"Állást keresni, állásinterjúkra járni soha nem kellemes."

Legalábbis ezt a legkönnyebb gondolni. Holott az álláskeresésben is lehet fejlődni, sikeresebbnek lenni, és mint szinte mindenből, ebből is lehet profitálni. Mégis inkább félelem, szorongás övezi a témát és ebben a rövid bejegyzésben most ezt a képet szeretném kicsit árnyalni. 

Mielőtt belevágunk, ki kell emelnem, hogy nem áll szándékomban úgy lefesteni a munkaerő-piaci helyzetet, mint ahol minden a legnagyobb rendben van és álmaink jól fizető, kellemes munkája pedig egy kattintásnyira van tőlünk, mert ez egyáltalán nem igaz. Inkább arra szeretném fektetni a hangsúlyt, hogy igenis sok múlik a saját hozzáállásunkon. 

Elmúltak azok az idők (sokunk számára pedig nem is igazán léteztek), amikor valaki sok évet töltött egy-egy munkahelyen, alig módosított a pályáján, ha pedig mégis, akkor azt nem kényszerből tette. (Az Y-generáció munkával kapcsolatos nehézségeiről itt olvashatod Asbóth Kinga cikkét). Ma egy rugalmasabb, pörgősebb piac résztvevői vagyunk, ahol nem csak a lehetőségek változnak folyamatosan, de az elvárások is. Ehhez kell igazodnunk, de hogyan?

Kép innen.

Keresel most állást? Nem? Akkor kezdj hozzá!

Lehet, hogy most épp az álláskeresés az utolsó a fontossági sorrendedben. Állást keresni, vagy épp állásinterjúra járni, azonban nem csak akkor lehet hasznos, ha el szeretnél helyezkedni, vagy váltani szeretnél. Sokat profitálhatsz abból, hogy figyeled az állásajánlatokat, frissen tartod az önéletrajzodat vagy részt veszel egy-egy kiválasztási folyamatban.

Tudni fogod, hogy mik az aktuális lehetőségek, képben leszel az elvárásokkal, ami segíthet abban is, ha nem váltani, csak mondjuk továbbtanulni, képződni szeretnél.

Felbukkanhat előtted álmaid állásajánlata, de az is lehet, hogy kiderül, kapsz egy jobb ajánlatot, mint a jelenlegi fizetésed: ekkor elfogadhatod az új állást, vagy ha szeretnél a jelenlegi munkahelyeden maradni, beszélhetsz a főnököddel arról, hogy tud-e magasabb fizetést ajánlani.

Ha pedig jelenleg nem dolgozol és mondjuk csak fél év múlva lenne aktuális az elhelyezkedésed, akkor is érdemes tudnod, hogy hol-milyen pozíciók érhetők el számodra, mi az amihez tovább kellene képezned magad, szükséges-e felfrissítened a nyelvtudásod, stb.

Végül, de nem utolsó sorban állásinterjúkra járni ijesztő lehet, de hozzá lehet szokni, gyakorlottabbá lehet válni benne. Ha lehetőséged nyílik elmenni egy állásinterjúra, ne utasítsd vissza azért, mert esetleg nem vagy biztos abban, hogy pont ilyen munkára gondoltál-e, vagy meg fogsz-e felelni. Minden állásinterjú alkalmával egyúttal tapasztalatot is gyűjtesz, a következőn pedig magabiztosabb leszel, kevésbé fogsz majd izgulni. (Ha van lehetőséged, akkor az állásinterjú alkalmával gyakorolj olyan dolgokat is, ami nehezebben megy neked: pl. érdeklődj a fejlődési, továbblépési lehetőségek felől).

Kép innen.

Mérd fel a lehetőségeket és állíts fel reális célokat!

A végzettségünket igazoló papír nem egyenes út a szakmánknak leginkább megfelelő, személyiségünkhöz legjobban illeszkedő pozíció megtalálásához. Figyelembe kell venni egy csomó mindent, amire valószínű, hogy az iskolapadban kevéssé készítettek fel. Neked kell összeszedned azokat a szempontokat, ami alapján egy adott helyre beadod a jelentkezésedet vagy nem. Élethelyzetedtől is rengeteg függhet: mennyire fontos számodra, hogy jól megközelíthető helyen legyen a munkahely vagy épp rugalmas beosztásban lehessen dolgozni. Lehet, hogy egyáltalán nem bánod azt sem, ha az ország, vagy a világ másik végébe kell költöznöd, egy csomó mindennel kapcsolatban viszont konkrét elképzeléseid vannak.

Érdemes listát írnod és fontossági sorrendet felállítanod: így tisztábban fogod látni, hogy mely tényezők a legfontosabbak számodra és mik azok, amiben jobban tudsz igazodni. Ezzel elkerülheted, hogy pánikszerűen beadd az önéletrajzod olyan helyekre, ahol ugyan megfelelsz minden elvárásnak, viszont garantáltan szörnyen éreznéd magad. 

Kép innen.

Tedd félre a félelmeidet!

Az álláskeresés folyamatában megannyi dolog ijesztő lehet: félünk az elutasítástól, félünk, hogy olyan helyre vesznek fel minket, ahol nem fogjuk magunkat jól érezni és szorongva gondolunk arra, hogy megint "el kell magunkat adnunk". Szorongásunk különösen magas szintre emelkedhet, ha már sokadszorra járunk sikertelenül.

Ezek a félelmek azonban egy olyan potenciálisan jobb helyzettől távolítanak el bennünket, amiért cserébe bizony akadályokat kell legyőznünk és némi kockázatot is kell tudnunk vállalni. Munkával töltött éveink életünk jelentős hányadát fedik le. De nem mindegy, hogy ezek az évek keserűséggel vagy elégedettségben telnek. Sok minden múlik rajtunk, az első lépés pedig mindig az, hogy felismerjük: ha azt akarjuk, hogy valami változzon, tenni kell érte. Ha úgy érezzük, hogy szükségünk van rá, bátran kérjük szakember segítségét is. Legyen szó egy saját vállalkozás megvalósításáról, karriermódosításról vagy a következő munkahely megtalálásáról, a félelmeink csak hátráltatni tudnak, a sikerhez közelebb vinni nem.

Tipp: frissítsd fel az önéletrajzod egy elegáns vagy kreatív dizájn segítségével! Válassz olyat, ami illik hozzád és az általad megpályázott pozícióhoz is! Az alábbi linken regisztráció után ingyenesen szabhatod személyre és töltheted le az önéletrajzodat.

kattints ide: canva.com

Kép innen.

Számodra mi jelenti a legnagyobb nehézséget az álláskeresés során? Van valami, amiben fejlődnöd kellene?

____________________________

Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu
Facebook oldalunk

Forrás:

Why people should always be looking for a new job
https://www.psychologytoday.com/blog/fighting-fear/201210/why-people-should-always-be-looking-new-job

Overcoming fear of looking for a new job
https://www.psychologytoday.com/blog/how-do-life/201503/overcoming-fear-looking-job

A valóságban, ha egy gyilkos vagy sorozatgyilkos történetét olvassuk, szinte nem is tudunk másra gondolni, mint arra: hogy lehet valaki ennyire sátáni és elvetemült? A filmtörténetnek azonban nem is egy olyan gyilkos karaktere van, akikért akár újabb részeken vagy évadokon keresztül is rajonganak a nézők. Keveseknek kell bemutatni Dextert, Hannibal Lectert, a Pulp Fiction vagy például a Hitman sztárjait. Mi a közös bennük és a sok más filmekben megjelenő sorozatgyilkosban vagy bérgyilkosban? Egy biztosan: ők ölni tudnak a legjobban.

Kép innen.

A Psychology Today minap megjelent cikkében a mumus-jelenségről, a lustaságról van szó. Cikkükben azt elemzik, hogy a lustaság igazából egy okozat, egy jelenség, nem ok, nem vonás, ahogy azt gondoljuk - erre van 7 jó érvük, amiket most kicsit kiegészítve nálunk olvashatnak.

Ha másokra alkalmazzuk a lusta jelzőt, ez általában egy meg- és elítélő mondatban szerepel, ha magunkra, valószínűleg kicsit gyötrődően, de azért sokszor felmentésként használjuk. Ha valaki lusta, akkor az, hogy ez az ő tulajdonsága, felmenti őt attól, hogy ezért felelősséget vállaljon, vagy megváltoztassa - gondoljuk legalábbis. Ha a lustaságot mint viselkedést nézzük, vagyis megvizsgáljuk, hogy milyen szituációkban vagyunk "lusták", már egészen más követeztetéseket vonhatunk le. Nos, nézzük, mik állhatnak a lustaság mögött.

1. Sikertelenségtől való félelem.

Sokan félnek változtatni a körülményeiken, mert nem hisznek igazából abban, hogy erőfeszítéseik sikerrel járnak. Mennyivel rosszabb - gondolják - ha a rossz munkahelyemről eljövök, de még rosszabb munkahelyre kerülök - hát akkor már inkább maradok ott, ahol vagyok. Túlbecsülik tehát a sikertelenség esélyét (tipikus kognitív torzítás), és ezért félnek változtatni - majd az egészet arra fogják, hogy lusták.

2. Sikertől való félelem.

Ez a jelenség gyakoribb mint gondolnánk. Rengeteg ember fél attól, hogyha valamiben sikert ér el, a többiek ellenszenvét, megvetését váltja ki, vagy csak simán a körülmények olyan fokú változását, amivel szerintük nem tudnának megbirkózni. Vegyünk egy példát: ha valaki a barátaival azonos szinten keres, de előléptetésével elkezd sokkal többet keresni, esetleg a szervezeti hierarchiában más szinten dolgozni, nagyobb felelősséget vállalni; a barátságuk változhat, és ettől a változástól sokan félnek.

3. Vágy a törődésre.

Mindenki vágyik a törődésre. Mindenki kifejezi valahogy, hogy vágyik a törődésre. És igen, ez a kifejezés sokszor a lustaság - tehetetlennek és hasznavehetetlennek tetetjük magunkat, csak hogy megkapjuk a törődést: azt hazudjuk, hogy "nem tudjuk hogy kell" vagy, hogy "lusták vagyunk megcsinálni", hogy amikor a másik kedves-elégedetlenkedő morgása mellett megcsinálja helyettünk, úgy érezzük szeretve vagyunk, törődnek velünk. Ezért van, hogy a "lusta emberek" irritálnak másokat: senki nem szereti, ha törődésre vagy szeretetre manipulálják őt; bizonyos fokig belemegyünk a játszmába, de aztán hamar kiegyensúlyozatlannak érezzük.

4. Elvárásoktól való félelem.

Nagyon sokan vagyunk, akik nem szeretnek szervezni, tervezni: sokszor azért, mert nem szeretjük az ezzel járó felelősséget. Inkább mondjuk, hogy lusták vagyunk megszervezni egy hétvégi kirándulást a baráti társaságunknak, minthogy megcsináljuk, és kiderül, hogy nem jó/kényelmetlen/esős/nehéz/fárasztó/bármilyen a kimenetele a dolognak.

5. Passzív-agresszív kommunikáció.

Ez egy igazi "klasszikus". Hogyan jelezzük a körülöttünk lévő embereknek, hogy valami nem tetszik, úgy, hogy ne menjünk bele egy direkt vitába? Természetesen a lustaság eszközével: éppen eléggé irritálja a másikat, érezni fogja, hogy valami nem oké, de nem kell beleállnunk a vitába, nem szenvedjük el az esetleges negatív kimeneteleit - ám ez is veszélyes terep: kicsit működik, aztán hamar olyan vizekre tévedünk, hogy nem tudjuk, miért hanyagol, vagy nem hajlandó szeretetkimutatásra a másik: nagyon sokszor a passzív-agresszív kommunikáció az oka.

6. Kikapcsol(ód)ásra való szükség.

Anélkül, hogy belemennék abba, hogy ez vajon a társadalmunk hozadéka-e, vagy hogy ez mindig is így volt - az aktivitás, produktivitás, a folytonos munka vágyott és jutalmazott érték, a lustaság viszont egy olyan bélyeg, amit mindnyájan igyekszünk elkerülni. A testünknek, az agyunknak, a lelkünknek viszont szüksége van a pihenésre, fogadjuk ezt el, és ne szégyelljük, ha valamelyik nap egyszerűen fáj felkelni az ágyból.

7. Depresszió.

A depresszió egy olyan dolog, amit valamikor mindenki megtapasztal az életében. Tünetei közé tartozik a motiválatlanság, a fáradtság, anhedónia. Ha ezeket a jeleket egyszerűen a lustaságnak tudjuk be, egyrészt félreértelmezzük őket, és elmulasztjuk annak lehetőségét, hogy komolyan vegyük, és segítséget kérjünk - másrészt az előbb említettek alapján társadalmi bélyeggel büntetjük magunkat, ami csak mélyebbre nyom. A lustaság miatti önutálat nagyon gyakori a depressziósok között.

Ezek tehát jó mutatják, hogy amikor a lustaságot okoljuk viselkedésünkért, valós okként igazából mennyi minden áll a háttérben. Ha ezeket felismerjük és segítséget kérünk a megoldásukban, hirtelen el fog tűnni a lustaság, az, amit eddig fő okozóként meghatároztunk. És mégha nem is mindig megy a viselkedésük igazi motivációjának megállapítása, egy dolgot semmiképpen ne kövessenek el: ne hibáztassák magukat a lustaságukért, inkább kérjenek segítséget abban, hogy megértsék, miért folyamodnak ehhez az eszközhöz, mi állhat a háttérben.

A képek innen.