Az LMBT Pride hónapjában és a Budapest Pride Felvonulás közeledtével sokat hallhatunk, olvashatunk LMBTQI+ témában. Mi ebből az alkalomból a fluid szexualitással foglalkozunk: mai bejegyzésünkben átnézzük, mit takar ez a kifejezés és eloszlatunk néhány potenciális téves következtetést is. Tartsatok velünk!

Kép innen.

Mit jelent a fluid szexualitás?

Nagyon röviden azt takarja, hogy a szexualitásunk nem egy fix, statikus tényező, hanem egy dinamikus és változó dolog. Attól, hogy valaki heteroszexuális, nem biztos, hogy csak az ellenkező nemhez vonzódik, vagy az ellenkező nemmel létesít szexuális kapcsolatot, ennek a fordítottja pedig arra is igaz, aki homoszexuális (illetve az sem biztos egy-egy szexuális irányultság az egész életünket végigkíséri, történhetnek benne változások, eltolódások).

Alfred Kinsey már az 1940-es években úgy érvelt, hogy az emberi szexualitás nem sorolható egyszerűen hetero-, bi- és homoszexuális kategóriákba, hanem egy kontinuumon helyezhető el. Megalkotta a Kinsey-skálát, melynek egyik végpontja a teljesen heteroszexuális, a másik pedig a teljesen homoszexuális. Kinsey szerint az emberek nagy része a két végpont között helyezkedik el valahol. Kinsey elméletét kibővítve Klein egy Szexuális Orientáció Táblázatot hozott létre, ahol 7 különböző dimenzió mentén (pl. szexuális vonzalom, szexuális viselkedés, érzelmi preferencia, stb) lehet értékelni a szexuális irányultságot, jelölni lehet a múlt és a jelen közti különbségeket és rögzíteni lehet a vágyott állapotot is (mit választana az illető, ha a szexualitás választás kérdése lenne).

Kép innen.

Kinsey elképzeléseit a mai felmérések is alátámasztják, melyekből az is kiderül, hogy az egymást követő generációk egyre kevésbé tartják kőbe vésett dolognak a szexualitást. Briteket kértek meg arra, hogy helyezzék el magukat a Kinsey-skálán és az eredmények alapján a 18 és 24 év közöttiek fele helyezte magát valamelyik végpontra, másik fele pedig a két végpont közé (tehát a megkérdezettek fele se nem 100%-ban heteroszexuális, se nem 100%-ban homoszexuális).

A fluid szexualitás fogalma kapcsán Lisa M. Diamond kutatásai váltak világhírűvé a 2000-es években. Eredetileg a női szexualitás fluiditását kezdte kutatni, úgy gondolta, hogy ebben a tekintetben a férfiak és a nők lényegesen különböznek. Más kutatókkal együtt azon az állásponton volt, hogy a férfiakra inkább a statikus szexuális orientáció jellemző (többségében vagy heteroszexuális vagy homoszexuális, kevés változással), míg a nőkre gyakrabban jellemző a fluid szexualitás. Későbbi vizsgálatai nagyban átalakították ezt az elképzelést és bebizonyították, hogy kis különbség van csak a nők és férfiak között abban a tekintetben, hogy mennyire fluid a szexualitásuk, amely hetero- és homoszexuális férfiakra és nőkre egyaránt jellemző lehet.

Kép innen.

Itt akkor a biszexualitásról van szó, ugye?

Nem. Homoszexuális férfiak is lehetnek szerelmesek egy nőbe és heteroszexuális nők is létesíthetnek szexuális kapcsolatot más nőkkel (ez pedig még csak két példa volt a végtelen lehetőségekre), ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy biszexuálisak, hanem hogy fluid a szexualitásuk. 

Lehet, hogy más tapasztalt valaha hasonlót, én viszont soha. Melyikünknek van akkor igaza?

Mindkettőtöknek! Mi emberek mind különbözőek vagyunk, ez arra is vonatkozik, hogy milyen mértékben fluid a szexualitásunk. Van, akire ez egyáltalán nem jellemző, van akire pedig annál inkább. Ha te sosem tapasztaltál ilyesmit, az ugyanolyan hiteles tapasztalat, mint az, ha valaki más pedig tapasztalt (és nem jelenti azt, hogy a későbbiekben ne tapasztalhatnál).

Ha a szexualitásunk fluid és változhat, akkor szándékosan is alakítható, nem?

Nem! A szexualitásunk NEM befolyásolható, alakítható, átfordítható semmilyen terápiával, vagy kezeléssel. A szexualitásunkat felfedezhetjük, kibontakoztathatjuk, de szándékosan nem alakíthatjuk át, vagy préselhetjük egy mesterségesen kialakított kategóriába. Az ilyen és ehhez hasonló próbálkozások csak kárt tesznek az emberekben.

Joggal merül fel a kérdés, hogy nem bonyolult-e ez így? De. A szexualitásunk az életünk többi területéhez hasonlóan egy komplex, összetett tényező. Ugyanakkor nagyon egyszerű és szép is: mindannyian különbözünk, nincs belőlünk két egyforma. Ezért is fontos, hogy megtanuljunk nyitottnak, elfogadónak és kíváncsinak lenni. Nem csak másokkal, magunkkal is. 

Mi jutott eszetekbe a témáról? Volt-e valami, amiről szívesen hallanátok többet? Írjátok meg nekünk! 

 ___________________________

Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu
Facebook oldalunk

Forrás és további olvasnivalók:

Sexuality is much more fluid than you think
https://www.psychologytoday.com/blog/standard-deviations/201605/sexuality-is-much-more-fluid-you-think

What is sexual fluidity?
http://theconversation.com/explainer-what-is-sexual-fluidity-33120

Sexual fluidity: Living a label-free life
http://www.abc.net.au/news/2016-02-20/sexual-fluidity-label-free-life/7162884

1 in 2 young people say they are not 100% heterosexual
https://yougov.co.uk/news/2015/08/16/half-young-not-heterosexual/

Lisa Diamond on sexual fluidity of men and women - előadás - 2013. 10. 17
https://www.youtube.com/watch?v=m2rTHDOuUBw

A cikksorozat előző részében összefoglaltuk az Y-generáció specifikus nehézségeit a munkavállalást illetően - már akkor volt szó arról, hogy nem csak a munka, hanem a párkapcsolatok oldaláról is körbejárjuk majd a problémát. Sokan fordulnak hozzánk párkapcsolati gondokkal. Annak ellenére, hogy ezeknek egészen széles skálájával találkozunk, a húszas-harmincas éveikben járó fiatalok problémái között megfigyelhetőek generációs jellemzők.

Az Y-generáció tagjai ugyanis nagyjából mostanában állnak a családalapítás előtt/elején, hiszen ez az utóbbi időben sokkal jobban kitolódott - ez már annyira közhelyszámba menő megállapítás, hogy mi nem is ezzel foglalkozunk, hanem inkább azzal, hogy emögött a szimpla statisztika mögött mennyire sok nehézség, küzdés, megfelelni akarás, szorongás áll, ami ellen rengetegen próbálják felvenni a harcot ilyen-olyan eszközökkel - mi bemutatnánk, hogy mik ennek az okai, és adunk pár tanácsot. 

 
(natalie wilson)

1. Ismerkedés 

Az Y-generáció tagjai bár már egészen gyermekkoruktól fogva használják a digitális eszközöket, a technológia velük együtt nőtt fel, azonban főleg a korai ipszilonosok nem tekinthetők teljes mértékben "digitális bennszülötteknek" - talán ennek köszönhető az, hogy a legtöbbjüknek azért még erős fenntartásai vannak az online ismerkedéssel, a randiszájtoktól kezdve a tinderig. A munka-alvás-munka-buli-alvás-munka mókuskerékbe pedig nagyon ritkán férnek bele olyan szociális események, amelyek során személyesen is ismerkedni lehet. Az online ismerkedés sterilebb, kiszámíthatóbb, hiányzik belőle az a bájos szerencsétlenkedés, ami a szemtől-szembeni találkozásban megvan. Emellett ott van az a közhangulat, hogy a neten párt találni nem menő, ami nélkül is éppen elég nehéz elmondani a barátoknak, a családnak, hogy ez a helyes új fiú/lány egy különösen jól sikerült netflix&chill eredménye.

(kép innen)

2. Házasság? 

A nagyobb magazinok, internetes újságok körében egészen divatos dologgá vált időről-időre kibukni azon, hogy a huszonévesek, korai harmincasok mennyire nem mutatnak arra hajlandóságot, hogy szent esküvel pecsételjék meg a kapcsolatukat, azonban ez egyrészt nem jelenti azt, hogy ne lennének párkapcsolatok, másrészt pedig ez leginkább azért lehet, mert a házasság szimplán veszített a hitelességéből. Manapság a családalapítás előtt állók közül sokan csonka családban, vagy ún. "mozaikcsaládban" nőttek fel, gyakorlatilag minden családban akadt legalább egy rossz házasság, egy válás vagy egy újraházasodás, tehát gyakorlatilag mindenki számára nyilvánvaló, hogy a papír nem jelent garanciát a jó kapcsolatra. 

Egy 2014-es felmérés szerint a melegek élettársi kapcsolatát Magyarországon a nők 60, a húszas, harmincas korosztály 59, a diplomások 73 százaléka támogatja. Az Y-generáció körében érezhetően is nagyobb a párkapcsolatok szabadságának támogatása - ha a házasság intézménye törvényileg kizárja a melegek házasságkötésének lehetőségét, akkor miért várnánk el, hogy támogassák azt? Egyre többen gondolják úgy, hogy sem az államnak, sem az egyháznak nincs helye a párkapcsolatban, ezért a létrejövő házasságok nagy része is inkább a házasságra mint szokásra, tradícióra tekint.

Arról nem is beszélve, hogy a szabadság érzése az Y-generáció egyik fontos (ha nem a legfontosabb) célja, és ez nem csak a munkavállalásra, hanem a párkapcsolatokra is igaz: sokan érzik a házassági papírt egyfajta béklyónak, ami teherként nehezedik a vállukra.

(kép innen)

3. Közösségi média: párkeresés 

Ahogy az előző részben már volt szó róla, a nagy szorongás és stressz-szint különösen jelemző a fiatal y-genesekre, ami természetesen a párkapcsolatokra is vonatkozik. A közösségi média, a folytonos online jelenlét velejárója, hogy más esetben szimplán rég elfeledett óvoda- és iskolatársaink boldog, kétgyerekes friss családját, csodálatos esküvőjét, ajándékokkal elhalmozó párját látjuk, és egészen speciális szűrőt fejlesztünk ki arra, hogy valahogy ezek sokkal jobban megragadnak. Persze az emberek azt nem írják ki a facebookra, hogy "heló, ma sem házasodtam meg" vagy "kedves ismerőseim, már 3 éve egyedülálló vagyok", ezért nagyon könnyű beleesni abba a téves következtetésbe, hogy itt mindenki boldog, csak én szenvedek. Ezzel párhuzamosan az elvárásaink is nőnek, és a sok volt iskolatársunk párjából/instagram modellből önkéntelenül összegyúrunk egy jó masszív, és nagyjából teljesíthetetlen képet az megfelelő párról.

4. Közösségi média: párkapcsolat 

Ez szorosan összefügg az előzővel: mindenki mások tükrében értékeli és értelmezi magát. Ennek velejárója a folytonos hasonlítgatás, a saját készségek, adottságok, viselkedés megkérdőjelezése körülbelül minden szituációban, ami értelemszerűen szorongást okoz, már csak azért is, mert nagyon nehéz ennyire alaposan "önmegfigyelni" állandóan, a legtöbb szituációban eddig egyszerűen nem is sikerül a megfelelő követeztetéseket levonnunk magunkról. Az előbb említett "instaszűrőzött élet" pedig automatikusan egy torzított összehasonlítást eredményez, amivel - jogosan érezzük - lehetetlen lépést tartani. És ez bizony így van a párunkkal kapcsolatban is: gyakran felmerül a kérdés, hogy "tudnék jobban teljesíteni"? Elég jó a párom hozzám képest? Elég jó vagyok én a páromhoz? Én miért nem kapok ágybareggelit? Egy gyors végigpörgtés a facebookon és az instagramon, ahol 3 ágybareggelis poszt után könnyedén levonjuk a következtetést, hogy "itt mindenkit elkényeztetnek, csak engem nem".

5. Női egyenjogúság 

A női jogok, egyenlő fizetések kérdése mostanában az egyik legaktuálisabb téma, legyen szó hollywoodi színésznők fellépéséről, hatásos cikk-címekről vagy sokkoló fizetéskülönbségről: az Y generáció férfitagjai sokkal jobban támogatják a női egyenjogúságot, a nők pedig szerencsére egyre jobban érzik, hogy nem oké, hogy kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, ahogy az sem, hogy szexista vicceket/beszólásokat kell eltűrniük a munkatársaiktól, és szerencsére az is kiveszőben van, hogy feministákról divat úgy beszélni, mintha valamilyen unatkozó, idegesítő, érthetetlen emberek lennének, nézzük Benedict Cumberbatch véleményét a témában:

(kép innen)

Míg a nagyanyáink jellemzően inkább háztartásbeliek voltak, ha volt is karrierjük/karriertervük, sokszor alárendelték a családalapításnak: ezt várták el tőlük, és ha bárki ennél egy kicsit ambíciózusabb próbált lenni, nagy nehézségekkel kellett szembenéznie. Kétségtelen, hogy a karriert és a családot néha nehéz összeegyeztetni, főleg úgy, hogyha a munkahely nem támogatja azt, nem biztosít elhelyezést a gyerekeknek, félállásba pedig gyakorlatilag lehetetlen elmenni. De halad a világ, és ha lassan is, fejlődünk (2012-ben Magyarország az EU-s tagállamok között még a 21. helyen volt a maga 20,1 százalékos nemek közötti fizetéskülönbségével, 2014-re ez 15,1 százalékra csökkent, ezzel előrejöttünk a 13. helyre).

 (kép innen)

6. Önmarcangolás, önmarcangolás, önmarcangolás. 

Egyszerre akarunk sikeres, gyors karriert, boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatot, folyamatos tájékozottságot a legfrisebb hírekről, zenékről, divatról, fiatalon akarunk szülők lenni, de mégis sokat akarunk a gyerekek előtt "élni", szeretnénk rengeteget utazni, vagy épp drága hobbiknak hódolni, szeretnénk egészséges, tökéletes, izmos testet, mégis rosszul érezzük magunkat, ha egy pénteket vagy szombatot nem megyünk el inni a barátokkal, egyszerre szeretnénk függetlenek lenni, de közben a legmélyebb intimitást megélni. És bár ezeknek a dolgoknak a szintézise megvalósítható, sőt, megvalósítandó, az, hogy mindent egyszerre akarunk és minél gyorsabban teljes agresszióba fordul saját magunk ellen. 

7. Szex 

A jelszó itt is a szabadság - újra. Manapság már inkább az a szociálisan kevésbé elfogadott, ha valaki a házasságig vár a szexszel, de ez két dolgot is jelent: egyrészt, hogy már megint valami "társadalmilag kevésbé elfogadott", ami miatt vannak, akik rosszul érzik magukat. Minél kevésbé címkézünk, annál kevésbé ítélünk el másokat, és hozzuk rossz helyzetbe magunkat is. Másrészt pedig, az szuper, hogy anélkül, hogy valaki elkötelezné magát egy kapcsolatban, lehet gazdag szexuális élete, de ha ez az intimitás megélésének elutasításával jár, (vagyis ha az egyén nem tud valaki mellett hosszabb párkapcsolatot kialakítani, és ez zavarja), és ha maga az egyén is úgy érzi, hogy talán túl gyakran váltogatja a partnereit, akkor érdemes a mélyére nézni, mi állhat a háttérben. Például szorongás, depresszió, és rejtett drog- és alkoholfüggőség, ez utóbbinak leginkább a fiatal nők vannak kitéve, valószínűleg azért, mert nekik a társadalmi előítéletekkel (ld. slutshaming) jobban meg kell küzdeniük ebben a kérdésben. Ezt az ember azonban általában eléggé pontosan meg tudja ítélni, (mégha néha fáj is ennyire őszintének lenni), hogy mennyire "egészséges" a szexuális élete. A hiba, amibe nem szabad beleesni az, hogy hagyjuk, hogy a szociális elvárások, megítélés az elkerülhetetlennél jobban befolyásoljon.

(kép innen)

És hogy mit tanácsolunk? 

1. Elsősorban annak a minél komolyabb tudatosítását, hogy erősen hat ránk a közösségi média; hogy az a kép, amit látunk nagymértékben torzítja az elvárásainkat. Én mindig el szoktam mondani, hogy minden a megértéssel kezdődik, nincs nagyobb ellensége a szorongásnak mint az, ha megértjük a dolgok működését, átlátjuk, hogy hogyan torzítjuk a valóságot, hogy hogyan marcangoljuk magunkat.

2. Nem vagy egyedül! Amiből két dolog következik: A: Hagyd abba az önmarcangolást! B: Ne félj beszélni a problémáidról, a nehézségeidről, hiszen hacsak nem futsz bele egy kivételesen őszintétlen y-generációsba, nagy valószínűség szerint döbbenten fogjátok konstatálni, hogy "Igen, én ugyanezt érzem!" És mindketten megkönnyebbültök.

3. Hagyd abba az elvárások egymásra pakolását a (jövendőbeli) pároddal kapcsolatban. Érthető, hogy mindenki fél az elutasítástól, de az első 1-2 durva szakítás után (amin, biztos vagyok benne, már túl vagy) tudod, hogy milyen; tudod, hogy fájdalmas, és tudod, hogy vége lesz. Ha valaki nem teljesíti az összes 32 pontos elvárásodat, merj és akarj beszélgetni vele, még a végén kiderül, hogy az a 32 pont igazából kb 3-4 pontra redukálható.

4. Ne várj el mindent egyszerre magadtól! Persze nyugodtan törekedj a sokszínűségre, de ne hajszold bele magad egyre extrémebb vállalásokba, elvárásokba, és főleg ne akarj mindent azonnal. Mindennek megvan a maga helye, és a haszna, ha éppen nem érzed magad jól a munkahelyeden, ha problémáid vannak a párkapcsolatodban.

5. Merj segítséget kérni! Erre vagyunk például mi is, a tanácsadás pszichológia erről szól, hogy végigsegítsen egy olyan nehézségen, ami úgy érzed, túl nehéz súlyként nehezedik rád, túl nagy szorongást okoz.

 (kép innen)

Ha többet szeretnél hallani a témáról, figyelmedbe ajánljuk a Pszicho Műhelyt jövő szombaton, ahol többek között erről is szó lesz, és ahol az Ötvenpercesek is képviseltetik magukat.

(Az emojik az emojipediáról származnak.)

Források:

http://mic.com/articles/30916/74-of-millennials-support-gay-marriage#.oKgezPCbe

http://ipsos.hu/hu/news/erosodo-tolerancia-a-kapcsolat-csokkeno-a-gyermekvallalas-megiteleseben

http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Gender_pay_gap_statistics

https://www.psychologytoday.com/blog/fulfillment-any-age/201304/the-lingering-psychological-effects-multiple-sex-partners

______________________________

Asbóth Kinga az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: asboth.kinga@otvenperc.hu

Honlapunk
Facebook oldalunk

Mi kell ahhoz, hogy a társadalom véleménye gyökeresen megváltozzon? Hogyan lesznek a kisebbségi nézetek egy egész társadalom által elfogadottak?

Az emberiség modern kori történelme során rengeteg olyan kérdésben változott meg a világ véleménye, amelyet korábban elképzelhetetlennek tartottak volna. Eleinte elhanyagolható volt azok száma, akik változást sürgettek, de amint a számuk elért egy bizonyos százalékot, onnantól robbanásszerűen terjedtek a nézeteik, rohamos mértékű vátozást hozva.  Így törölték el a rabszolgaságot Amerikában, így kaptak a nők választójogot és így lett törvényes az azonos neműek házassága is az Egyesült Államokban és több más országban is.