Társadalmunk változásaival párhuzamosan a párkapcsolataink is változóban vannak (Az Y-generáció magánéletének jellegzetességeiről Asbóth Kinga írt egy korábbi bejegyzésben). Más az ismerkedés, más a szexuális kultúra és más jellemzi a hosszú távú párkapcsolatokat, mint néhány évtizede. Egy talán nem változott, boldog és inspiráló kapcsolatokra vágyunk az életünkben. Személyes véleményem, hogy egészen mást jelentene a párkapcsolati probléma fogalma, ha nem ismernénk olyan kifejezéseket, mint „az Igazi” vagy „a nagy Ő”.  Ha nem fordítanánk akkora figyelmet arra, hogy vajon a „megfelelő” ember mellett vagyunk-e, akkor több energiánk maradhat arra is, hogy a kettőnk kapcsolatából a legtöbbet hozzuk ki. Mert bár hajlamosak vagyunk másokat (gyakran a párunkat) okolni a boldogtalanságunkért, érdemes vállalni a saját felelősségünket, mert a saját boldogságunkért és a párkapcsolatunk hosszú távú sikeréért mi magunk tehetünk a legtöbbet.

Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy mit tehetünk azért, hogy párkapcsolatunk hosszú távon is boldog legyen.

Először is: szex! 

Most tényleg az első helyen a szexuális élet hatásait fogom tárgyalni? Igen! Hogy miért: azért, mert a testi vonzalom és a szexuális élettel való elégedettség nagyon fontosnak bizonyul abban, ha a párok hosszú távon is intenzív szerelemről számolnak be. Szeretkezés vagy ölelkezés közben szabadul fel az oxitocin hormon, mely sok más hatása mellett hozzájárul ahhoz, hogy a párok közelebb érezzék magukat egymáshoz, illetve a köztük lévő kötődést is támogatja hosszú távon. Emellett a szexuális élettel való elégedettség alapvető részét képezi a fizikai és mentális jóllétünknek.

A testi vonzalom azért is sarkalatos pontja a párkapcsolatnak, mert nélküle gyakrabban számolnak be a párok szerelem nélküli kapcsolatról, megléte mellett viszont akkor is szerelmesnek vallják magukat a párok, ha egyébként sok olyan problémával küzdenek, amik próbára teszik a kapcsolatot (pl. eltérő nevelési stílus, pénzügyi problémák, egyenlőtlen felelősségvállalás).

Kép innen. (Adam Martinakis: Last kiss)

Az persze egyértelmű, hogy a szexuális életünknek akkor lehet ilyen pozitív hatása a párkapcsolatra, ha elégedettek is vagyunk az életünk ezen területével. Fontos, hogy a pár tagjai közösen döntsenek arról, hogy milyen gyakorisággal és hogyan élnek szexuális életet, nem elég, ha csak az egyikőjük elégedett a kialakult forgatókönyvvel. Ha valamivel nem vagyunk elégedettek, érdemes a párunk tudomására hozni. Találjunk megfelelő időpontot és módot arra, hogy kifejezzük a gondolatainkat (fontos, hogy ne a társunkról fogalmazzunk meg kritikát és a saját nevünkben szólaljunk meg, saját érzéseinket közvetítsük). Végül, de nem utolsósorban találjunk időt a szexre! Egy hosszú távú kapcsolatban előfordulhat, hogy a felek időbeosztásából fakadóan ez időnként nehezebb lehet, esetleg túl fáradtnak érezzük magunkat, de érdemes szem előtt tartani, hogy a szexuális életünk „karbantartásával” a párkapcsolatunkért, egymásért teszünk.

Csak pozitívan!

Melyik a könnyebb: a partnerünk jó vagy a rossz tulajdonságait felsorolni? Hát az az adott naptól függ, igaz? Vagy mégsem? Ha valakivel hosszú távon párkapcsolatban élünk, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy a rossz tulajdonságait alaposabban megismerjük, ami miatt pedig beleszerettünk, azt vagy alapvetőnek gondoljuk egy idő után vagy annyira hozzászokunk, hogy nem is tűnik fel. Utaltam a bejegyzés elején arra, hogy mennyivel más lenne az életünk, ha nem az Igazit keresnénk, hanem működő párkapcsolatot építenénk ketten. Arra is gondoltam ennek kapcsán, hogy egyik kapcsolat, egyik társ sem tökéletes, jobban mondva nagyban múlik rajtunk, hogy melyik lesz az. Hibái mindenkinek vannak, ha azonban belecsúszunk abba, hogy ezeket a hibákat okoljuk azért, hogy nem működik a kapcsolatunk vagy nem vagyunk boldogok, akkor nehezebb tenni a kettőnk boldogságáért. Ez nem azt jelenti, hogy mindent el kell néznünk a párunknak. Egy jól működő kapcsolat alapvető eleme a kölcsönös tisztelet, fontos, hogy ezt megadjuk a párunknak és meg is kapjuk tőle. Nem kell mindenben egyetértenünk, de fontos hogy legyen miért csodálnunk a másikat, tiszteletben tartsuk a személyes döntéseit, megbízzunk benne és támogatni tudjuk őt.

Kép innen. (Leonid Afremov festménye)

Közös élmények, egyéni boldogság

Egy korábbi bejegyzésemben (Hűek maradni - magunkhoz!) írtam már arról, milyen fontos is megtalálnunk az önmegvalósítás és összeolvadás harmóniáját a párkapcsolatunkban. Fontos odafigyelnünk magunkra, fontos tennünk a saját személyes boldogságunkért, mert ez hosszú távon a párkapcsolatunk sikeréhez fog hozzájárulni. A személyes boldogság (különösen a nők esetében) szoros összefüggésben áll a kapcsolatban megélt szerelem intenzitásával. Lehet, hogy önzőnek tűnik, ha a közös program helyett, a saját kívánságunkat teljesítjük, de ha a személyes boldogságunkért teszünk, abból a párkapcsolatunk is profitálni tud.

Kép innen. 

Ha már harmóniáról volt szó, akkor kiemelem, hogy emellett egyformán fontos a közös élmények átélése is. Nem véletlenül randizunk gyönyörű helyeken, esszük együtt a kedvenc ételünket, vagy kirándulunk közösen: ha nem is tudatos, de érezzük, hogy ezekből az élményekből táplálkozik a kapcsolat. Nagyon fontos viszont, hogy milyen időt töltünk együtt. Egy hosszú távú kapcsolatban gyakrabban fordul elő, hogy tevékenységeink egysíkúvá válnak, gyakran ugyanazokat a dolgokat csináljuk együtt. Fektessünk energiát abba, hogy legyenek új és kihívást jelentő élményeink is. Lehet új és kihívó bármi, amit szívesen csináltok együtt: egy új étel elkészítése vagy egy sportág kipróbálása. Ezek az élmények mind hozzájárulnak az intimitás érzéséhez, segítenek abban, hogy közelebb érezzétek magatokat egymáshoz.

Ti mit tesztek azért, hogy a párkapcsolatotok hosszú távon sikeres legyen? Mi lenne a legjobb tippetek, mit tartotok igazán fontosnak?

Örömmel ajánljuk figyelmetekbe, hogy június 11-én ismét lesz egy Pszicho-Műhely alkalom, ahol ezúttal párkapcsolati témákkal fogunk foglalkozni. Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A részletekért kövessétek az Ötvenperc Facebook oldalát! Minden érdeklődőt szeretettel várunk! 

______________________________________________________________________

Szabó Fanni az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. 
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu

Facebook oldalunk

A következő Pszicho-Műhely részletei

Források:

1. Sarkis, Stephanie. "7 Keys to a Healthy and Happy Relationship." Psychology Today. Sarkis Media LLC, 2 Jan. 2012. Web. 06 May 2016.

(https://www.psychologytoday.com/blog/here-there-and-everywhere/201201/7-keys-healthy-and-happy-relationship)

2. Seppälä, Emma. "The 4 Keys to Keeping Love Alive Long-Term." Psychology Today. Emma Seppälä, 11 Nov. 2012. Web. 06 May 2016.

(https://www.psychologytoday.com/blog/feeling-it/201211/the-4-keys-keeping-love-alive-long-term)

Márciusban megrendezésre kerül a Pszicho-Műhely első alkalma, ahol az önmegvalósítás és kiégés témája kerül majd terítékre. Lehet ezt a témát általánosságban, karrier illetve párkapcsolat szempontjából is vizsgálni. A Pszicho-Műhely alkalmain arra törekszünk majd, hogy a résztvevőket közös gondolkodásra, beszélgetésre hívjuk és együtt tárjuk fel az érdekesnek bizonyuló kérdéseket. A mostani bejegyzésünk ehhez szolgál egy kis ízelítőként, gondolatébresztőként.

Kép : Puuung

A párkapcsolatoknak természetes és fontos része az összeolvadás fázisa, melyben megszűnik a külvilág, a többi ember, elmosódnak az énhatárok és feloldódunk a másikban, a szerelmünkben. Azonban ez jó esetben nem marad így, a párkapcsolat fejlődik és fokozatosan újra fontosabbá válnak az egyéni célok, vágyak, tevékenységek, újra szerepet kap az önállóan töltött idő. Az életszakaszok (pl. házasságkötés, gyermek születése) időről időre megváltoztathatja a párkapcsolatok dinamikáját, hol az egymáshoz közeledés, hol az önállóság kerül előtérbe a párkapcsolaton belül. Szerencsés esetben kialakul egy harmónia, amelyben közel kerülhetünk egymáshoz és önállósodhatunk is: mindkettő egyformán fontos!

Kép : Puuung

Egy hosszú távú párkapcsolat vagy házasság esetén nem csak azzal kell törődnünk, hogy megőrizzük a szenvedélyt egymás iránt, hanem arra is hangsúlyt kell fektetnünk, hogy önmagunk lehessünk. De miért olyan nehéz ez?

Kérdezhetném úgy is, hogy miért félünk elköteleződni - vagy akár összeköltözni? Mert úgy éljük meg, hogy onnantól kezdve a szabadságunk korlátozva lesz és nem hozhatunk saját döntéseket. Ez részben igaz: ha elköteleződünk valaki mellett, akkor sok mindenben közösen hozunk majd döntéseket. Együtt döntünk majd például arról, hogy hol fogunk lakni. Vagy, hogy örökbefogadunk-e még egy kölyökkutyát. Hogy milyen színűre fessük ki a nappalit. Egyszóval sok olyan kérdés van, amiről egy tartós párkapcsolatban vagy házasságban nehezen tudunk egyedül döntést hozni. De ez nem jelenti azt, hogy mindenről meg kell kérdeznünk a párunk véleményét. Sőt, azt sem jelenti, hogy mindenben egyetértésre kell törekedni!

Kép : Puuung

Fontos, hogy lássuk: mik azok a kérdések, amiben jobb, ha együtt döntünk, és mi az amiben bátran dönthetünk egyedül is. Sokan eszmélnek rá például arra egy hosszabb kapcsolatban, hogy már nem is mennek sehova a párjuk nélkül, vagy akkor is kikérik a párjuk véleményét, ha más árnyalatú hajfesték vásárlásán gondolkodnak. Pedig ahhoz, hogy "ne égjünk ki" a párkapcsolatban, szükségünk van egyéni időre, egyéni célokra, saját döntésekre. Ezek táplálnak, gazdagítanak minket és nem elvesznek a kapcsolatból, hanem hozzáadnak. Persze mindenkinek más lesz az a kérdés, amiről a párjával közösen dönt és amiről egyedül. A lényeg, hogy lássuk ezeket és ne féljünk változtatni valamin, amiről úgy érezzük, ráférne!

Ön mit tapasztalt, hogyan maradhat egy párkapcsolatban hosszú távon is hű önmagához? 

______________________________________________________________________

Szabó Fanni az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. 
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu

Honlapunk
Facebook oldalunk

A képek Puuung, dél-koreai illusztrátor munkái. Facebook oldala: https://www.facebook.com/puuung1/

Az Y-generáció életkezdési válsága (ún. kapunyitási pánikja) az egyik leggyakoribb probléma, amivel megkeresnek minket. A jelenség összetett, sok háttértényezőből fakad, a specifikus családi háttértől kezdve a társadalmi-szociokulturális változásokig, a munkaerőpiac válság utáni nehézségeivel, az internet, az okostelefonok elterjedésével, és a külföldre vándorlás lehetőségével nehezítve. A következő két részes cikkünkben ezt a jelenséget próbáljuk egy kicsit körüljárni, beazonosítani a körülményeket, megnevezni a nehézségeket. Az Ötvenperc csapata egy új, pszichológiai témákat boncolgató műhely előkészítésében vesz részt: az első alkalom az önmegvalósításról és a reális elvárásokról fog szólni, amely nagyban érinti majd az Y-generáció tagjait is.

 
(kép innen)

Mi az az Y-generáció?

A nemzedékek elnevezése megkönnyíti az adott korcsoporthoz tartozó fiatalokat érintő nehézségek, hatások azonosítását. Az első megnevezett generáció az "elveszett nemzedék" (lost generation) volt, akik 1983-1900 között születtek, és az első világháború pusztító hatásai miatt kapták a nevet. Azokat, akik a Nagy Gazdasági világválság idején voltak fiatal felnőttek, "nagy nemzedéknek" nevezzük, utánuk jött a csendes vagy veterán-generáció (silent generation, 1920-1940) majd a "baby boom" generáció (1946-1964 között születettek). Az ezt követő X generációba azok tartoznak, akik az internet elterjedése előtt voltak gyerekek (1960-tól az '80-as évekig), az Y generáció pedig az ezredforduló környékén született korosztály, akik már gyakorlatilag beleszülettek az internet világába. A gyerekkorukat 2000 után kezdő nemzedék a Z-generáció vagy Alfa-generáció: a mai gyerekek is ezt a kohortot gazdagítják.

Az Y-generáció elsődleges jellemzője a különböző digitális technikai eszközök korlátok nélküli használata. A tipikus ezredfordulós gyereknek a szülei azt tanították, hogy bármi lehet belőle, és hogy akkor lesz igazán boldog, ha megvalósítja az álmait - csak mernie kell elég nagyot álmodni. A karrierépítés ezért különösen hangsúlyos számukra, és jobban ki is vannak téve a munkahelyi pszichológiai terrornak (az ún. mobbingnak), a munkahelyi stressznek. Az y-genes fiatal a fogyasztói társadalomba született bele, a márkahűség, az énreprezentáció, és az önmegvalósítás különösen fontos szerepet tölt be az életében.

(kép innen)

Az Y-generáció nehézségeiről mostanában egészen sokat lehet olvasni, sok új film is készül a témában (pl. a 2015-ös A Kezdő című, vagy a google-nél szerencsét próbáló páros a Gyakornokok-ban) - ami nem véletlen, mert az y-genes fiatatlok ezekben az években kezdenek el dolgozni, és mivel a társadalom olyan nagy részét teszik ki, mint utoljára a baby boom-generáció, ezért igen sokakat érintő kérdésről van szó. A fent említett filmek sajnos nagyjából megakadnak az ezredfordulós fiatalokkal szembeni elcsépelt sztereotípiáknál és előítéleteknél ("sosem néz fel a telefonjából" - "képtelen bármit elintézni - "még a cipőfűzőjét is egy okostelefon appal próbálja bekötni" háromszögre építkeznek), ami azért is kár, mert a munkaerőt foglalkoztató X generáció nagy előítéleteket táplál a "digitális bennszülöttekkel" szemben. Tegye fel a kezét az a huszonéves, aki nem hallotta már legalább százszor azt a mondatot, hogy "Te biztosan el sem tudod képzelni, hogy milyen volt, amikor nem volt internet". A kezdeti munkavállalást nem könnyítik meg ezek az előítéletek, de az Y generációnak ennél nagyobb problémákkal is szembe kell néznie.

Az Y-generáció (Millennials) éli meg a legnagyobb stresszt az amerikai kutatás szerint

1. Gazdasági válság, munkabizonytalanság 

A 2008-as gazdasági világválság hatása még évekkel később is érződött a munka világában: legérzékenyebben talán éppen azokat érintették, akik 2008 utáni időszakban kezdték el a felnőtt létet, és kénytelenek voltak a válság következtében beszűkült munkalehetőségekből válogatni, elfogadni a rosszabb munkafeltételeket.A fent említett önmegvalósítási és karrierépítési vágyhoz ez nem illeszkedik éppen jól, ezáltal hatalmas stresszt okozva a fiatal munkavállalóknak. Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) minden évben készít egy nagy stressz és egészség-felmérést, a 2015-ös nagy stresszfelméréséből kiderül, hogy egyrészt az y-gen tagjai sokkal nagyobb stresszt élnek meg, mint más kohortok, másrészt, hogy a legnagyobb stresszfaktort a pénz, a munka és a gazdaság állapota jelenti. 

 A leggyakoribb stresszor a pénz, amit a munka és a gazdasági félelmek követnek

2. A munkakeresés nehézsége vs. a lehetőségek tárháza 

Hiába készítenek fel az egyetem/főiskola alatt arra, hogy a munkaerőpiac kemény dió, és hogy gyakorlatilag mindenhol túlképzés van, tehát nehéz munkát találni - mindig dolgozik az emberben a kognitív torzítás, hogy "oké, hogy ez a statisztika, de ez rám biztosan nem vonatkozik". Másrészt a sok egyetemet/főiskolát végzett fiatal miatt egyre kisebb a jelentősége a papírnak,és egyre nagyobb hangsúlyt kap maga a munkahelyi teljesítmény az első, kritikus időszakban, ami talán még nagyobb stresszt okoz. Manapság a munkahelyek és munkaterületek közötti átjárhatóság is megnőtt: míg a baby boom-generáció tagjai jellemzően 2-3 munkahelyen dolgoznak aktív éveik alatt, az ipszilonosok csak ez első öt évben kb. ennyiszer váltanak munkahelyet. Így a fiatal munkavállalók jogosan érezhetik azt, hogy rengeteg lehetőségük van, viszont elég gyorsan beugrik a "biztosan jól döntöttem?" kérdés, ami növeli a streszszintet, szinte bénítóan hat az emberre. A soha-vissza-nem-térőtől, a kihagyott életektől való félelemek neve is van: FOBO (fear of better options, vagyis a jobb lehetőségektől való félelem).

(kép innen)

3. Az egyetem elhagyása és a felnőtté válás 

Bár az egyetem vége felé, a tizedik-tizenkettedik vizsgaidőszakon túl már sokan alig várják, hogy elkezdhessék a "nagybetűs életet", hogy dolgozni kezdjenek, hogy végre legyen pénzük másra is, mint májkrémes kenyérre, hogy a bennük tomboló kreatív energiákat végre felhasználhassák - az első ledolgozott év után kevesen gondolják, hogy a munkához fűzött összes reményük és elképzelésük bevált. A diákélettel járó hektikus, felxibilis napirend után a "nyolctólnégyig" (ami persze igazából nyolctól-kilenctől ötig-hatig-hétig is eltarthat) váratlanul övön aluli lehet, főleg ennek a generációnak, akik online élik az életük felét, és simán dolgoznak otthonról is. Ehhez a változáshoz, úgy tűnik, még nem nagyon alkalmazkodott a munkaerőpiac: ritka az olyan munkahely, ahol a kötött munkaidő helyett a flexibilis munkaidőt preferálják, és gyakoribb az, hogy bár este hat-hétig is bent kell lenni, elvárják, hogy a munkahelyi e-mailre még 8 után is érkezzen válasz. Ez viszont a személyes szabadság, a rekreációra fordítandó szabadidő egy durva korlátozása, amit sokan nem ismernek fel, és úgy érzik, muszáj még keményebben dolgozniuk, akár a szabadidejükből is komoly részt áldozva, hogy közelebb kerüljenek az áhított önmegvalósítás felé.

4. Vetélytársak  munkatársak

Az APA fent említett kutatásából kiderül hogy azok az emberek, akik emocionális támogatottságban részesülnek, jobban tűrik a stresszt, kevésbé érzik annak egészségkárosító hatásait. Míg az egyetem alatt az ember maximum a jobb jegyekért, nagyobb elismerésért verseng csoporttársaival, akik közül jellemzően jó barátai is kikerülnek, a munkahelyen már jóval nagyobb a verseny, kevésbé támogatóak egymással az munkatársak, nem érzi már annyira biztonságban magát az ember. "Ha én nem végzem el, elvégzi helyettem más: ezt nem hagyhatom" - így lesz az ártatlan munkatársakból ellenfél.

Az érzelmi támogatottság ereje: kevesebb stresszt élnek meg, kisebb mértékben depressziósak a támogatottak

5. Megváltani a világot  megvalósítani önmagam

A huszonéves korosztály sajátja a világmegváltási kedv, a nagyra törő tervek, ez minden kohortra jellemző (elég, ha csak a baby boom generáció hippijeire gondolunk), viszont először az Y generáció esetében kapott az önmegvalósítás ekkora hangsúlyt. Az ezredforduló környékén születettek azt tanulták az iskolában, azt látták a tévében, és jó esetben azt hallották a szüleiktől, hogy bármilyen hivatást választhatnak, bármiben sikeresek lehetnek - ha keményen dolgoznak, és áldozatokat hoznak, elérhetnek bármilyen célt. Semelyik korábbi generáció nem hallgatta meg ennyiszer azt, hogy ha boldog akarsz lenni, valósítsd meg az álmaid, ami önmagában egy rendkívül pozitív, támogató üzenet, azonban könnyen átfordul egy másik, ártó üzenetbe: ha nem valósítod meg az álmaid, nem lehetsz boldog, ami érthető módon hatalmas emocionális distresszt okoz, és melegágya a szorongásnak, az ember önmagával kapcsolatos mély bizonytalanságának.

6. Menjek vagy maradjak? 

Soha nem volt még ennyire "kicsi" a világ, soha nem volt ennyire könnyű külföldre költözni, mint az elmúlt pár évben - nem csoda hát, hogy az ezredfordulósok egyik jellemzője a nagymértékű mobilitás. Külföldön szerencsét próbálni hatalmas élmény, és sokak számára nagyon vonzó alternatíva, de rengeteg bizonytalansággal is jár: otthon, biztonságos légkör, kevés lehetőség, kevesebb fizetés vagy külföldi, bizonytalan lét, ahol viszont több a munkalehetőség, jobb az életszínvonal. A helyzetet nagyban nehezíti, hogy nagyon ritkán esik szó a migráció árnyoldalairól: például az újrakezdés nehézségeiről: a magányról, az izolációról, a kulturális különbségekről, a kívülállóság érzéséről; sokkal inkább az szokott lenni az üzenet, hogy otthon maradni béna, külföldre menni menő, és egyszerű: előtted az egész világ, miért maradnál otthon? Az ellenérvek viszont igenis fontosak, és nem lehet őket lesöpörni az asztalról. Felelős döntés ez, amit érdemes jól átgondolni.

 
(kép innen)

7. Külföldi lét 

Ha valaki a külföldre költözés mellett dönt, nagyon fontos, hogy tisztában legyen vele, hogy bizonyos szempontból nehezebb lesz kint, mint itthon - tapasztalataim szerint ez nagyon kevésszer előzi meg a külföldre költözés döntését. Kint aztán meg kell tudni küzdeni a "különléttel", a hirtelen felnőtté válással, a rengeteg felelősséggel, és első sorban a magánnyal, miközben ezeket a nehézségeket az itthon maradt barátoknak és a családnak nagyon nehéz tolmácsolni, mivel segíteni úgysem tudnak. Dolgozik is a kognitív disszonancia-redukció rendesen ("Miért jöttem külföldre, ha rosszul érzem magam? -> Igazából nem is érzem rosszul magam, nagyon jól érzem magam! Jól kell, hogy érezzem magam" Máris egy önostorozó üzenet.) Valószínűleg egyébként innen jön a "külföldön kolbászból van a kerítés" hiedelme is, hogy az már nem jut el az otthon maradtak felé, hogy mennyire kemény külföldön gyökeret ereszteni. Nagyon ajánlom ebben a témában a vs.hu dokumentum-sorozatát, a Mit ér meg? videók jól árnyalják a külföldi léttel kapcsolatban őrzött elképzeléseinket. 

Mindegyik generációnak megvannak a saját nehézségei, szembenállása a korábbi generációkkal. Az Y-generációra a kiugró stressz-szint és a nagymértékű szorongás jellemző, aminek megelőzésében fontos, ha be tudjuk azonosítani a körülményeket, amik ezt okozzák. A legfontosabb üzenet, hogy  "nem vagy egyedül", mások is küzdenek ezzel, és bár mindenki igyekszik a külvilág felé a sikeres, gondtalan, laza imázst mutatni (nagy segítség ebben a közösségi média), rengetegen szenvednek a folytonos bizonytalanságtól, a stressz hatásaitól. 

A következő részben az Y-generáció magánéleti problémáiról lesz szó. A téma iránt érdeklődőknek meleg szívvel ajánlom az önmegvalósítás vs. kiégés témával foglalkozó előadást (nem csak y-geneseknek!), ahol az Ötvenpercesek is képviseltetik magukat. 

Az infografikák az American Psychology Association tanulmányából származnak.

______________________________

Asbóth Kinga az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: asboth.kinga@otvenperc.hu

Honlapunk
Facebook oldalunk

Források:

https://www.apa.org/monitor/2015/04/money-stress.aspx

http://www.pewsocialtrends.org/files/2010/10/millennials-confident-connected-open-to-change.pdf

STRESS IN AMERICA: Paying With Our Health. February 4, 2015 http://www.apa.org/news/press/releases/stress/2014/stress-report.pdf

Psychology Today: Why Millennials Are so Stressed—and What to Do about It. https://www.psychologytoday.com/blog/the-gen-y-guide/201509/why-millennials-are-so-stressed-and-what-do-about-it

Business Insider: It's official: millennials are the most stressed-out generation. http://uk.businessinsider.com/millennials-are-the-most-stressed-out-2015-2?r=US&IR=T

Kushlev, K., W. Dunn, W. E. (2010): Affective Forecasting: Knowing How We Will Feel in the Future. University of British Columbia.