Hogyan beszéljünk a párizsi tragédiáról gyerekekkel? 5 támpont 4 korosztály szerint

2015. november 16. 09:16 - asbóthkinga

A párizsi támadások megrázták a világot: alapvető kérdéseket vetnek fel,  fenyegetve érezzük értékeinket és a világrendet, felkészítjük magunkat gyökeres változásokra, keressük a miérteket és a hogyanokat. Ha a dolgok mögé szeretnénk nézni, megérteni az előttünk átalakuló világ folyamatait, érdemes a pszichológiához fordulnunk. Mi, az Ötvenperc tagjai fogunk még ezzel foglalkozni, most mégis először egy fontos gyakorlati kérdést veszünk elő: mit mondjunk a gyerekeknek a párizsi terrortámadás kapcsán, hogyan beszéljünk nekik ezekről?

Először is: nagyon fontos a szülőknek elfogadniuk, hogy az egészen kis gyerekek is azonnal megérzik, hogy valami megváltozott az aggódó, elharapott beszélgetésekből,  az otthoni megváltozott hangulatból, növekvő feszültséget és félelmet éreznek szüleiken. Mégha nem is értik, hogy mi megy a TV-ben, vagy miről beszélnek a rádióban, a szüleik reakciójából azonnal megérzik, hogy valami történt, és ez a valami félelmetes és rossz.

Tehát az, hogy a "gyereknek nem mondunk semmit, hogy védjük" természetesen nem opció. A beszélgetés célja az, hogy a gyerek ne érezze a saját világát fenyegetve azáltal, hogy a félelmet nem tudja a helyére rakni, és hogy ne úgy kelljen vele küzdenie, hogy nem beszéltek neki róla. A cél, hogy a gyerek érezhesse, hogy tenni tud a félelme ellen: vannak megküzdési stratégiák, amiket egyébként ha korán elsajátít, sikeresen alkalmazza majd a jövőben is. 

Először nézzünk 5 szempontot a beszélgetéshez, majd támpontokat korosztályra lebontva.

1. minél hamarabb, annál jobb

Ne késlekedjenek a gyerekkel való beszélgetéssel. Minél tovább érzi a gyerek a fenyegetettséget és a titkot, hogy valami történt, amiről neki nem szabad tudnia, annál nehezebben küzd meg vele. A legjobb, ha a szüleivel beszélhet ezekről a dolgokról, akik nyugodt, biztonságos körülmények között hagyják, hogy ő bármit kérdezhessen, és megérthesse, ami történt.

2. nyugodt beszélgetés

A gyerekek könnyedén átveszik szüleik szorongásait: ha idegeskedve, ingerülten beszélnek velük, a gyerekekben nő a szorongás. A legjobb, amit tehetnek, ha nyugodt légkört teremtenek, és időt szánnak a gyerek kérdéseire.

3. nem kell mindent tudni

Legyenek megengedőek magukkal kapcsolatban: az elkövetkezendő napokban, hetekben, hónapokban nagy változásokat élhetünk meg, változik a világnézetünk, a világrendünk, hozzáállásunk dolgokhoz, és alapvető gondolataink is. Ne tegyenek tehát úgy a gyerek előtt, mintha kész megoldásaik lennének, és ne akarják lesöpörni az asztalról a problémát.

4. vegyék komolyan a gyerek gondolatait

Hagyják, hogy kérdezzen, hogy gondolkodjon a dolgokon, hogy kimondhassa a gondolatait, és kérdezzenek vissza nyugodtan. Fontos, hogy hagyjanak időt arra, hogy megeméssze a hallottakat, onnantól kezdve, hogy beszéltek róla, a gyerek dolgozni fog rajta a saját tempójában. Fontos, hogy mondják el a gyereknek, hogy ha később ismét beszélni szeretne róla, akkor van rá lehetősége.

5. biztonság

A legfontosabb persze, hogy éreztessék, mondják el a gyereknek, hogy a szülei mellett biztonságban van, hogy együtt maradnak, és nem fognak elszakadni egymástól. Próbáljanak nyugodt körülmények között beszélni vele, ha ez mégsem megy, mondják el neki, hogy Önök most szomorúak, de nincs nagy baj.

Nézzük korosztályra lebontva.

1. óvodáskorú gyerekek: ez az egyetlen korosztály, ahol óvatosan kell bánni ezzel a beszélgetéssel. Ebben a korban a gyerekekre az ún. mágikus gondolkodás jellemző, vagyis könnyedén találnak összefüggéseket olyan dolgok között, ahol valójában nincsenek; összemossák a tényeket félelmeikkel és fantáziáikkal. Hagyják, hogy kérdezzenek, ha szeretnének, de a legfontosabb ebben a korban nem is az, hogy tényekkel lássák el az óvodás korú gyereket, hanem, hogy ők a lehető legjobban biztonságban érezhessék magukat.

2. alsós általános iskolás korú gyerekek: Ennél a korosztálynál hagyhatjuk, hogy ő vezessen minket; ebben a korban a tények és a tudás fontos, és meg tudják nyugtatni a gyereket. Természetesen ne terheljék felesleges, rémisztő tényekkel őket, csak, ha külön rákérdeznek (pl. hogy hány ember halt meg). Vegyék komolyan a gondolataikat, és a félelmeiket, de beszéljenek nekik arról is, hogy egy ilyen tragédia nagyon ritkán történik meg.

3. felsős általános iskolás korú gyerekek: Ők már önállóbban dolgoznak ezzel kapcsolatban, de ne feltételezzék, hogy úgy gondolkoznak erről, mint önök. Sok félelem, világgal kapcsolatos bizonytalanság lehet bennük, amit nem is tudnak feltétlenül megfogalmazni. Nem kell direkt előhozni a témát, vagy külön direkt leülni velük beszélni, itt leginkább az a fontos, hogy tudják a gyerekek, hogy fordulhatnak a szüleikhez, és ismét: hogy biztonságban vannak.

4. gimnazista korú gyerekek: Ebben a korban biztosan olvasnak róla a közösségi médiában és beszélnek a társaikkal. Egy gimnazista korú gyerek magától valószínűleg nem nagyon akar majd beszélni a témáról, és ha a szülő előhozza, inkább azt mondja, hogy nem akar róla beszélni. Érdemes akkor előhozni a témát, ha valamit együtt csinálnak, hogy ne érezze a gyerek beleerőltetve magát a beszélgetésbe. Fontos vele érinteni a közösségi média torzításait, hogy nem érdemes a facebookon olvasott dolgokat egy az egyben elhinni: így erősíteni lehet a kritikai gondolkodását, és érinteni lehet az erőszak témáját is. Mindig hagyni kell, hogy megfogalmazhassa a gondolatait, mégha ezek számunkra  furcsák vagy gyerekesek, akkor sem szabad ezt érzékeltetni vele.

 

Reméljük, ez a pár gondolat ad némi támpontot a gyerekekkel való beszélgetéshez. Ha bármilyen kiegészítést tennének, vagy esetleg elmesélnék, hogy Önök hogyan beszéltek a gyerekükkel, osszák meg velünk!

A képek Leonid Afremov imresszionista festményei Párizsról.

Források:

http://time.com/4112751/how-to-talk-to-your-kids-about-the-attacks-in-paris/

______________________________

Asbóth Kinga az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: asboth.kinga@otvenperc.hu

Honlapunk
Facebook oldalunk

komment

Teddy Bear (2012) - avagy mit keres egy 38 éves gyerek Thaiföldön?

2015. november 13. 13:17 - szabófanni

Ahogy ígértük, ismét egy filmes beszámolóval jelentkezünk a Cortex Filmklub legutóbbi vetítése kapcsán. November 10-én a Teddy Bear (2012) című dán-thaiföldi-angol filmdráma került sorra, a mostani bejegyzésben pedig a film utáni beszélgetés során femerült szempontokat gondolom tovább.

Ízelítőül azok kedvéért, akik nem látták a filmet: 
"A 38 éves testépítő, Dennis nagyon vágyik egy kapcsolatra. Sosem volt még barátnője, s magányosan éldegélnek egy kis lakásban anyjával Koppenhága külvárosában. Amikor bácsikája egy thai lányt vesz feleségül, eldönti, ő is az egzotikus országba megy feleséget találni magának. A keresés azonban egyáltalán nem bizonyul könnyűnek, mert a férfi szerelmet keres. Dennis aztán mégis találkozik egy lánnyal, akivel elkezd kialakulni közöttük valami, ám az elszakadásról az anya hallani sem akar. Dennis válaszút elé érkezik: elvágja a család köteléket és elkezdi végre felnőtt életét, vagy anyja Teddy mackója marad." (port.hu)

still-of-mads-matthiesen-and-kim-kold-in-teddy-bear-_2012_-large-picture.jpg

Kép innen. 

Elsősorban szeretnék néhány sort szentelni az izomdiszmorfia fogalmának, mivel a téma felmerült a film utáni beszélgetésben. Az izomdiszmorfia, vagy másik nevén inverz anorexia legfőbb jellemzője a testképzavar, ugyanúgy, mint az anorexia nervosa esetében. A testképzavar azt jelenti, hogy az illető nem tudja helyesen megítélni a testét (annak fizikai méreteit). Anorexia nervosa esetén ez a hízástól, kövérségtől való állandó rettegéssel párosul, izomdiszmorfia esetében pedig pont az ellenkezőjéről beszélhetünk. Az inverz anorexiában szenvedők akár egészségükre káros viselkedéseket is véghezvihetnek annak érdekében, hogy izomtömegüket fenntartsák és lehetőleg gyarapítsák. Testüket minden edzés ellenére is soványnak, gyengének látják a tükörben. Azért érzem fontosnak a fogalom tisztázását, mert felmerült a beszélgetés során, hogy vajon Dennis is testképzavarban szenved-e. Erre a kérdésre a filmben bemutatott jelenetek alapján egyértelműen NEM a válasz. A film egy jó formában lévő testépítőt mutatott be, aki rendszeresen és tudatosan tett azért, hogy kondícióját megőrizze, azonban Dennis esetében nem beszélhetünk testképzavarról, nem történt arra semmilyen utalás, hogy ne lenne esetleg elégedett a kinézetével vagy izmaival, gyengeségtől vagy soványságtól rettegne titokban (attól, hogy izmaival nem szívesen hivalkodott, még nem mondhatjuk azt, hogy gyengének, soványnak gondolta magát). (És csak, hogy még egy mondattal gátat szabjak az általánosításoknak: az izomdiszmorfia nem csak hivatásos testépítők körében fordul elő, sőt azt sem mondhatjuk, hogy csak és kizárólag férfiak lennének veszélyeztetve... ahogy az anorexia nervosa sem csak női modellek körében figyelhető meg)

Most pedig térjünk rá a film valójában legizgalmasabb aspektusára, mégpedig arra, hogy miben különbözik egy diszfunkcionális család egy jól működőtől, milyen hatásai vannak a családi diszfunkcióknak illetve a hogyan érhetjük tetten a bántalmazást kapcsolatainkban.

Kép innen.

Először nézzük meg, mi különbözteti meg a jól működő és a rosszul működő családokat! Sokféle család van: ami az egyikben normális, az nem biztos, hogy a másikban is az, ezért egyedi eseteket nézve sokszor nem elég egyértelmű, mitől számít diszfunkcionálisnak egy család (Dennis és anyukája nem ebbe a kategóriába tartozik, az ő esetükben elég egyértelmű, hogy nem jól működnek, de erről kicsit később). Érdemes kiemelni, hogy a veszekedések, nézeteltérések, negatív érzelmek jelenléte, időről időre felbukkanó feszültségek még nem jelentik azt, hogy a családunk rosszul működik. A jól működő családokban a nehézségek ellénére is világosak a szabályrendszerek mindenki számára és mindenkinek van lehetősége arra, hogy szabadon kibontakozhasson, az őt érdeklő dolgokkal foglalkozzon, kifejezze érzelmeit.

Kép innen. 

A rosszul működő családokban állandóan jelenlévő problémákról beszélünk, amely gyakran a szerepek felcserélődésével is együtt jár: a családi működés nem segíti elő a családtagok személyes fejlődését és nem ritka, hogy a gyerekek alapvető igényei sem teljesülnek. A diszfuncionális családok fajtáit tekintve többfélét is megkülönböztetünk, ide tartoznak például az alkoholista és bántalmazó szülők, de azok a családok is, ahol az egyedül maradt szülő a házastárs elvesztését a fimben ábrázolt módon igyekszik pótolni, azaz gyermekét a házastárs pótlékává teszi. Dennis anyukája emellett az érzelmi bántalmazás különféle eszközeivel is él: 38 évesen is gyerekként kezeli, minden viselkedését kontrollálja, felelőssé teszi fiát a saját negatív érzéseiért, Dennis személyes határait nem tartja tiszteletben. Sajnos a filmben ábrázolt helyzet nem olyan ritka, mint hinnénk. A rosszul működő családban, bántalmazó szülőkkel felnövő gyerekekre pedig igaz, hogy hajlamosak palástolni az érzéseiket, problémás lehet számukra az érzelmeik kifejezése, nehezen bíznak másokban, nem létesítenek könnyen intim kapcsolatokat: pont, mint Dennis esetében. 

Dennis történetének befejezése a néző fantáziájára van bízva: nem tudjuk meg, hogy sikerült-e szerelmével egy hosszútávú kapcsolatot létesítenie, végleg megszakította-e édesanyjával a kapcsolatot, vagy sikerült valahogy rendezni kettejük viszonyát. Egy viszont biztos: Dennisnek meg kell majd tanulnia majd felnéttként élni. Anyja évtizedekig egy olyan szerepben tartotta, ami nem tette lehetővé az egészséges leválást az anyáról, ezzel érzelmi szempontból gyerekként tartotta. A való életben Dennisnek akkor van a legnagyobb esélye a mielőbbi kiegyensúlyozott életre, ha terapeuta segítségével járja be a személyiségfejlődés számára kimaradt állomásait.

teddy_bear.jpeg

Kép innen. 

Önök látták a filmet? Mit gondolnak, Dennis hogyan boldogul majd az utolsó képkocka után?

______________________________________________________________________

Szabó Fanni az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. 
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu

Honlapunk: otvenperc.hu
Facebook oldalunk: facebook.com/otvenperc

Forrás:

Muscle dysmorphiahttps://en.wikipedia.org/wiki/Muscle_dysmorphia
Muscle Dysmorphia: Does It Affect You?  - http://www.bodybuilding.com/fun/teen-derek43.htm
What Makes a Family Functional vs Dysfunctional?http://psychcentral.com/blog/archives/2009/12/15/what-makes-a-family-functional-vs-dysfunctional/
A rosszul működő családhttp://www.netambulancia.hu/szex/parkapcsolat/a+rosszul+mukodo+csalad
When Parents Make Children Their Friend or Spuosehttps://www.psychologytoday.com/blog/contemplating-divorce/201107/when-parents-make-children-their-friend-or-spouse
Growing Up In A Dysfunctional Familyhttp://www.scu.edu/wellness/topics/family/dysfunctionalfamily.cfm
Signs of Emotional Abusehttp://psychcentral.com/blog/archives/2013/02/20/signs-of-emotional-abuse/

komment
süti beállítások módosítása