Fekete Ibolya Balázs Béla-díjas rendezőnő filmjét a Cortex Filmklub mutatta be október 27-én. A film után az alkotó és Novák Bálint pszichológus segítettek megválaszolni a film kapcsán felmerült kérdéseket.
A mai bejegyzésben egyrészt a nézők által felvetett pszichológiai szempontból érdekes kérdéseket szeretném összegyűjteni, másrészt a bennem felmerült gondolatokat is hozzá szeretném fűzni.
Egy kis ízelítő azok kedvéért, akik még nem látták a filmet: "Négygenerációs történet, amely az 1900-as évek legelejétől a 2000-es évek elejéig követi végig a szereplők sorsát. A főhősnő, Anya kilencven négy évet él és huszonhétszer költözik életében. A viharos természetű és példás veszélyérzettel megáldott nő végigvonszolja a férjét meg a lányát a fél országon, valahányszor veszélyt szimatol. Márpedig veszély mindig van: a 20. század viszontagságos eseményei elől rendre tovább kell állniuk. Át kell vészelni két világháborút, 1956-ot és még sok minden mást. De mindez nem rontja a kedvüket, mindegy, hová veti őket a sors, a Partiumtól Budapesten át az Isten háta mögé. Hurcolkodnak át az életen, egymásnak vetett háttal, önfeledten." (port.hu)
A nézők által feltett kérdéseket két csoportra lehetett osztani: egyrészt érdekelte őket a demencia megelőzése, kialakulása, illetve az, hogy van-e köze a sok költözéshez, a stabilitás hiányához, másrészt a családi és társadalmi traumák feldolgozási lehetőségei és a következő generációk öröksége.
A demenciáról
A demencia általában a 60. életév után kezdődik, így az időskori pszichiátriai zavarok közé sorolható. Leggyakoribb és legismertebb oka az Alzheimer-kór. Arra a kérdésre, hogy vajon a főszereplő esetében van-e köze a demencia kialakulásának a sorozatos költözéshez és a stabilitás hiányához, a válasz: nincs. A demencia legfőbb kockázati tényezője a magas életkor. A megelőzésnek azonban nagy szerep juthat, mivel további koczkázatot jelent a magas vérnyomás, az elhízás és a cukorbetegség is.
A traumák feldolgozásáról
Nem csak olyan trauma öröklődhet generációkon keresztül, melyet a történelem viharai okoznak egy család életében. Ugyanilyen trauma lehet egy öngyilkosság vagy egy hozzátartozó korai elvesztése. A láthatatlan transzgenerációs traumákon alapul Bert Hellinger emélete és a traumák feloldására született a családállítás módszere. Hellinger megfigyelései alapján a feledésbe merült nehéz sorsok megismétlődnek a későbbi generációk életében, többször felbukkan ugyanaz a tragikus élettörténet. A családállítás módszerének gyógyító hatása abban rejlik, hogy a feledésbe merült nehéz sorsok újra a családi tudatba kerülnek vissza, ezáltal a nehéz sorsok is újra köthetőek lesznek azokhoz a családtagokhoz, akihez eredetileg tartoztak és felszabadul alóluk a következő generáció.
Hogyan lehetünk boldogok a legnehezebb időkben is?
Számomra a film egyik legfontosabb karaktere a főszereplő férje volt, akit olyan embernek ismertünk meg, aki mindig derűs tudott maradni, a legnehezebb időkben is mosoly volt az arcán. Biztos mindannyian találkoztunk már ilyen emberrel. Ő az, akire a halála után is mosolyogva gondolnak vissza, mert annyi nevetést, tréfát csempészett a körülötte élők napjaiba, hogy biztosan mindenkinek van vele egy vidám emléke. Hogyan vélekedik a pszichológia az ilyen emberekről? Mi lehet a titkuk? A boldogság kutatásával a pszichológiának egy igen friss ága, a pozitív pszichológia foglalkozik. Kutatások alapján azt találták, hogy a boldogságszintünket 50 százalékban a genetikai örökségünk, 10 százalékban a körülményeink és 40 százalékban a szándékos viselkedéseink befolyásolják. Mit üzennek ezek a számok a boldogság receptjéről? Elsősorban azt, hogy nem mindenki egyforma mértékben hajlmaos a pozitív érzelmek átélésére: ez az amin a legkevésbé tudunk változtatni. Azonban a szándékos viselkedéseinknek majdnem ugyanakkora szerepe van, mint az öröklött tényezőknek: 40 százalékban a mindennapi szokásaink határozzák meg, mennyire érezzük magunkat boldognak. A legegyszerűbb mindennapi szokás, amivel tehetünk a boldogságunkért, az a testmozgás vagy például a másoknak való segítségnyújtás (Kapcsolódó cikkünk: Az önelfogadás fontossága - és még 9 szokás, ami a boldogságunkhoz járul hozzá). Emellett elengedhetetlen tisztában lennünk azzal, hogy a környezetünk számlájára csak 10 százalékban írható, ha szomorúak vagy éppen boldogok vagyunk.
Összegzésként következzen nagyon röviden a saját véleményem a filmről:
Nagy élmény volt számomra, hogy a film egy szoktlan szemüvegen keresztül mutatta be a huszadik század történelmét és tette tapinthatóvá ennek a családnak az élményeit. Nem számítottam rá, hogy ennyit fogok nevetni, de végig éreztem: nem vígjátékot nézek. Pusztán a humornak azt a felszabadító jellegét adta át a film, ami valószínűleg a főszereplő egész életét áthatotta.
Ön látta már a filmet? Mi volt róla a véleménye?
______________________________________________________________________
Szabó Fanni az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu
Honlapunk: otvenperc.hu
Facebook oldalunk: facebook.com/otvenperc
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Demencia
http://www.onlinepszichologia.hu/hirek/orokseg-es-osszetartozas-a-csalad-rejtett-torvenyszerusegei
A Cortex Filmklub minden második héten hasonlóan izgalmas filmvetítésekkel és beszélgetésekkel vár minden érdeklődőt. Érdemes őket követni!