Amikor egy fontos párkapcsolat véget ér, nagyon nehéz tisztán látni a fájdalom, a szomorúság, az egyedülléttől való félelem, a másik iránt érzett düh, az önsajnálat, a gyász és az önértékelési küzdelmek közepette. Az első időszakban fontos, hogy meg tudjuk élni az érzelmeinket, még ha sokszor szívesen elkendőznénk, gondolatainkkal torzítanánk is a valóságot.

A kép forrása: bevezetem.hu

A szakítással való megküzdésre különböző egyéni stratégiák születnek: van, aki alkoholba fojtja bánatát, vagy látni sem akar mást, és van, aki erőteljesen beleveti magát a munkájába, vagy elkezd rajzolni, futni, stb.

Elengedni, de mégis hogyan?

Ez a pár hónap nem túl kellemes, de ha megengedjük magunknak, hogy a természetes folyamatok lezajlódjanak bennünk, és ha a kapcsolat lezárásáról eldöntjük, hogy véglegesnek tekintjük, akkor jó úton vagyunk az elengedés felé. A családállítás elméletére hagyatkozva azt mondhatjuk, hogy mindkettőnknek, de leginkább saját magunknak akkor teszünk jót, ha a volt partnert elismerjük, ha nem tagadjuk meg mindazt, amit tőle kaptunk, és úgy tekintünk rá egy idő után, hogy neki is szívesen adtunk.

Ha ő nem lett volna, akkor most nem ilyenek lennénk. Akinek gyereke van a volt párjától, tisztában van vele, hogy bár a kapcsolat véget ért, ennek minden következményével együtt, ezzel együtt a gyereke nem lenne, ha nem ő lett volna a párja. Ha mástól lenne gyereke, az a gyerek nem ő lenne.

A szakítás végső soron szembesít minket azzal, hogy emberek vagyunk, nem vagyunk tökéletesek, és mindketten hibáztunk. Személyiségünk folyamatosan fejlődik, több tapasztalattal mehetünk bele egy újabb kapcsolatba, és ezzel a beépült tudással esélyünk van arra, hogy ugyanazokat a hibákat ne kövessük el újra.

Ha az exünkkel nem szakítottunk volna, akkor az új párunk most nem lenne. A volt partnerrel valami nem működött, és akinek most épp nincs párkapcsolata, de már túl van az előző kapcsolata elgyászolásán, annak érdemes elgondolkodnia azon, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodott, hogyan ismerte meg saját magát és a vágyait ahhoz, hogy a leendő párjával boldog lehessen.