlyel beszélhetünk. (Kivételek mindig lehetnek, a kutatási eredmények általában a nagy többségre vonatkozó, illetve átlagos tapasztalatokat közvetítik.)
2. Egy szerelem = két barátság? A kutatási eredmények alapján úgy tűnik, hogy egy párkapcsolat átlagosan két szorosabb barátság vagy családi kapcsolat meglazulásával jár együtt hosszú távon. Átlagosan 5-6 emberrel (barát vagy családtag) tartunk szoros kapcsolatot, a párkapcsolatban élők esetében megfigyelhető, hogy ez a szám eggyel lecsökken.
A lelki életünk szempontjából elég mellékesnek tűnik, hogy milyen évszakban járunk éppen. Pedig az év különböző időszakaihoz rengeteg érzelmünk kötődik és rengeteg szimbolikus üzenetet is hordoznak. Nem véletlen az sem, hogy valaki ki nem állhatja az egyiket, és folyton a másikat várja. Október elején már nyakig járunk az őszben, ezért a mai bejegyzésünk ennek az évszaknak az üzeneteiről szól.
Ha az őszre gondolunk, elsőként juthatnak eszünkbe a színes falevelek, a hidegebbre forduló idő, a kopaszodó faágak és a szüret időszaka, ünnepe. A természet szimbólumai és a hozzájuk kapcsolódó emlékképek, érzések alkotják az ősznek azt a melegséggel teli, boldog-szomorú hangulatát, ami a művészeknek is olyan gyakran ad ihletet. Az évszakhoz rengeteg gyerekkori emlék is kapcsolódik, melyekben egyszerre van ott a játék (pl. gesztenyebábok készítése, levélgyűjtés) és a komolyság is (pl. iskolakezdés).
A nyár szabadabb időszaka után újra a munkára, tanulásra koncentrálunk, sok országban az üzleti évet is szeptember vagy október elejétől számítják. Ezzel együtt közeledünk a naptári év végéhez, ami a szüret ünnepével párhuzamosan arra késztet bennünket, hogy végignézzünk az év eddigi eredményein: mit sikerült elérnünk, mi az amit még be szeretnénk fejezni idén és mi az, amibe már most bele kell fognunk, hogy jövőre elégedetten nézhessünk majd vissza.
Az ősz legszebb üzenete talán az elmúlás. Elsőre szomorú üzenetnek tűnik, hiszen a halált és minden folyamatnak a végességét hordozza magában, felhívja a figyelmünket a saját halandóságunkra is. Számomra a szépsége is ebben rejlik. Kultúránkban a fiatalságot tartjuk az irigylésre méltó életkornak a társadalmunk idős tagjaira pedig kevés figyelmet fordítunk. Ezzel együtt az öregedés és az élet utolsó szakasza tabuvá válik. Pedig ahogy az ősz egyszerre időszaka az elmúlásnak és a termés betakarításának, úgy az öregedés sem csak a halálhoz való közeledésről, de a bölcsebbé válásról is szól.
Kicsit más oldalról, az elmúlás magában hordozza az elengedés fontosságát is: egyrészt minden folyamat, életszakasz, feladat lezárul egyszer, másrészt elengedés nélkül nincs lehetősége új dolgoknak születni az életünkben. Ha valamiről úgy érzed, hogy ideje lenne elengedned, legyen az egy cél, ami már nem motivál téged, vagy egy olyan emberi kapcsolat, ami már nem szolgálja a boldogságotokat és fejlődéseteket, akkor gyakran mégis kevés vigasz az, hogy "helyette majd lesz valami új". A gyász természetes velejárója annak, ha valamit elveszítünk vagy valamitől megválunk. Függetlenül attól, hogy mennyire jó lesz nekünk ezután, mindenképpen elveszítünk valamit, ami eddig a részünk volt. A természet arra is tanít, hogy ennek is helye van az életünkben. Nem csupán virágzás és napsütés képezi a részét, hanem a veszteség és az ezzel megélt fájdalom is.
Ha szeretnéd magad mögött hagyni a régit, hogy felválthassa azt az új, akkor érdemes ezért tudatosan és aktívan tenned. Lehet, hogy pontosan tudod, hogy itt az ideje új fejezetet nyitni, de ahelyett, hogy lépnél, vársz, hátha az univerzum egyszer csak lép helyetted ... Van amikor ez így működik, gyakrabban viszont nem. Gyakran olyan szokások, szerepek ragadnak benne az életünkben, amik nem fognak eltűnni az aktív hozzájárulásunk nélkül.
Érdemes ilyenkor először is a jövőre koncentrálni: pontosan magad elé képzelni azt, amit el szeretnél érni. Tervezd meg, hogy hogyan juthatsz el idáig és kezdj bele a megvalósításba (még ha ez valami egészen apró lépést jelent is). Anélkül, hogy lenne valami elképzelésünk a jövőről, vagy valami támpontunk, hogy merre fogunk indulni, általában sokkal nehezebb magunk mögött hagyni azt, amitől meg szeretnék válni (gondolj arra, hogy egy süllyedő hajó fedélzetét készülsz elhagyni: hiába ugrasz egy fejest a vízbe, ha nem tudsz úszni, vagy nem tudod merre van a szárazföld). Amellett, hogy elkezdesz a jövő felé fordulni, fontos, hogy aktívan távolodj attól, amit magad mögött hagynál, tegyél valamit azért, hogy megválj tőle. Ez könnyebb lesz akkor, ha van már egy biztos pont a jövőben, ami felé elindulhatsz.
Persze nem csak ősszel lehet tervezni, számot adni és felkészülni a megújulásra, hanem bármikor. A természetnek azonban megvannak a maga szimbólumai, amik inspirációt adhatnak ehhez ilyenkor.
Számodra mit üzen az ősz? Mi ejt rabul benne? Téged mire inspirál ez az évszak?
____________________________
Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
Mai cikkemet egy nemrégiben a Humans of New York oldalán közzétett fénykép ihlette, pontosabban az idézet, amely a rajta szereplő Andrew-tól származik (Nézd meg a fényképet itt.). Valahogy így hangzik magyarul:
"Újraindindítom az életem teljesen, ismét. Eljött az Andrew 5.0 ideje." ("I'm rebooting my life entirely, again. It's time for Andrew 5.0.").
Függetlenül attól, hogy Andrew élete hol tart most, vagy hogyan fog kinézni az 5.0-ás verzió, ez a rövid és frappáns kijelentés valójában egy fontos igazságot fogalmaz meg: az életünkben állandó a változás. Akármennyire megszeretjük az életünk egy-egy részletét, akármennyire hozzászokunk bizonyos tevékenységekhez vagy személyekhez, az időnkénti változás nem csak elkerülhetetlen, de szükséges is.
Andrew elmondása alapján nagyon egyszerűnek tűnik változtatni az életünkön, igaz? A valóság közelebb van ahhoz, hogy a változások, életesemények mindenki számára stresszesek. A Holmes & Rahe Stressz Skála 43 gyakori életeseményt állít sorrendbe az alapján, hogy mekkora változást jelent az adott esemény az életben (Life Change Units). Azt állapították meg, hogy minél több és minél jelentősebb változás van jelen egyszerre egy ember életében, azaz minél nagyobb stresszt él át, annál nagyobb a valószínűsége, hogy megbetegszik. A listán egyszerre szerepelnek az életet pozitív(pl. kimagasló egyéni teljesítmény, házasságkötés) és negatív irányba befolyásoló események (pl. partner halála, amely első helyen áll a stresszt kiváltó események között). A listán szereplő események közül sok önmagában semleges (pl. változás a munkahelyi felelősségekben) és egyformán nagy stresszt jelent függetlenül attól, hogy a személyt pozitívan vagy negatívan érinti e. Mindez azért érdekes, mert a legkönnyebb azt mondani, hogy a változás jó és szép, de akkor kerek a kép, ha kiegészítjük azzal, hogy a változást nem mindig mi kezdeményezzük és ha pozitív is, leggyakrabban stresszt jelent.
Nagyban különbözünk abban is, hogy hogyan viszonyulunk a változásokhoz. Vannak akik például kifejezetten szeretnek költözni, mások, ha tehetnék, egy helyen élnék le az életüket. Bármelyik tábort erősíted is, amit mindenképp érdemes végiggondolni, az az, hogy mikor érett meg egy helyzet a változásra. Nagyon leegyszerűsítve ez akkor következik be, amikor az a helyzet, amiben most vagy, már káros a számodra vagy nem szolgálja a fejlődésedet. Gyakran úgy vagyunk mi is, mint a béka, aki alatt forralni kezdték a vizet: csak lassan tűnik fel nekünk, hogy valamit muszáj tenni, a változást pedig halogatjuk. Lehet hogy először csak halványan sejlik fel, hogy valami nem stimmel, később esetleg már a környezetünk is szóvá teszi. A döntés szélsőséges halogatásakor figyelhető meg a kiégés jelensége, amikor már talán nem is bízunk abban, hogy jobbra fordulhatnak a dolgok, illetve, hogy képesek vagyunk egy jobb helyzetet teremteni saját magunknak. (A kiégés 12 fázisáról tartott előadást Dr. Lisznyai Sándor a Lisznyai Pszicho-Műhely egyik eseményén, az erről készült beszámolót ITT olvashatod.)
A változás nem csak ijesztő és stresszes, de gyakran még akkor is nehezen szánjuk rá magunkat, ha tudjuk, hogy szükséges. Mégis hogyan változtassunk akkor? Bár Andrew viccesen egy elektronikai eszközhöz hasonlította magát, ahol elég frissíteni az operációs rendszert, egy emberi életet átváltoztatni ennél lényegesen bonyolultabb. Nincs gomb, vagy használati útmutató, hogy hogyan kellene, mert mindannyian teljesen egyediek vagyunk. Ha úgy érzed, hogy a te életedben is szükséges lenne eszközölni néhány változtatást, akkor a legfontosabb azt végiggondolni, hogy az életed mely területével vagy elégedetlen? Mi az amit most egy csapásra megváltoztatnál, ha tehetnéd? Tegyük fel, hogy mondjuk az életmódod az, amivel elégedetlen vagy. Ezen belül már fel tudsz állítani egy célt, amit el szeretnél érni. Ha pedig van célod, akkor érdemes azt apró lépcsőkre bontani. Olyan aprókra, amiket reálisan teljesíteni is lehet. Enélkül könnyen érhet kudarc, ami elveheti a kedvedet a további fejlődéstől. Ha viszont valami apró fejlődést elértél, akkor nézd vissza és jutalmazd magad annak a tudatával, hogy képes voltál elindulni és változtatni.
Ha olyan helyzetben találod magad, hogy tudod, hogy változtatnod kellene, esetleg azt is tudod, hogy miben, de mégsem megy, akkor ne félj segítséget kérni! Ugyanez igaz akkor is, ha a változás külső hatásra következik be az életedben, te pedig úgy érzed, hogy nem tudsz úgy alkalmazkodni, ahogy szeretnél. Mindig igaz, hogy szólni ér, segítséget kérni ér!
A saját életedben van valami, amin most változtatni szeretnél? Hogyan tudnál hozzákezdeni?
Életünk folyamatos változásban van, az emberi lét sajátja pedig, hogy nem csak a múlt vagy a jelen, de a jövő is befolyásol bennünket. Olyan dolgokról gondolkozunk, amik még nem történtek meg, azaz: terveket szövünk és célokat állítunk fel. Vannak, akik már kisiskolásként is listát írtak a tennivalóikról és a terveikről, mások számára viszont nehezebb lehet a jövővel kapcsolatos konkrét vágyak megfogalmazása. Ezzel nincs is semmi gond, mint mindenben, ebben is különbözőek vagyunk. De vajon lehet-e rossz célt kitűzni? Honnan tudhatom, hogy a helyes cél felé haladok-e? Hogyan egyeztessem össze a saját céljaimat a pároméval? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük ma a választ.
Ismerősek ezek a kérdések? Már egész kicsi korunktól kezdve kérdezgetnek bennünket, hogy hová akarunk elérni, a kérdéseknek pedig nem szakad vége. Legyen szó magánéletről, vagy karrierről, mindenkit mindig az érdekel, hogy mi a következő állomásod. Emiatt gyakran egy-egy céllal kapcsolatban az az illúziónk támadhat, hogy az elérése, beteljesítése boldoggá tesz majd bennünket. Félreértés ne essék, a céljaink elérése általában tényleg hatalmas örömmel társul! Indulunk az első futóversenyünkön, önálló otthonba költözünk, felvesznek bennünket egy szuper munkahelyre... Ezek mind olyan dolgok, amik nagy boldogságot jelentenek, de nem örökre. Ez pedig természetes és rendjén van. Amikor kitűzünk egy célt, vagy annak eléréséről ábrándozunk, fontos, hogy néha emlékezzünk arra is, hogy nem a cél elérése a boldogságunk kizárólagos forrása. Mi több, a célhoz vezető utat is sokkal kellemesebbé teszi, ha azzal a tudattal "haladunk végig rajta", hogy nem csak a végcél, de az ahhoz vezető apró lépések teljesítése is szolgálhatnak a boldogságunk okául. Ez a szemléletmód azért is hasznos lehet, mert az életben a legritkábban fordul elő az a helyzet, hogy mindent elvégeztünk, minden kitűzött célt elértünk és mindennel elégedettek vagyunk. Ha nem is értünk el mindent, vagy nem vagyunk mindennel tökéletesen elégedettek, engedjünk teret annak a megünneplésére, amiben sikeresek voltunk, vagy hagyjuk, hogy mosolyt csaljon az arcunkra egy apróság is.
A "soha ne add fel" egy kiváló mantra.... csak nem minden helyzetben. A céljainkat feladni vagy azokon változtatni viszont sokak számára a gyengeség jelének tűnhet. Pedig vannak olyan szituációk, amikor kifejezetten hasznos átgondolni, hogy miért is küzdesz.
Előfordulhat, hogy nem volt kellően reális a cél, amit megfogalmaztál, vagy nem gondoltad át pontosan, hogy mivel fog járni a megvalósítása, de ha azon kapod magad, hogy a célodért való küzdés magát a boldogtalanságot jelenti számodra, akkor itt az ideje, hogy változtass valamin. A céljainkért leggyakrabban áldozatokat hozunk, de ez nem jelenti azt, hogy egy-egy cél érdekében olyan mértékű lemondásokat kell hoznunk, ami már kifejezetten rossz hatással van az életünkre (pl. anyagilag teljesen felemészt minket, tönkreteszi a magánéletünket vagy nem egyezik az értékeinkkel). Ilyenkor, ahelyett, hogy még jobban belemerülünk ebbe az állapotba és "csakazértis" megvalósítjuk a kitűzött cél, hasznosabb, ha új célt fogalmazunk meg, vagy módosítunk a terveinken. Ezt pedig nem gyengeségnek, hanem átgondolt tervezésnek hívják.
Gyakran előfordul, hogy a kitűzött céljaival valaki igazából egy másik ember szándékát teljesíti és lehet, hogy ez még fel sem tűnik neki. Meg akar felelni a másiknak, úgy érzi, hogy ezt várják el tőle, "ez a helyes". Vagy éppen észrevétlenül feladja a saját terveit azért, hogy valaki mást tegyen boldoggá. A helyzet pedig tovább bonyolódhat egy párkapcsolaton belül. Persze, egy párkapcsolatban kiemelten fontos, hogy tudjunk egymáshoz igazodni, azonban jó ha ez harmóniában tud lenni az egyéni célok és tervek megvalósításával is.
Párkapcsolatban több fajta "gubanc" is akadhat a jövő tervezésével kapcsolatban. Előfordulhat például, hogy nincsenek jól tisztázva az egyéni és a közös célok közötti határok. Ha a pároddal közösen azt veszitek észre, hogy sok nézeteltérésetek van egy adott tervvel kapcsolatban, akkor érdemes alaposan végiggondolni, hogy kinek a célja ez? Ha olyan célról van szó, ami valójában egyikőtöknek igazán fontos csak, de mégis mindenáron ketten próbáljátok megvalósítani, sokat segíthet, ha tisztázásra kerül: valójában ez egyikőtök célja és nem kell, hogy mindenáron közösen tegyetek érte.
Ha pedig egy közösen kitűzött, mindkettőtöket érintő célról vagy tervről van szó, akkor is érdemes néhány dolgot szem előtt tartani:
- Ne erőltessetek egymásra semmit. Nem biztos, hogy ami az egyiknek egyértelmű és kényelmes megoldás, a másiknak is az.
- Hagyjatok helyet és időt a beszélgetésre. Míg egyéni terveinket gyakran csendes magányunkban, szó nélkül szövögetjük, a közös céljainknál erre kevés lehetőség van. Kell, hogy találjatok módot az eszmecserére.
- Ne vegye át önkényesen egy valaki a vezetést! Lehet, hogy közösen vágtok bele valamibe, de egyikőtöknek több ötlete támad, közlékenyebb vagy motiváltabb, emiatt a saját szájíze szerint valósít meg mindent, míg a másik elveszti a lelkesedését. Ha azt érzitek, hogy nem fektettek egyenlő mértékű energiát a közös célokba, akkor ne menjetek tovább szó nélkül, derítsétek ki, hogy hogy lehetne mindkettőtök számára kényelmesebb!
"Állást keresni, állásinterjúkra járni soha nem kellemes."
Legalábbis ezt a legkönnyebb gondolni. Holott az álláskeresésben is lehet fejlődni, sikeresebbnek lenni, és mint szinte mindenből, ebből is lehet profitálni. Mégis inkább félelem, szorongás övezi a témát és ebben a rövid bejegyzésben most ezt a képet szeretném kicsit árnyalni.
Mielőtt belevágunk, ki kell emelnem, hogy nem áll szándékomban úgy lefesteni a munkaerő-piaci helyzetet, mint ahol minden a legnagyobb rendben van és álmaink jól fizető, kellemes munkája pedig egy kattintásnyira van tőlünk, mert ez egyáltalán nem igaz. Inkább arra szeretném fektetni a hangsúlyt, hogy igenis sok múlik a saját hozzáállásunkon.
Elmúltak azok az idők (sokunk számára pedig nem is igazán léteztek), amikor valaki sok évet töltött egy-egy munkahelyen, alig módosított a pályáján, ha pedig mégis, akkor azt nem kényszerből tette. (Az Y-generáció munkával kapcsolatos nehézségeiről itt olvashatod Asbóth Kinga cikkét). Ma egy rugalmasabb, pörgősebb piac résztvevői vagyunk, ahol nem csak a lehetőségek változnak folyamatosan, de az elvárások is. Ehhez kell igazodnunk, de hogyan?
Lehet, hogy most épp az álláskeresés az utolsó a fontossági sorrendedben. Állást keresni, vagy épp állásinterjúra járni, azonban nem csak akkor lehet hasznos, ha el szeretnél helyezkedni, vagy váltani szeretnél. Sokat profitálhatsz abból, hogy figyeled az állásajánlatokat, frissen tartod az önéletrajzodat vagy részt veszel egy-egy kiválasztási folyamatban.
Tudni fogod, hogy mik az aktuális lehetőségek, képben leszel az elvárásokkal, ami segíthet abban is, ha nem váltani, csak mondjuk továbbtanulni, képződni szeretnél.
Felbukkanhat előtted álmaid állásajánlata, de az is lehet, hogy kiderül, kapsz egy jobb ajánlatot, mint a jelenlegi fizetésed: ekkor elfogadhatod az új állást, vagy ha szeretnél a jelenlegi munkahelyeden maradni, beszélhetsz a főnököddel arról, hogy tud-e magasabb fizetést ajánlani.
Ha pedig jelenleg nem dolgozol és mondjuk csak fél év múlva lenne aktuális az elhelyezkedésed, akkor is érdemes tudnod, hogy hol-milyen pozíciók érhetők el számodra, mi az amihez tovább kellene képezned magad, szükséges-e felfrissítened a nyelvtudásod, stb.
Végül, de nem utolsó sorban állásinterjúkra járni ijesztő lehet, de hozzá lehet szokni, gyakorlottabbá lehet válni benne. Ha lehetőséged nyílik elmenni egy állásinterjúra, ne utasítsd vissza azért, mert esetleg nem vagy biztos abban, hogy pont ilyen munkára gondoltál-e, vagy meg fogsz-e felelni. Minden állásinterjú alkalmával egyúttal tapasztalatot is gyűjtesz, a következőn pedig magabiztosabb leszel, kevésbé fogsz majd izgulni. (Ha van lehetőséged, akkor az állásinterjú alkalmával gyakorolj olyan dolgokat is, ami nehezebben megy neked: pl. érdeklődj a fejlődési, továbblépési lehetőségek felől).
Mérd fel a lehetőségeket és állíts fel reális célokat!
A végzettségünket igazoló papír nem egyenes út a szakmánknak leginkább megfelelő, személyiségünkhöz legjobban illeszkedő pozíció megtalálásához. Figyelembe kell venni egy csomó mindent, amire valószínű, hogy az iskolapadban kevéssé készítettek fel. Neked kell összeszedned azokat a szempontokat, ami alapján egy adott helyre beadod a jelentkezésedet vagy nem. Élethelyzetedtől is rengeteg függhet: mennyire fontos számodra, hogy jól megközelíthető helyen legyen a munkahely vagy épp rugalmas beosztásban lehessen dolgozni. Lehet, hogy egyáltalán nem bánod azt sem, ha az ország, vagy a világ másik végébe kell költöznöd, egy csomó mindennel kapcsolatban viszont konkrét elképzeléseid vannak.
Érdemes listát írnod és fontossági sorrendet felállítanod: így tisztábban fogod látni, hogy mely tényezők a legfontosabbak számodra és mik azok, amiben jobban tudsz igazodni. Ezzel elkerülheted, hogy pánikszerűen beadd az önéletrajzod olyan helyekre, ahol ugyan megfelelsz minden elvárásnak, viszont garantáltan szörnyen éreznéd magad.
Az álláskeresés folyamatában megannyi dolog ijesztő lehet: félünk az elutasítástól, félünk, hogy olyan helyre vesznek fel minket, ahol nem fogjuk magunkat jól érezni és szorongva gondolunk arra, hogy megint "el kell magunkat adnunk". Szorongásunk különösen magas szintre emelkedhet, ha már sokadszorra járunk sikertelenül.
Ezek a félelmek azonban egy olyan potenciálisan jobb helyzettől távolítanak el bennünket, amiért cserébe bizony akadályokat kell legyőznünk és némi kockázatot is kell tudnunk vállalni. Munkával töltött éveink életünk jelentős hányadát fedik le. De nem mindegy, hogy ezek az évek keserűséggel vagy elégedettségben telnek. Sok minden múlik rajtunk, az első lépés pedig mindig az, hogy felismerjük: ha azt akarjuk, hogy valami változzon, tenni kell érte. Ha úgy érezzük, hogy szükségünk van rá, bátran kérjük szakember segítségét is. Legyen szó egy saját vállalkozás megvalósításáról, karriermódosításról vagy a következő munkahely megtalálásáról, a félelmeink csak hátráltatni tudnak, a sikerhez közelebb vinni nem.
Tipp: frissítsd fel az önéletrajzod egy elegáns vagy kreatív dizájn segítségével! Válassz olyat, ami illik hozzád és az általad megpályázott pozícióhoz is! Az alábbi linken regisztráció után ingyenesen szabhatod személyre és töltheted le az önéletrajzodat.
Számodra mi jelenti a legnagyobb nehézséget az álláskeresés során? Van valami, amiben fejlődnöd kellene?
____________________________
Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu Facebook oldalunk
Forrás:
Why people should always be looking for a new job https://www.psychologytoday.com/blog/fighting-fear/201210/why-people-should-always-be-looking-new-job
Overcoming fear of looking for a new job https://www.psychologytoday.com/blog/how-do-life/201503/overcoming-fear-looking-job
Szenvedélyes művelői szerint a minimalizmus nem csupán egy életforma, de egy eszköz is a személyes szabadságunk megvalósításához. Nem egyszerűen az anyagi javak visszafogott használatára, redukálására törekszik, hanem a lelki élet, az érzelmek, a döntéshozatal, a személyes kapcsolatok harmóniájára is. Ezzel az egye nagyobb teret hódító életformával foglalkozunk ma.
Nektek mi jut eszetekbe legelőször, ha azt a kifejezést halljátok, hogy minimalista? Nekem egy kevés tárggyal, egyszerűen berendezett otthon, ahol rend van. Egyszerűség, átláthatóság, nyugalom. Ez azonban mindenkinek mást jelent. Lehet, hogy valaki jól érzi magát egy olyan hálószobában, ahol a padlón csak egy egyszerű matrac van, más berendezés pedig nincs. Másnak ez a tér üres lenne egy személyes tárgy, egy dekorációs elem nélkül.
A minimalizmus nem ad egy szabályrendszert arra vonatkozóan, hogy maximum hány tárgyat birtokolhatsz. Inkább arra világít rá, hogy a tárgyaink közül rengeteg a felesleges. Nem önmagában az okoz problémát, hogy a tárgyaink töredékét használjuk, hanem az is, hogy a kelleténél több időt, pénzt, energiát vesz el a tárgyaink megvásárlása, tárolása, pakolása, javítása, tisztítása, stb. A cél viszont nem az, hogy mindentől megszabaduljunk: ha nem mérjük fel, hogy pontosan miből mennyire van szükségünk, akkor a lomtalanítás után szaladhatunk is a boltba, mondván, hogy nincs egy darab ruhánk sem.
Ha a tárgyaink közül szeretnénk szelektálni, érdemes lépésenként haladni. Sose számok alapján ritkítsuk például a ruhatárat (pl. csak 3 nadrágot fogok megtartani), hanem figyeljük meg, melyek a kedvenc ruháink és mik azok, amelyek egész nyáron, vagy egész télen nem is kerültek elő a fiókból. Lehet, hogy elsőre úgy gondoltuk, hogy 20 pólót fogunk megtartani, de valójában leggyakrabban mindig ugyanazt a 10 darabot vesszük elő legszívesebben.
A minimalista felfogás az élet sok-sok területére kiterjedhet, nem csak a ruhatárunkra vagy a lakásunk berendezésére. Lehet a célunk az, hogy kevesebb pénzt költünk, minőségi emberi kapcsolatokat akarunk kialakítani, vagy sokat szeretnénk utazni: mindenhol az arany középutat érdemes megkeresni. Nagyon könnyen extremitásokba bonyolódhat az ember például, ha eltökéli, hogy a lehető legkevesebb pénzből próbál meg kijönni. Egyfajta józan takarékosság szinte mindenkire ráfér. Ha viszont azon kapjuk magunkat, hogy órákat töltünk egy-egy dolog beszerzésével, mert "ott olcsóbb", akkor gondoljunk arra, hogy ez valóban jót tesz-e.
A minimalizmusnak ugyanis az egyik legfontosabb üzenete az egyszerűség mellett az is, hogy megtaláljuk, mi az, ami a legfontosabb nekünk, mi az amire több időt és energiát szeretnénk áldozni. Azáltal, hogy felismerjük, mi az, ami felesleges, több időnk juthat arra, amire valóban szeretnénk, hogy jusson.
Pszichológiai szempontból persze a legérdekesebb az, hogy vajon melyek azok az elemei a minimalizmusnak, amik a lelki életünkre is pozitív hatással lehetnek. Persze, felszabadító érzés megszabadulni a felesleges holmiktól, de talán nem ez az, ami a legtöbbet adja. Sokkal inkább az a gondolat, hogy "nincs szükségem többre", "megvan mindenem, ami kell az élethez" és ugyan van rengeteg dolog, amit megvehetnék, vagy amire vágyhatnék, azonban ezek is ugyanúgy tárgyak, amik idővel felhalmozódnának az életemben.
Ha pedig megtanultunk a tárgyaink között szelektálni, nagy eséllyel az érzelmeinket és gondolatainkat is egy kicsit másképp látjuk. És talán a tárgyak közti válogatásnál még sokkal fontosabb is az, hogy megtanuljuk, mi az amin érdemes törnünk a fejünket és min felesleges aggódni, mit szeretnénk igazán, teljes szívből és mit csak mások kedvéért.
Mit üzen számodra a minimalista felfogás? A Te életedben mi az a terület, ahol időszerű lenne egy nagytakarítás? Hogyan kellene hozzákezdened?
___________________________
Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu Facebook oldalunk
Az a mondás, hogy valaki "leugrik a boltba cigiért" viszonylag régóta él az emberek fejében mint annak a metaforája, hogy az illető szó nélkül lelép a családjától/párjától és egy új életet kezd valahol. Nincs új a nap alatt, maximum manapság ez gyakrabban történik meg, és új, trendi neve van - úgy hívják, hogy ghosting.
Mi a ghosting?
Gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra eltűnni valakinek az életéből a párkapcsolat/barátság bármelyik szakaszán különösebb ok, indok nélkül. Hogy pontosan hol van az a pont, hogy valamit igazán fájdalmas ghostingnak tekinthetünk, több mindentől függ: például, hogy mennyire volt az otthagyott érzelmileg bevonódva, a (pár)kapcsolat korai vagy már érettebb fázisában történik-e meg; és persze rengeteg egyéni jellemzőtől is, például hogy az illető hogyan áll a saját önértékelésével. Ha valakinek eleve alacsonyabb az önbizalma, erős kétségek gyötrik saját magával kapcsolatban, akkor jóval nehezebben fogja magát túltenni azon a megrázkódtatáson, amit a ghosting okoz.
A látszólag minden különösebb ok nélkül való eltűnés azért egy borzasztóan kegyetlen dolog, mert nem nincsen rá magyarázat. Mégha az a kínált ok egy jól elcsépelt "nem benned van a hiba, hanem bennem", már az ad egy kis támpontot, amibe bele lehet kapaszkodni a szakítás utáni gyógyulás folyamán. Még akkor is, ha a szakításnak fájdalmasabb, keményebb oka van (pl. "egyszerűen nem tetszel eléggé" vagy "már nem vagyok szerelmes"), akkor is ad valamilyen magyarázatot, felkínálja a megértés lehetőségét. Megértés nélkül ugyanis iszonyú nehéz továbblépni, mert az oknélküliség gyakorlatilag megfosztja az egyént az alapvető kontrollérzéstől: attól, hogy a dolgok okkal történnek, és hogy bizonyos cselekedetek konkrét okokhoz vezetnek, ebből következően pedig bizonyos történéseknek konkrét okai vannak. A kontrollvesztettség állapota pedig az egyik legveszélyesebb dolog az egyén számára, mert erőteljes hatással van a cselekvőképességre, a proaktív viselkedésre. A megértés, az okok ismerete mindenkinek alapvető morális joga - ha ez nem történik meg, az otthagyott fejében egymást kergetik a különböző abszurdabbnál abszurdabb szcenáriók az okokat kutatva, és teljesen tehetetlennek érzi magát.
Erre az oknélküliségre pedig rátesz egy lapáttal az elhagyatottság-érzés. Neuropszichológiai kutatások bizonyítják, hogy a szociális elutasítás azokat az idegi pályákat stimulálja, amelyek a fizikai fájdalom érzéséért is felelősek, tehát a elutasítás, elhagyatottság traumája fizikailag fáj.
A ghosting áldozata lettél?
Íme 5 tanács/támpont, hogy mit tudsz kezdeni a helyzettel.
1. Nem rólad szól.
Legyen bármi a szakítás konkrét oka, a ghosting hátterében mindenképpen a másik konfliktusoktól, konfrontációtól való félelme áll. Ez két dolgot jelent: egyrészt, hogy ettől ő is szenved, mert a gyáva utat választotta, és pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy a konfliktusoktól való menekülés hosszútávon növeli az egyén szorongási szintjét; másrészt pedig, hogy amint láthatod, minden, ami ebben a bekezdésben le van írva, az nem rólad szól. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a ghosting nem rólad beszél, nem miattad történt; nem az van a hátterében, hogy nem vagy elég jó/elég szép/elég kedves/elég okos, stb. A ghosting egy kegyetlen formája a szakításnak, de semmivel nem jelent többet annál, csak az oknélküliség miatt fájdalmasabb. Ne ess tehát abba a hibába, hogy magadban keresed a ghosting okait!
2. Átkeretezés
A ghosting eredményét tekintve nem más mint egy szakítás. Ha át tudod fordítani, meg tudod látni, hogy nem több ez egy sima szakításnál, akkor el fogsz tudni kezdeni gyógyulni úgy, ahogy azt már valószínűleg párszor megtetted az életed folyamán egy szimpla szakítás után.
3. Szociális támogatás
Minden szakítás után felnagyítódnak a szociális kapcsolataid jelentősége. Keresd a barátaid, családod társaságát, élvezd a támogatásukat: sokat fog segíteni a továbblépésben.
4. Ne félj segítséget kérni!
Ha úgy érzed, hogy a ghosting terhe egy kicsit nagyobb mértékben nehezedik rád minthogy ezzel meg tudj birkózni egyedül, akkor ne félj pszichológiai segítséget kérni. Egy másodpercig se gondold, hogy ez bármennyire szégyellni való dolog - olvasd csak el újra az első pontot.
5. Idő, idő, idő.
És végül: hagyj magadnak időt. Ne siettesd annak a folyamatát, hogy túl legyél ezen, hiszen valahol bizony ez egy trauma, és időbe telik, míg begyógyul a seb.
Ghostingoltál?
Ne félj, nem vagy egyedül.
A szomorú igazság az, hogy egy felmérés szerint férfiak 33%-a, a nők 50%-a ismerte el, hogy életében legalább egyszer ghostingolt már. Persze a definíciós nehézségek miatt ez nem egyértelmű, hogy simán annyit jelent, hogy nem írt vissza valakinek egy első tinder-randi után, vagy hogy évek együtt járása után tűnt el. Mindenesetre ha ez utóbbi történt, vagy esetleg már jó párszor előfordult veled, hogy valakit egy szó nélkül otthagytál, és látod ebben a problémát, ha úgy érzed, hogy van benned némi félsz, szorongás a konfliktusoktól, a szükséges konfrontációtól, akkor érdemes ezzel foglalkoznod, hiszen, amint a feljebb említett kutatás is mutatja, ennek bizony hosszabb távú negatív hatásai lehetnek a pszichológiai jóllétedre. Ne félj tehát segítséget kérni, a megértés, a háttérben rejlő okok ismerete neked is jót fog tenni.
Eisenberger, N. I. (2011). Why Rejection Hurts: What Social Neuroscience Has Revealed About the Brain’s Response to Social Rejection. Oxford Handbooks Online. doi:10.1093/oxfordhb/9780195342161.013.0039
Leary, M. R.,Haupt, A. L., Strausser, K. S., & Chokel, J. T. 1998. Calibrating the sociometer: The relationship between interpersonal appraisals and state self-esteem. Journal of Personality and Social Psychology, 74, p.1290-1299.
Az LMBT Pride hónapjában és a Budapest Pride Felvonulás közeledtével sokat hallhatunk, olvashatunk LMBTQI+ témában. Mi ebből az alkalomból a fluid szexualitással foglalkozunk: mai bejegyzésünkben átnézzük, mit takar ez a kifejezés és eloszlatunk néhány potenciális téves következtetést is. Tartsatok velünk!
Nagyon röviden azt takarja, hogy a szexualitásunk nem egy fix, statikus tényező, hanem egy dinamikus és változó dolog. Attól, hogy valaki heteroszexuális, nem biztos, hogy csak az ellenkező nemhez vonzódik, vagy az ellenkező nemmel létesít szexuális kapcsolatot, ennek a fordítottja pedig arra is igaz, aki homoszexuális (illetve az sem biztos egy-egy szexuális irányultság az egész életünket végigkíséri, történhetnek benne változások, eltolódások).
Alfred Kinsey már az 1940-es években úgy érvelt, hogy az emberi szexualitás nem sorolható egyszerűen hetero-, bi- és homoszexuális kategóriákba, hanem egy kontinuumon helyezhető el. Megalkotta a Kinsey-skálát, melynek egyik végpontja a teljesen heteroszexuális, a másik pedig a teljesen homoszexuális. Kinsey szerint az emberek nagy része a két végpont között helyezkedik el valahol. Kinsey elméletét kibővítve Klein egy Szexuális Orientáció Táblázatot hozott létre, ahol 7 különböző dimenzió mentén (pl. szexuális vonzalom, szexuális viselkedés, érzelmi preferencia, stb) lehet értékelni a szexuális irányultságot, jelölni lehet a múlt és a jelen közti különbségeket és rögzíteni lehet a vágyott állapotot is (mit választana az illető, ha a szexualitás választás kérdése lenne).
Kinsey elképzeléseit a mai felmérések is alátámasztják, melyekből az is kiderül, hogy az egymást követő generációk egyre kevésbé tartják kőbe vésett dolognak a szexualitást. Briteket kértek meg arra, hogy helyezzék el magukat a Kinsey-skálán és az eredmények alapján a 18 és 24 év közöttiek fele helyezte magát valamelyik végpontra, másik fele pedig a két végpont közé (tehát a megkérdezettek fele se nem 100%-ban heteroszexuális, se nem 100%-ban homoszexuális).
A fluid szexualitás fogalma kapcsán Lisa M. Diamond kutatásai váltak világhírűvé a 2000-es években. Eredetileg a női szexualitás fluiditását kezdte kutatni, úgy gondolta, hogy ebben a tekintetben a férfiak és a nők lényegesen különböznek. Más kutatókkal együtt azon az állásponton volt, hogy a férfiakra inkább a statikus szexuális orientáció jellemző (többségében vagy heteroszexuális vagy homoszexuális, kevés változással), míg a nőkre gyakrabban jellemző a fluid szexualitás. Későbbi vizsgálatai nagyban átalakították ezt az elképzelést és bebizonyították, hogy kis különbség van csak a nők és férfiak között abban a tekintetben, hogy mennyire fluid a szexualitásuk, amely hetero- és homoszexuális férfiakra és nőkre egyaránt jellemző lehet.
Nem. Homoszexuális férfiak is lehetnek szerelmesek egy nőbe és heteroszexuális nők is létesíthetnek szexuális kapcsolatot más nőkkel (ez pedig még csak két példa volt a végtelen lehetőségekre), ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy biszexuálisak, hanem hogy fluid a szexualitásuk.
Lehet, hogy más tapasztalt valaha hasonlót, én viszont soha. Melyikünknek van akkor igaza?
Mindkettőtöknek! Mi emberek mind különbözőek vagyunk, ez arra is vonatkozik, hogy milyen mértékben fluid a szexualitásunk. Van, akire ez egyáltalán nem jellemző, van akire pedig annál inkább. Ha te sosem tapasztaltál ilyesmit, az ugyanolyan hiteles tapasztalat, mint az, ha valaki más pedig tapasztalt (és nem jelenti azt, hogy a későbbiekben ne tapasztalhatnál).
Ha a szexualitásunk fluid és változhat, akkor szándékosan is alakítható, nem?
Nem! A szexualitásunk NEM befolyásolható, alakítható, átfordítható semmilyen terápiával, vagy kezeléssel. A szexualitásunkat felfedezhetjük, kibontakoztathatjuk, de szándékosan nem alakíthatjuk át, vagy préselhetjük egy mesterségesen kialakított kategóriába. Az ilyen és ehhez hasonló próbálkozások csak kárt tesznek az emberekben.
Joggal merül fel a kérdés, hogy nem bonyolult-e ez így? De. A szexualitásunk az életünk többi területéhez hasonlóan egy komplex, összetett tényező. Ugyanakkor nagyon egyszerű és szép is: mindannyian különbözünk, nincs belőlünk két egyforma. Ezért is fontos, hogy megtanuljunk nyitottnak, elfogadónak és kíváncsinak lenni. Nem csak másokkal, magunkkal is.
Mi jutott eszetekbe a témáról? Volt-e valami, amiről szívesen hallanátok többet? Írjátok meg nekünk!
___________________________
Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu Facebook oldalunk
Forrás és további olvasnivalók:
Sexuality is much more fluid than you think https://www.psychologytoday.com/blog/standard-deviations/201605/sexuality-is-much-more-fluid-you-think
What is sexual fluidity? http://theconversation.com/explainer-what-is-sexual-fluidity-33120
Sexual fluidity: Living a label-free life http://www.abc.net.au/news/2016-02-20/sexual-fluidity-label-free-life/7162884
1 in 2 young people say they are not 100% heterosexual https://yougov.co.uk/news/2015/08/16/half-young-not-heterosexual/
Lisa Diamond on sexual fluidity of men and women - előadás - 2013. 10. 17 https://www.youtube.com/watch?v=m2rTHDOuUBw
Nálatok röpködnek a tányérok, csapódnak az ajtók vagy egymáshoz se szóltok, ha vitás helyzet áll elő? Hogyan oldjátok meg a párotokkal kialakult konfliktusaitokat? Legutóbbi bejegyzésemben szavaztatok a soron következő témáról: kiderült, hogy rengetegen olvasnátok szívesen arról, hogy hogyan tanulhatunk meg vitatkozni párkapcsolatban, úgyhogy ma erről lesz szó.
Minden pár más vérmérsékletű és másképp definiálná a vitát. De mitől lesz a vita rossz vagy épp fájdalmas dolog? Nagyon különbözőek vagyunk. Nincsen két olyan ember, aki mindig mindent egyformán gondol, aki mindenben egyetért. Időnként nézeteltérésekbe botlunk, amik lehetnek kisebbek-nagyobbak, még az is lehet, hogy a legtöbb ilyen nézeteltérés során könnyedén igazítjuk egymáshoz az elgondolásunkat és nem is foglalkozunk vele többet. Előfordulnak viszont olyan témák, kérdések, amik akár visszatérő jelleggel is felbukkanhatnak a kapcsolatunkban megoldásra várva. Több oka is van, hogy miért pont ezek a konfliktushelyzetek éleződnek ki inkább: általában mindkét fél számára nagy fontossággal bír a kérdés, de szinte biztos, hogy a két félnek más miatt fontos. Amikor azon vesszük észre magunkat a párunkkal, hogy parttalan vitákat folytatunk valamiről, vagy egyszerűen csak nem tudjuk egymáshoz közelíteni az elgondolásunkat érdemes megállni egy pillanatra és megkeresni azt a pontot, ami miatt kettőnknek fontos ez a téma. "Mi a fontos nekem ebben?" Hogy hozzak egy példát, tegyük fel, hogy a pár azon vitatkozik, hogy milyen ebédet főzzenek vasárnapra az egyik fél családjának. Közösen szoktak főzni, általában élvezik is, de most mintha teljesen eltérő véleményen lennének. Elhangzik minden érv: ki mit szeret, mi mennyibe kerül, "hány óra lesz míg ezt mind megfőzzük", "ennyi erővel mehetnénk étterembe is", "a te nővérednek úgyse fog ízleni", stb. Látszólag triviális kérdésről van szó, mégis elkezdődik az érvek felvonultatása, ami személyeskedésig is fajulhat.
Ezen a ponton szeretném kimerevíteni ezt a jelenetet, lehetőleg képzeljük bele magunkat valamelyik fél szerepébe és gondoljuk végig, hogy milyen megoldások születhetnek. Minél több érvet vonultatnak fel, annál jobban meggyőzik magukat arról, hogy nekik van igazuk, amit a másik gondol az pedig nem lehet jó. A és B megoldás ellen és mellett kezdenek érvelni, ami egyrészt kizárja egy harmadik, esetleg mindenki számára kedvező megoldás lehetőségét, másrészt előre elrendeli a vita kimenetelét: valaki győzni fog, valaki pedig veszíteni. Ezzel meg is találtuk a vitás helyzetek legnagyobb csapdáját: mindenki arra törekszik bennük, hogy győzzön. Pedig vitába keveredni a párunkkal és győzni nem túl kellemes érzés, mert a párunk lesz a vesztes. A párunk leginkább legyőzve és megtiporva fogja érezni magát és mi sem fogjuk annyira élvezni, hogy a mi ötletünk került ki győztesként. Mit tehetünk akkor ahelyett, hogy megpróbáljuk legyőzni a másikat? Nem az a megoldás, hogy nem vállaljuk fel a konfliktusokat, vagy nem mutatjuk ki a nemtetszésünket. Sokkal inkább arra kell törekednünk, hogy megtudjuk, miért fontos a másiknak az adott helyzet és mi magunk is az őszinteségre törekedjünk. Mit tehetne a példában szereplő pár azért, hogy megtudják, nekik mi a fontos ebben a konfliktusban? A varázstrükk: meg kell beszélniük. Nem, nem reális az, hogy egy vita kellős közepén egyszer csak eszünkbe jut megbeszélni, hogy a másiknak mi a fontos ebben. Kezdetnek elég az is, ha a pár mindkét tagja tud arról, hogy ez hasznos lehet, ami még jobb, ha ki tudják ezt próbálni érzelmileg nem túlfűtött állapotban is. Tegyük fel mégis, hogy a példaként hozott helyzetben a pár mindkét tagja kísérletet tesz arra, hogy meghallgassa a másikat: leülnek és felteszik a kérdést: "Mi a fontos neked ebben?"
A: "Szeretném, ha nem kéne megint az egész hétvégét a konyhában töltenem." B: "Nekem pedig jól esne, ha egyszer az én ötleteimet is megvalósítanánk."
Miért hasznosabb ez a két mondat elhangzása 100 felsorolt érvnél? Mert kiderül belőle, hogy ki mi miatt "köti az ebet a karóhoz". A-nak úgy tűnik, hogy nincs olyan sok energiája most a főzésre, mint B-nek és valószínűleg emiatt nem tudja elfogadni B ötleteit. B viszont szeretné megvalósítani az ötleteit és azt se bánja, ha korábban kell felkelnie, hogy kész legyen az ebéd. Ahhoz, hogy a párunkkal hatékonyak tudjunk lenni a közös megoldás kialakításában, szükségünk lesz még az értő figyelem megtanulására és arra, hogy a megoldást illetően szabadon merjünk ötletelni. Az értő figyelem annak a képessége, hogy meghalljuk azt az érzést, gondolatot, ami a kimondott szavak mögött rejtőzik. A-nak tehát ha értőn figyel a párja, akkor nem fogja azt válaszolni, hogy "de nem kell az egész hétvégét a konyhában eltöltened, csak a vasárnap délelőttről van szó". A párunk megértését segítheti, ha megfogalmazzuk a saját szavainkkal, amit hallottunk és visszakérdezünk, hogy jól értelmeztük-e, amit mondott. (pl. B megkérdezheti, hogy "jól értem akkor, hogy kevesebb időt szeretnél a főzéssel tölteni?"). Emellett fontos, hogy pontosítsuk az elképzeléseinket, ha kiderül például, hogy A szeretne többet pihenni, akkor el lehet kezdeni megbeszélni, hogy mi az, amiben viszont szívesen segít. B esetében pedig pontosítani lehet esetleg, hogy milyen ötlete nem került eddig megvalósításra, vagy mi az, amiben kreatívabb szeretne lenni. Sokszor kiderül például, hogy egy vitás helyzet hátterében maga a sértődöttség áll, tehát korábban sérelem érte az egyik felet és emiatt ragaszkodik annyira az álláspontjához. Ilyenkor fontos hogy ez a sérelem feloldásra kerüljön, például egy bocsánatkéréssel, ami után a konfliktus megoldása is könnyebben megszületik.
Az értő figyelem mellett említettem még az ötletelést is, ami annak a felfogásnak a részét képezi, hogy konfliktushelyzetben nem az az érdekünk, hogy nyerjünk a párunk álláspontjával szemben, hanem, hogy közös megoldást találjunk ki. Az ötletelés során bármilyen megoldási javaslat felmerülhet, amit legalább az egyik fél elfogadhatónak tart és nem is kell, hogy a probléma egészére megoldást kínáljon. Például A felvetheti, hogy ne süssenek tortát, hanem rendeljenek, mert úgy kevesebbet kell a főzésre figyelni. Erre kiderülhet, hogy B pont a süteményt szerette volna leginkább saját maga csinálni, viszont akkor kitalálhatnak valami egyszerűbb főételt az időigényesebb helyett.
Lezárásképp fontosnak tartom kiemelni, hogy a nézeteink egyeztetése és a kialakult vitás helyzetek akkor is kimerítőek lehetnek, ha az elvi alapokkal tisztában vagyunk. Sokat tud segíteni a fejlődésben, ha a párunkkal közösen tudunk arról beszélni, hogy mit kéne még megtanulnunk, hogyan kéne hatékonyabbá válnunk a konfliktusok kezelésében. Nincs két egyforma ember és két egyforma párkapcsolat sem. Bátran alakítsátok ki a saját megoldásaitokat, figyeljétek meg, hogy számotokra mi bizonyul hatékonynak, ha konfliktuskezelésről van szó, illetve ne féljetek változtatni valamin, ami nem működik megfelelően.
Számodra mi jelent nehézséget a párkapcsolati konfliktusok során? Mi az, amiben már sokat fejlődtél?
______________________________
Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu Facebook oldalunk
Forrás:
Chapman, G. D. (2006). Everybody wins: The Chapman guide to solving conflicts without arguing. Carol Stream, IL: Tyndale House.
Beyoncé új albumának megjelenéséről csak az nem hallott, aki egy kő alatt élt az elmúlt egy hónapban, vagy kihúzta az internetet (vagy – engedjük meg – nem érdeklődik egyáltalán az effajta zene iránt), ugyanis hatalmasat robbant, amikor megjelent a Lemonade. Az énekesnő már többedszerre tesz tanúbizonyságot róla, hogy hisz a meglepetés erejében, hiszen tudatosan kerülve bármilyen utalást, felvezetést vagy marketinget, egyszer csak kirakta a Tidal-re az albumot, és egy kísérő kisfilmet az HBO-ra, tovább gyarapítva ezzel az egyre népszerűbb „vizuális albumok” számát.
A meglepetések sora itt nem ért véget, hiszen a magánéletét oroszlánként védő Beyoncé az albumán egy érdekes önterápiaként próbálja feldolgozni férje hűtlenségét, és gyönyörűen vezet minket végig a megcsalás okozta érzelmek fonalán az emésztő dühtől és értetlenségtől kezdve a megbocsátásig: nézzük tehát végig, hogy mik ezek a lépcsőfokok, amiken ilyenkor szükségszerűen végigmegy a megcsalt fél, milyen érzelmeket él át, és hogyan lehet feldolgozni.
Beyoncé albumán 12 dal van, amiknek mindegyikéhez társított egy fázist a kisfilmben, amelyek a következőek: megérzés, tagadás, düh, apátia, üresség, veszteség, felelősség/bűntudat, megújulás, megbocsátás, feltámadás, remény, és megváltás. A pszichológia is azonosít különböző szakaszokat a megcsalással való megküzdésben (pl. tagadás, düh, gyász, elfogadás), amelyek mentén most végigvesszük a megcsalással való megküzdés fázisait, és hozzávesszük, hogy Beyoncé milyen érzelmeket társít ezekhez a szakaszokhoz albumán.
1. TAGADÁS
A Lemonade egy egészen balladisztikus számmal indít, a Pray you catch me-vel, amiben az első és legfontosabb kérdésre keresi a választ: „Megcsalsz”? Keresi a bizonyosságot, érzi, hogy valami nincs rendben, de biztos nem lehet benne. Ebből a szempontból ez a dal inkább még a megcsalással való megküzdés előtt indul, ezért nem tartozik szigorúan ehhez a fázishoz, de rezonál azzal a fájdalommal, kvázi előkészíti azt, aminek még a gondolata is elviselhetetlen: hogy igen, lehetséges, hogy megcsalnak. Az énekesnő ezt a részt intuition-nek (megérzés) nevezte el. A bizonytalanság szakasza pszichológiai szempontból rendívül kimerítő. A hétköznapokban is gyakran mondjuk, hogy a bizonytalanság az, ami a leginkább elviselhetetlen, ennél még a biztos rossz hír is jobb. Az ember ilyenkor egyfolytában megkérdőjelezi magát, vádolja magát, hogy biztosan csak képzelődik, és ez sokszor nagyon nagy önvádlással párosul.
Pray to catch you whispering I pray you catch me listening I'm praying to catch you whispering I pray you catch me
A következő dal, a Hold up-nak maga az énekesnő is a denial (tagadás) szakasznevet adta. Ha az ember nem figyel a szövegre, csak a zenét hallja, azt gondolhatná, hogy ez igazi kis aranyos számocska valamilyen pozitív üzenettel. Hát nem igazán: ez is talán egy eszköz arra, hogy érzékeltesse a tagadás magunkkal szembeni kegyetlenségét, kétélűségét, amikor úgy teszünk, mintha minden oké lenne, miközben rettenetesen fáj már valahol lent az igazság, és igazából borzasztóan nagy energiákat emészt el az önmagunknak való hazudás, de azért még éppen fenn sikerül tartani a látszatot, hogy minden rendben. Az, hogy ezen a fázison keresztülmenjen a megcsalt fél, szükségszerű, és egy bizonyos mértékig egészséges. Egyszerűen időbe telik, amíg az ember egyáltalán felfogja, hogy ez megtörténhetett és megtörtént, és hogy mit is jelent ez valójában a gyakorlatban: hatalmas változásokat. Másrészről pedig a távolabbi barátok, rokonok felé is fenn tartja a látszatot, és hagy egy kis időt arra, hogy az egyén felkészüljön arra a tornádóra, ami azzal jár, hogy konfrontálódnia kell a partnerével, aki megcsalja. Azonban ez a szakasz is csak éppen addig hasznos és jó, ameddig tovább tud lépni belőle az egyén – sajnos sokan ragadnak benne, ami nyilvánvalóan elkerülendő, még akkor is, ha nagyon nehéz belátni, hogy „igen, ez történt, muszáj tovább lépnem”.
Step down, they don't love you like I love you Can't you see there's no other man above you? What a wicked way to treat the girl that loves you
2. DÜH, HARAG
A harmadik számra, a Don’t hurt yourself-re megérkezik az énekesnő dühe, és igen: elsöprő. Olyannyira, hogy nehéz lenne belőle sorokat nyomdafesték-kompatibilis módon lefordítani, de azért ha össze kéne foglalnom a szám mondanivalóját, akkor azt mondanám, hogy Beyoncé __nagyon__ fel van háborodva, meg van döbbenve, ki van akadva, hogy ezt vele bárki meg merte, meg tudta tenni, és ezzel kvázi mintha emlékeztetné magát saját erejére, saját értékére: „Mit gondolsz, ki vagyok én, hogy ezt megteheted velem?” A düh megjelenése a megcsalt számára éppen ezért jó eszköz arra, hogy egy kicsit távolítsa az önbecsülésének sérülésétől azt a mély sebet, amit az elhagyatottság érzése okoz.
I am the dragon breathing fire Beautiful mane I'm the lion Beautiful man I know you're lying I am not broken, I'm not crying, I'm not crying You ain't trying hard enough You ain't loving hard enough You don't love me deep enough
A következő dal, a Sorry az "apathy" (apátia) szakaszcímet kapta az énekesnőtől, de ez is még a düh, harag szakaszához tartozik, hiszen ha csak a refrént vesszük („nem sajnálom, és nem gondolok rád”), és ha ismerjük a „ne gondolj a jegesmedvére” kíséreltet (ami ugyebár azt okozza, hogy rögtön a jegesmedvére gondolunk), akkor láthatjuk, hogy még bőven abban a fázisban vagyunk, ahol a düh és a harag a két motiváló érzelem.
Middle fingers up Put them hands high Wave it in his face Tell 'em boy bye
Ez az a pont, amikor a legjobban az esik, ha az ember eltávolodik egy kicsit az egésztől, és a barátaihoz fordul, elmegy kikapcsolódni, megpróbálja minél kevesebbet emésztgetni magát a történteken, hogy mit lehetett volna másként, vagy mit lehetne tenni. Hagyni kell, hogy a düh megtegye „jótékony” hatását, és kicsit megerősítse az önértékelést. Persze, mint minden szakasznál, itt is a lényeg a mértékletesség: addig egészséges a düh megélése, ameddig nem eszkalálódik fizikai agresszióba.
3. GYÁSZ, ELFOGADÁS
A lendületes, szinte felszabadító, energikus Sorry után megérkezünk a gyász szakaszba a 6 inch számmal, ami hangulatában is, szövegében is, hangszerelésében is, mindenhogyan rettenetesen borús, már-már baljósan sötét. A filmben vörösre festett éjszaka van, minden koszos, romlott, velejéig gonosz – átjárja az embert az érzés, hogy az egész világ egy olyan hely, ahol hogyha át tudnak verni, ha meg tudnak csalni, akkor meg is fognak. Ez a legsötétebb hangulatú és mondanivalójú szám az albumról, ahol az énekesnő a harmadik félről beszél, akivel megcsalták: kegyetlenül, első ránézére érzelmek nélkül, de szinte forr benne a sekélyesen palástolt mély, feneketlen fájdalom.
Ez az szakasz, ahol először fogja fel a megcsalt fél a történteket, először engedi magához igazán közel a fájdalmat, a veszteségérzést. Nincsenek már hárítások, és torzítások, amikkel próbáljuk távolítani a megcsalás tragédiáját - ezért ez a szakasz mély fájdalommal jár. Viszont gyakorlatilag ez az egyik legnagyobb mélypont, és mint olyan, már benne van a rekreálódás lehetősége. Ha idáig nem jut el a megcsalt fél, akkor nem fog tudni továbblépni a megbocsátásig, ami a megküzdés legsarkalatosabb pontja.
Six inch heels, she walked in the club like nobody's business Goddamn, she murdered everybody and I was her witness
A déli gyökereire való visszautalás legerősebb darabja a „Daddy Lessons”, a soron következő szám. Annak ellenére, hogy ez ismét egészen „táncolnivaló”, érzésem szerint bőven a gyász szakaszához tartozik. Az énekesnő arról mesél, hogy az apja, aki voltaképen egy iszákos, erőszakos, öntörvényű férfi, hogyan tanította meg arra, hogy legyen erős nő, akit nem bánthatnak más férfiak. Egy második síkon pedig arról szól, hogy mit kezdünk azzal a feloldhatatlan ellentéttel, hogy felnézünk a szüleinkre, és egy ponton meg kell küzdenünk azzal, hogy megtudjuk róluk, hogy ők sem feddhetetlenek, és bizony gyakran hibáznak esetleg más ember, mondjuk éppen a másik szülőnk kárára. Benne van az alapvető férfi-női konfliktus is, a párkapcsolatok folytonos küzdelme. A megcsalással való megküzdéssel így halad Beyoncé: belátja, hogy az apja is pont ugyanezt tette meg az anyjával, mint az ő férje vele. Utalhat ez Jay-Z kettős szerepére, mert attól még, hogy hűtlen a feleségéhez, attól még lehet a gyerekének nagyon jó apja.
My daddy warned me about men like you He said baby girl he's playing you
A gyász szakasza is természetesen szükségszerű. Ekkor már az az egyén belátta és elfogadta, hogy semmi nem lesz olyan, mint amilyen volt, hogy vannak nagyon fontos dolgok, amik örökre elvesztek – ha más nem, hát a kapcsolat tisztasága, a feltétlen bizalom. És ez bizony nagy veszteség – azonban benne van a fejlődés lehetősége, egy új életszakasz kezdete, és bármennyire lehetetlenül hangzik, egy mélyebb és jobb kapcsolat kialakításának lehetősége. A következő szám, a Love Drought („reformation” – újjáalakulás szakasz) már erről szól egy kicsit: a kísérő filmben Beyoncé is erre utalhat, ahogy fehérbe öltözve más nőkkel együtt gázol a tengerben, ezzel a víz megtisztító és megújító erejére fókuszálva. Ebben már benne van az előre tekintés, az újjáépítés lehetősége, és ezzel együtt az erős kétség, hogy jól dönt-e, ha azt mondja a férjnek, hogy a megcsalás megbocsáthatatlan, és a kapcsolatuknak nem lehet folytatása.
Ten times out of nine, I know you're lying But nine times outta ten, I know you're trying So I'm trying to be fair And you're trying to be there and to care
Ennek a folyamatnak a kifutása a Sandcastles című szám (Beyoncé szerint ez a ”forgiveness” – megbocsátás szakasz), ahol az énekesnő elfogadja azt az érzését, hogy meg akarja menteni a házasságot, és belátja, hogy ő is hibázott, és ő is bántotta a férjét. A filmben itt bukkan fel először maga Jay-Z is, és érződik, hogy bár a megbocsátás útjára léptek, az egész még rettenetesen törékeny, sérülékeny és egyben fájdalmas is: „Mi van benned, ami miatt nem tudok továbblépni, nem tudlak elengedni?”
And your heart is broken cause I walked away Show me your scars and I won't walk away And I know I promised that I couldn't stay, baby Every promise don't work out that way
És ezzel elérkezünk a Lemonade egyik legszebb, legtörékenyebb számához, a Forward-höz, amiben elkezdődik a házasság újradefiniálása, a munka, az építkezés, az előre nézés, de üvölt még belőle a történtek fájdalma, és az elhatározás törékenysége. A filmben itt kapja a legnagyobb hangsúlyt a „Black lives matter” mozgalom, ahogy anyák halott gyerekeik portréival a kezükben ülnek szinte mozdulatlanul a kamera előtt: mintha ezzel is azt mondaná az énekesnő, hogy igen, van olyan fájdalom, amin nem lehet soha továbblépni, és mindig ott marad, de menni kell előre: van hová.
Best foot first just in case When we made our way 'til now It's time to listen, it's time to fight Forward
4. MEGBOCSÁTÁS, ÉPÍTKEZÉS
Ez a törékenység a Freedom című számhoz vezet minket, ami az album leglendületesebb, legtüzesebb száma („hope” – remény szakasz). A kisfilmben ez is inkább az afroamerikai egyenjogúságért való harc himnuszaként jelenik meg, de bőven van benne párhuzam a megcsalással való megküzdéssel is: az énekesnő leszögezi, hogy rendben, elhatároztam/elhatároztuk, hogy megmentjük a kapcsolatunkat, de ezúttal ebbe azért nagyobb beleszólásom lesz. Nekem is szükségem van szabadságra, mozgástérre. Ezzel kvázi kinyilatkozza, hogy a házassága megmentése nem csak az ő dolga, és ugyanúgy kell a férjének is dolgoznia rajta. Valahol ebben a számban érik be a düh egyébként, itt látszik, hogy mennyire fontos volt a harag megélése: anélkül nem történhetett volna igazi dinamikai változás a kapcsolatban. A büszkeségét, integritását visszanyert énekesnő határozottan mondja: bizony, barátom, neked is meg kell küzdened a kapcsolatunkért.
Lord forgive me, I've been runnin' Runnin' blind in truth I'ma wade, I'ma wave through your shallow love Tell the deep I'm new
Ezzel el is érkezünk az utolsó, szorosan ide tartozó számhoz, a „redemption” – megváltás szakszhoz tartozó All night-hoz. Annyira szép kifutása ez az albumnak, hogy nekem az az érzésem is támad tőle, mintha még zeneileg is egyfajta konklúziója lenne az eddig hallható dallamoknak, a szövegről nem is beszélve. Ezen a ponton világossá válik, hogy az album legerősebb üzenete a változás, gyógyulás, fejlődés, a reziliencia – és áthatja a nyugtató optimizmus, hogy végül minden rendben lesz.
They say true love's the greatest weapon To win the war caused by pain, pain But every diamond has imperfections But my love's too pure to watch it chip away Oh nothing real can be threatened True love breathes salvation back into me With every tear came redemption And my torturer became a remedy
A Lemonade jelentősége
Senki nem tudja, hogy Beyoncé ezen valóban keresztül ment-e, valóban megcsalta-e a férje, vagy az egész csak egy művészi önkifejezés. Én azt gondolom, hogy ez nagyjából mindegy is, bár őszintén csodálkoznék, ha nem lenne az, mert a Lemonade egy rettenetesen érzékeny, mély, elsöprő, és erős érzelmekkel teli album, ami nem csak a megcsalásra reflektál, hanem nagyon szignifikáns pontja a női jogi és az afroamerikai hátrányos megkülönböztetés elleni harcnak. Már a Superbowl-on bemutatott Formation c. szám is (ami egyébként rajta van a Lemonde-en, de nem tartozik szervesen hozzá, amolyan extra szám) arról tanúskodott, hogy Beyoncé nem fél szembenézni azzal, hogy ő egy feketebőrű nő, és nincsen problémája azzal sem, hogy ezeket büszkén viselje és példát mutasson többmillió afroamerikai nőnek, akiket nap-mint-nap érnek atrocitások. Ahogy a Lemonade kisfilmben Malcolm-X-től idézi az énekesnő:
The most disrespected person in America is the Black woman, the most unprotected person in America is the Black woman. The most neglected person in America is the Black woman.
Beyoncéról elég régóta lehet tudni, hogy feminista értékeket vall, hisz a nők erejében (emlékezzünk csak a „Run the world” című számára, ami gyakorlatilag egy feminista himnusz), de azzal, hogy a Lemonade-el azokhoz is szólt, akiket megcsalt a párjuk, és megmutatta, hogy van ebből is kiút, hogy ki lehet lábalni egy ilyen helyzetből úgy, hogy a megcsalt nő megőrizze a büszkeségét, az erejét és az integritását – ez hatalmas dolog. Manapság megcsaltnak lenni még mindig egy erős stigmát jelent, könnyen ítéltetnek meg azok, akik ennek elszenvedői. Beyoncé megmutatta, hogy a világ egyik legbefolyásosabb nőjeként ugyanazon az érzelmi tornádón megy keresztül, amin a világon bárki, akinek át kell élnie ezt a fájdalmat, és ezzel erőt ad, és példát mutat – és lehet Beyoncét szeretni, vagy nem szeretni, de pont emiatt megkerülhetetlen a személye, és pont emiatt hatalmas jelentőségű album a Lemonade.
Június 11-én újra Pszicho Műhelyt tartunk, ahol a párkapcsolatok nehézségeiről fogunk beszélni más pszichológuskollégákkal együtt. Az esemény szuper érdekes, és ingyenes. További infó facebook oldalunkon!
