A lelki életünk szempontjából elég mellékesnek tűnik, hogy milyen évszakban járunk éppen. Pedig az év különböző időszakaihoz rengeteg érzelmünk kötődik és rengeteg szimbolikus üzenetet is hordoznak. Nem véletlen az sem, hogy valaki ki nem állhatja az egyiket, és folyton a másikat várja. Október elején már nyakig járunk az őszben, ezért a mai bejegyzésünk ennek az évszaknak az üzeneteiről szól.

Kép innen. 

Ha az őszre gondolunk, elsőként juthatnak eszünkbe a színes falevelek, a hidegebbre forduló idő, a kopaszodó faágak és a szüret időszaka, ünnepe. A természet szimbólumai és a hozzájuk kapcsolódó emlékképek, érzések alkotják az ősznek azt a melegséggel teli, boldog-szomorú hangulatát, ami a művészeknek is olyan gyakran ad ihletet. Az évszakhoz rengeteg gyerekkori emlék is kapcsolódik, melyekben egyszerre van ott a játék (pl. gesztenyebábok készítése, levélgyűjtés) és a komolyság is (pl. iskolakezdés).

Kép innen.

A nyár szabadabb időszaka után újra a munkára, tanulásra koncentrálunk, sok országban az üzleti évet is szeptember vagy október elejétől számítják. Ezzel együtt közeledünk a naptári év végéhez, ami a szüret ünnepével párhuzamosan arra késztet bennünket, hogy végignézzünk az év eddigi eredményein: mit sikerült elérnünk, mi az amit még be szeretnénk fejezni idén és mi az, amibe már most bele kell fognunk, hogy jövőre elégedetten nézhessünk majd vissza. 

Az ősz legszebb üzenete talán az elmúlás. Elsőre szomorú üzenetnek tűnik, hiszen a halált és minden folyamatnak a végességét hordozza magában, felhívja a figyelmünket a saját halandóságunkra is. Számomra a szépsége is ebben rejlik. Kultúránkban a fiatalságot tartjuk az irigylésre méltó életkornak a társadalmunk idős tagjaira pedig kevés figyelmet fordítunk. Ezzel együtt az öregedés és az élet utolsó szakasza tabuvá válik. Pedig ahogy az ősz egyszerre időszaka az elmúlásnak és a termés betakarításának, úgy az öregedés sem csak a halálhoz való közeledésről, de a bölcsebbé válásról is szól. 

Kép innen.

Kicsit más oldalról, az elmúlás magában hordozza az elengedés fontosságát is: egyrészt minden folyamat, életszakasz, feladat lezárul egyszer, másrészt elengedés nélkül nincs lehetősége új dolgoknak születni az életünkben. Ha valamiről úgy érzed, hogy ideje lenne elengedned, legyen az egy cél, ami már nem motivál téged, vagy egy olyan emberi kapcsolat, ami már nem szolgálja a boldogságotokat és fejlődéseteket, akkor gyakran mégis kevés vigasz az, hogy "helyette majd lesz valami új". A gyász természetes velejárója annak, ha valamit elveszítünk vagy valamitől megválunk. Függetlenül attól, hogy mennyire jó lesz nekünk ezután, mindenképpen elveszítünk valamit, ami eddig a részünk volt. A természet arra is tanít, hogy ennek is helye van az életünkben. Nem csupán virágzás és napsütés képezi a részét, hanem a veszteség és az ezzel megélt fájdalom is. 

Kép innen.

Ha szeretnéd magad mögött hagyni a régit, hogy felválthassa azt az új, akkor érdemes ezért tudatosan és aktívan tenned. Lehet, hogy pontosan tudod, hogy itt az ideje új fejezetet nyitni, de ahelyett, hogy lépnél, vársz, hátha az univerzum egyszer csak lép helyetted ... Van amikor ez így működik, gyakrabban viszont nem. Gyakran olyan szokások, szerepek ragadnak benne az életünkben, amik nem fognak eltűnni az aktív hozzájárulásunk nélkül.

Érdemes ilyenkor először is a jövőre koncentrálni: pontosan magad elé képzelni azt, amit el szeretnél érni. Tervezd meg, hogy hogyan juthatsz el idáig és kezdj bele a megvalósításba (még ha ez valami egészen apró lépést jelent is). Anélkül, hogy lenne valami elképzelésünk a jövőről, vagy valami támpontunk, hogy merre fogunk indulni, általában sokkal nehezebb magunk mögött hagyni azt, amitől meg szeretnék válni (gondolj arra, hogy egy süllyedő hajó fedélzetét készülsz elhagyni: hiába ugrasz egy fejest a vízbe, ha nem tudsz úszni, vagy nem tudod merre van a szárazföld). Amellett, hogy elkezdesz a jövő felé fordulni, fontos, hogy aktívan távolodj attól, amit magad mögött hagynál, tegyél valamit azért, hogy megválj tőle. Ez könnyebb lesz akkor, ha van már egy biztos pont a jövőben, ami felé elindulhatsz. 

Persze nem csak ősszel lehet tervezni, számot adni és felkészülni a megújulásra, hanem bármikor. A természetnek azonban megvannak a maga szimbólumai, amik inspirációt adhatnak ehhez ilyenkor. 

Számodra mit üzen az ősz? Mi ejt rabul benne? Téged mire inspirál ez az évszak?

____________________________

Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. 

E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu
Facebook oldalunk 

A párizsi támadások megrázták a világot: alapvető kérdéseket vetnek fel,  fenyegetve érezzük értékeinket és a világrendet, felkészítjük magunkat gyökeres változásokra, keressük a miérteket és a hogyanokat. Ha a dolgok mögé szeretnénk nézni, megérteni az előttünk átalakuló világ folyamatait, érdemes a pszichológiához fordulnunk. Mi, az Ötvenperc tagjai fogunk még ezzel foglalkozni, most mégis először egy fontos gyakorlati kérdést veszünk elő: mit mondjunk a gyerekeknek a párizsi terrortámadás kapcsán, hogyan beszéljünk nekik ezekről?

Először is: nagyon fontos a szülőknek elfogadniuk, hogy az egészen kis gyerekek is azonnal megérzik, hogy valami megváltozott az aggódó, elharapott beszélgetésekből,  az otthoni megváltozott hangulatból, növekvő feszültséget és félelmet éreznek szüleiken. Mégha nem is értik, hogy mi megy a TV-ben, vagy miről beszélnek a rádióban, a szüleik reakciójából azonnal megérzik, hogy valami történt, és ez a valami félelmetes és rossz.

Tehát az, hogy a "gyereknek nem mondunk semmit, hogy védjük" természetesen nem opció. A beszélgetés célja az, hogy a gyerek ne érezze a saját világát fenyegetve azáltal, hogy a félelmet nem tudja a helyére rakni, és hogy ne úgy kelljen vele küzdenie, hogy nem beszéltek neki róla. A cél, hogy a gyerek érezhesse, hogy tenni tud a félelme ellen: vannak megküzdési stratégiák, amiket egyébként ha korán elsajátít, sikeresen alkalmazza majd a jövőben is. 

Először nézzünk 5 szempontot a beszélgetéshez, majd támpontokat korosztályra lebontva.

1. minél hamarabb, annál jobb

Ne késlekedjenek a gyerekkel való beszélgetéssel. Minél tovább érzi a gyerek a fenyegetettséget és a titkot, hogy valami történt, amiről neki nem szabad tudnia, annál nehezebben küzd meg vele. A legjobb, ha a szüleivel beszélhet ezekről a dolgokról, akik nyugodt, biztonságos körülmények között hagyják, hogy ő bármit kérdezhessen, és megérthesse, ami történt.

2. nyugodt beszélgetés

A gyerekek könnyedén átveszik szüleik szorongásait: ha idegeskedve, ingerülten beszélnek velük, a gyerekekben nő a szorongás. A legjobb, amit tehetnek, ha nyugodt légkört teremtenek, és időt szánnak a gyerek kérdéseire.

3. nem kell mindent tudni

Legyenek megengedőek magukkal kapcsolatban: az elkövetkezendő napokban, hetekben, hónapokban nagy változásokat élhetünk meg, változik a világnézetünk, a világrendünk, hozzáállásunk dolgokhoz, és alapvető gondolataink is. Ne tegyenek tehát úgy a gyerek előtt, mintha kész megoldásaik lennének, és ne akarják lesöpörni az asztalról a problémát.

4. vegyék komolyan a gyerek gondolatait

Hagyják, hogy kérdezzen, hogy gondolkodjon a dolgokon, hogy kimondhassa a gondolatait, és kérdezzenek vissza nyugodtan. Fontos, hogy hagyjanak időt arra, hogy megeméssze a hallottakat, onnantól kezdve, hogy beszéltek róla, a gyerek dolgozni fog rajta a saját tempójában. Fontos, hogy mondják el a gyereknek, hogy ha később ismét beszélni szeretne róla, akkor van rá lehetősége.

5. biztonság

A legfontosabb persze, hogy éreztessék, mondják el a gyereknek, hogy a szülei mellett biztonságban van, hogy együtt maradnak, és nem fognak elszakadni egymástól. Próbáljanak nyugodt körülmények között beszélni vele, ha ez mégsem megy, mondják el neki, hogy Önök most szomorúak, de nincs nagy baj.

Nézzük korosztályra lebontva.

1. óvodáskorú gyerekek: ez az egyetlen korosztály, ahol óvatosan kell bánni ezzel a beszélgetéssel. Ebben a korban a gyerekekre az ún. mágikus gondolkodás jellemző, vagyis könnyedén találnak összefüggéseket olyan dolgok között, ahol valójában nincsenek; összemossák a tényeket félelmeikkel és fantáziáikkal. Hagyják, hogy kérdezzenek, ha szeretnének, de a legfontosabb ebben a korban nem is az, hogy tényekkel lássák el az óvodás korú gyereket, hanem, hogy ők a lehető legjobban biztonságban érezhessék magukat.

2. alsós általános iskolás korú gyerekek: Ennél a korosztálynál hagyhatjuk, hogy ő vezessen minket; ebben a korban a tények és a tudás fontos, és meg tudják nyugtatni a gyereket. Természetesen ne terheljék felesleges, rémisztő tényekkel őket, csak, ha külön rákérdeznek (pl. hogy hány ember halt meg). Vegyék komolyan a gondolataikat, és a félelmeiket, de beszéljenek nekik arról is, hogy egy ilyen tragédia nagyon ritkán történik meg.

3. felsős általános iskolás korú gyerekek: Ők már önállóbban dolgoznak ezzel kapcsolatban, de ne feltételezzék, hogy úgy gondolkoznak erről, mint önök. Sok félelem, világgal kapcsolatos bizonytalanság lehet bennük, amit nem is tudnak feltétlenül megfogalmazni. Nem kell direkt előhozni a témát, vagy külön direkt leülni velük beszélni, itt leginkább az a fontos, hogy tudják a gyerekek, hogy fordulhatnak a szüleikhez, és ismét: hogy biztonságban vannak.

4. gimnazista korú gyerekek: Ebben a korban biztosan olvasnak róla a közösségi médiában és beszélnek a társaikkal. Egy gimnazista korú gyerek magától valószínűleg nem nagyon akar majd beszélni a témáról, és ha a szülő előhozza, inkább azt mondja, hogy nem akar róla beszélni. Érdemes akkor előhozni a témát, ha valamit együtt csinálnak, hogy ne érezze a gyerek beleerőltetve magát a beszélgetésbe. Fontos vele érinteni a közösségi média torzításait, hogy nem érdemes a facebookon olvasott dolgokat egy az egyben elhinni: így erősíteni lehet a kritikai gondolkodását, és érinteni lehet az erőszak témáját is. Mindig hagyni kell, hogy megfogalmazhassa a gondolatait, mégha ezek számunkra  furcsák vagy gyerekesek, akkor sem szabad ezt érzékeltetni vele.

Reméljük, ez a pár gondolat ad némi támpontot a gyerekekkel való beszélgetéshez. Ha bármilyen kiegészítést tennének, vagy esetleg elmesélnék, hogy Önök hogyan beszéltek a gyerekükkel, osszák meg velünk!

A képek Leonid Afremov imresszionista festményei Párizsról.

Források:

http://time.com/4112751/how-to-talk-to-your-kids-about-the-attacks-in-paris/

______________________________

Asbóth Kinga az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: asboth.kinga@otvenperc.hu

Honlapunk
Facebook oldalunk