Egy izlandi filmdrámáról írni egy életvezetési tanácsadással foglalkozó szervezet blogján már önmagában elég indokolatlannak tűnhet - pláne ha ezt az izlandi filmdrámát majdnem egy hónapja, december 10-én mutatták be Magyarországon - de ha csak egy dologgal kéne bizonyítanom ennek a posztnak létjogosultságát, az az, hogy egy hónappal a premier után, szerda este 7-kor a Toldi moziban való vetítésen sokszor több ember ült, mint amennyi kint iszogatott. 

Szóval maradjunk annyiban, hogy a Kosok-ról írni kell, de nem is csak ezért, hanem mert egy mélységesen emberi és szívmelengető film ez az izlandi, egyáltalán nem emberi, és kicsit sem szívmelengető táj díszletei között.

Két testvér, Gummi és Kiddi egymás szomszédságban élnek egy izlandi tanyán, mindketten díjnyertes birkák tenyésztésével foglalkoznak, és 40 éve nem beszélnek egymással - Kiddi terelőkutyájával tartják a kapcsolatot, aki az egymásnak tőmondatokban írt leveleket hozza-viszi, sokkal nagyobb lelkesedéssel, mint ahogy a levelek maguk születnek - ami mellesleg valószínűleg minden 2 évben egyszer történik meg. Az egyik testvér, Gummi lassú tempójú de szerethető életet él, mindent szépen rendben és tisztán tartva maga körül, évtizedes szokásaihoz ragaszkodva háza '70-es évekbeli díszletei közt - Kiddi a lobbanékony, az iszákos, a rendetlen és az agresszívabb is. Hogy ők ketten miért nem beszélnek egymással, az nem derül ki, de történik némi utalás arra, hogy még a szülők miatt bontakozhatott ki a konfliktus. És bár gyakran nevet fel a néző a filmen, hiszen mennyire aranyos/nevetséges/cuki az, hogy ennyire komolyan veszik a népi állatukat, a birkát, hogy milyen párbeszédek zajlanak köztük, hogy hogyan élnek, és mennyire maguknak való emberek - azonban már a kosszépségverseny díjátadóján is érzékeljük, hogy vicc ide vagy oda, ezek komoly emberi érzelmek, és igenis fáj másodiknak lenni, pláne egy ponttal lemaradni a rivális testvér mögött.

Egyszóval a humor mellett azért ott van a komolyság is, és ez a kettősség csak nő, amikor kiderül, hogy az egyik birka egy gyógyíthatatlan betegség, a súrlókor tüneteit mutatja, ami miatt a testvérpár és a környező tanyák nyájait is ki kell irtani. Addigra az ember már pont felfogta, hogy ezeknek az embereknek ez az életük, bármilyen nevetséges is legyen ez a toldiban pattogatott kukit majszolva - és a nyáj elvesztése gyakorlatilag egyenértékű a célok, az értelem, az élet elvesztésével is.

Grímur Hákonarson rendező egy másodperc szájbarágás nélkül, könnyeden, lassan, de lendülettel vezet ezen az úton, aminek a végén a nézőnek esze ágában sincs megkérdőjelezni Gummi és Kiddi életét, érzelmeit, prioritásait, de nem érzi magát hülyén amiatt sem, hogy az elején (valljuk be) kedvesen kinevette egész Izlandot. Sőt, a film elérkezik arra a pontra, ahol a karakterek már annyira hozzánk nőnek, hogy minden egyes porcikánkkal azon izgulunk, hogy jó legyen nekik.

Visszatérve arra, hogy ez miért lehet bármennyire releváns az Ötvenperc blogján - mert tök mindegy, hogy ezek az emberek pont birkákat tenyésztenek, és nem céget igazgatnak, embereket gyógyítanak, országot vezetnek, vagy gyereket nevelnek - szeretettel és szívvel csinálják, és pont ezért sokkal hihetőbb a néző számára, hogy ez az életük, ez a legfontosabb dolog számukra; hihetőbb, mint egy kiégett cégvezető vagy egy gyerekeket utáló tanár, akivel kapcsolatban pont azt nem lehet érteni, hogy miért csinálja, ha már nincs benne a szíve és a lelke. És a két testvér között is, akik 40 éve nem beszélnek már egymással, (vagy ha igen, akkor is gorombaságokat), abban is több a szeretet, és több az emberség, mint amennyit mi bármikor megengedünk magunknak másokkal szemben. Ha valamit, akkor ezt érdemes megjegyezni a Kosok-ból, és jó mélyre eltenni, hiszen ha Gummi és Kiddi, az öreg izlandi testvérpár meg tudják valósítani ezt úgy, hogy évtizedek óta nem beszélnek egymással, akkor nekünk is sikerülhet.

(A képeket a film trailer-jéből szedtem.)

______________________________

Asbóth Kinga az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: asboth.kinga@otvenperc.hu

Honlapunk
Facebook oldalunk

Az újévi fogadalmakról mindenkinek van véleménye. Valaki utálja őket, direkt nem támaszt magával szemben elvárásokat a jövő évre; van, aki megesküszik, hogy utálja őket, de titokban tesz pár fogadalmat; van, aki szeretné, hogy működjenek, de kissé szkeptikus; és vannak, akik megrögzött újévi fogadalom-tevők. Főleg ez utóbbi csoportnak van egy rossz hírünk: az újévi fogadalmakat 8%-ban sikerül csak betartanunk a felmérések szerint. De miért van ez így, és mit tudunk tenni annak érdekében, hogy saját magunknak tett ígéreteinket betartsuk, és ne kelljen 2016 szilveszter éjszakáján lemondóan leporolnunk a 2015-ös listát, és egy az egyben átmásolni a 2017-re tett fogadalmainkhoz? Lássuk hát az újévi fogadalom-mumust.

(via)

Miért nem működnek az újévi fogadalmak?

1. Az emberek irreális elvárásokat támasztanak magukkal szemben.

Fogyni akarna, letenni a cigarettát, spórolni, több időt tölteni távoli rokonságával? Segíteni másoknak, kedvesebbnek és türelmesebbnek lenni, élvezni az életet és többet nevetni? Mindkét kérdéskör szép célkitűzés, de mindkettővel kapcsolatban egy-egy általános hibába eshetünk. Az fogyás-egészséges életmód-spórolás témával kapcsolatban az a baj, hogy irreálisan kevés időt hagyunk magunknak a célok megvalósításához. Nem lehet 3 nap alatt lefogyni, vagy 2 hét alatt összespórolni egy ibizai nyaralás költségét. Az élet élvezete-másokon való segítés tengellyel a probléma az, hogy ezek nagyrészt kívülről, a társadalom felől érkező nyomásra fogalmazódik meg bennünk, bármennyire szeretnénk, nehezen tudjuk internalizálni ezeket a célokat - és ha nem érezzük eléggé magunkénak, elég gyorsan kifogy a motiváció és a tenni akarás is.

2. Az újévi fogadalmak a halogatás formái.

A halogatás rémkép mindannyiunk számára, és a pszichológiában egy gyakran kutatott terület. Az újévi fogadalmaknak már a megfogalmazásában is benne van minden, ami gyakorlatilag arra predesztinál, hogy ne teljesítsük be magunkkal szemben támasztott elvárásainkat. "Majd 2016-ban lefogyok". Az, hogy ez a 2016 konkrétan holnap kezdődik, és "sok lencse=sok pénz" ide vagy oda, de ha megfogadtuk, hogy 2016-ban egészségesen étkezünk, akkor lehet, hogy nem fér bele az a csülökbőrke - egyszóval ritkán látszik a megvalósításban: "Van egy évem rá".

(via)

3. A "hamis remény-szindróma"

Tegyük fel, hogy az összes irreális elvárást, amit magunkkal szemben támasztottunk, sikerül megvalósítanunk. Az egyik leggyakoribb újévi fogadalom például az egészséges életmódra való váltás: tegyük fel, hogy ezt sikerül 2016-ban visszaesések nélkül véghezvinni, de mégsem érezzük annyira fantasztikusan magunkat, amire akkor gondoltunk, amikor kitűztük e célt. Hiába vesszük elő a 2015 év végi papírunkat, nem lesz a "megígérem, hogy 2016-ban egészségesen fogok enni" mellé írva, hogy "és ettől azt várom, hogy boldogabb legyek, sosem látott mennyiségben és minőségben élvezhessem a szociális kapcsolataim, sikeresebb legyek a munkámban és kevesebbet veszekedjek a családommal" - mégis vagy az elején, vagy útközben hozzácsapódik ez az elvárás, hogy minden sokkal jobb lesz tőle. 

4. Próbáld ki ezt diétát! Ez a nő 3 nap alatt 20 kg-tól szabadult meg!

Igen, talán most nevetünk ezen, mégis, néha egészen könnyen becserkésznek az ilyen hamis ígéretek, könnyű módszerek - és ha ezekre gondolunk, joggal várhatjuk, hogy az újévi fogadalmakat nem lesz nehéz megvalósítani, pedig de: minél nagyobb célt állítunk magunk elé, annál nagyobb lesz a küzdés, ez sajnos a világ törvényszerűségei közt előkelő helyen szerepel.

(via)

5. Sok újévi fogadalom, egységnyi akarat és kitartás.

Fogadalmaink tengerében csak egy apró tényezővel nem számolunk, egy dologra nem gondolunk, amikor összeállítjuk a 2016-ra vállalt változásaink listáját: azzal, hogy komoly akarat és kitartás kell azoknak megvalósításához. Ennek a két fontos tényezőnek pedig nem tesz jót az, ha több nagy vállalást teszünk az új évre, mert a koncentrációnk és a cél iránt érzett eltökéltségünk több irányba morzsolódik, míg aztán egyikhez sem lesz elég az energiánk és a kitartásunk, hogy megvalósítsuk.

Milyen szempontok figyelembe vételével alakítsuk tehát 2016-os újévi fogadalmainkat?

1. Az első szempont egyértelmű, de nem lehet elégszer hangsúlyozni fontosságát: ne támasszunk irreális elvárásokat magunkkal szemben. És ha csak egy újévi fogadalmat tesznek, akkor legyen ez az. Már mi is ejtettünk szót róla, gyakran felmerül játékalkalmaink során is, hogy főleg a közösségi média közvetítésével naponta szembesülünk olyan képekkel, idolokkal, amelyeknek elérése sokunk számára lehetetlen. Szerencsére erre a közösségi média is kezd ráébredni, reméljük, ha már 2015-ben ébredezik az instagram népe, 2016 arról fog szólni, hogy tudatosítsa a sokszor hamis képet, amit mint vágyott imázs tár elénk.

2. Mint fent már említettem, a halogatás gyakori jelenség és kemény dió. Ha legalábbis tisztában vagyunk azzal, hogy mik azok az elvárások, amiknek meg tudunk felelni, és csak olyanokat támasztunk magunkkal szemben; ha hagyunk magunknak időt, és ütemtervet készítünk magunknak, akkor jó úton járunk afelé, hogy ne essünk bele pató pál úr hibájába. Ha mégis előfordul, akkor viszont érdemes megkérdezni magunktól, hogy mi lehet halogatásunk oka, ahelyett, hogy rögtön önvádló módon bűntudatot gerjesztenénk önmagunkban.

(via)

3. Érdemes egy kis időt szentelni arra, hogy komolyan végiggondoljuk, min szeretnénk változtatni a következő évben. (Ehhez kiváló keretet ad az Éviránytű teljesen ingyenesen letölthető füzetkéje - melegen ajánljuk!) Ezeket érdemes leírni, és csak utána megfogalmazni ezekből célokat, fogadalmakat. Így pont megfordítjuk cél->hatás irányt, és előbb gondolkodunk el azon, hogy mi az, ami igazán zavar, ami másként kéne, hogy működjön a következő évben, és ezekből generálunk célokat.

4. Ahhoz, hogy elérhessük a nehéz, távoli célokat, sokszor egészen nagy változásokat kell alkalmaznunk - a jól bevált diétás példánál maradva nem elég mondjuk az otthon felhalmozott csokikészletet az unokaöccsnek ajándékoznunk - egy másik típusú gondolkodást kell elsajátítanunk, ami azzal kezdődik, hogy az egészet nem büntetésként, hanem az önmagáért való örömként éljük meg. És ez nem csak a diétás problémakörre igaz, hanem minden kitűzött célra, amit mi a pszichológiai tanácsadásaink során is gyakran hangoztatunk: már maga a változás, a célhoz vezető út is öröm - nem könnyű, de jutalmazó.

5. Roy Baumeister szociálpszichológus régóta kutatja az akaraterő jellemzőit, és arra jutott, hogy bár az akaraterő nagyjából velünk született konstruktum, fejleszteni és építeni lehet. De ha már mindenképpen rövidebb távon szeretnénk eredményeket elérni, akkor érdemes a fogadalmak óceánjából egyet kiválasztani, és arra koncentrálni összes akaratunkat és kitartásunkat.

Sok sikert kívánunk a 2016-os évre, remélem, ezzel a pár támponttal könnyebb lesz összeállítani a 2016-ban reálisan megvalósítható fogadalmak listáját. Tartsanak velünk az új évben is, kövessenek minket facebookon, az instagramon, írjanak nekünk, keressék fel weboldalunkat!

Források:

https://www.psychologytoday.com/blog/wired-success/201512/why-do-we-fail-keep-our-new-year-s-resolutions

https://www.psychologytoday.com/blog/wired-success/201512/why-do-we-fail-keep-our-new-year-s-resolutions

http://apa.org/monitor/jan04/solutions.aspx

http://www.research.utoronto.ca/why-cant-i-keep-my-new-years-resolution/

______________________________

Asbóth Kinga az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: asboth.kinga@otvenperc.hu