Gyakran olvashatunk párkapcsolati vagy családi problémákról, a barátságok nehézségeiről viszont ritkábban. Mit tehetünk azért, hogy barátságainkat hosszú időn át megőrizzük? Mit tehetünk akkor, ha úgy érezzük, hogy megromlott a baráti kapcsolatunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozunk a mai bejegyzésben.

Kép innen.

Kezdjük először is azzal, hogy mit tehetünk azért, hogy barátságaink hosszú távon jól működjenek! Ha a barátainkra gondolunk, akkor leggyakrabban azok az emberek jutnak az eszünkbe, akiktől bármikor kérhetünk segítséget és akik ránk is mindig számíthatnak. Fontos, hogy a barátságnak ezen funkcióját ne hanyagoljuk el! Tegyünk érte, hogy a barátaink úgy érezzék, számíthatnak ránk, de fordítva is legyünk figyelmesek: adjunk nekik lehetőséget arra, hogy a segítségünkre legyenek és ezáltal a bizalmunkat és a megbecsülésünket is érezzék.

Még egy fontos dolog, amiben gyakran a barátainkra támaszkodunk, az az őszinte visszajelzés és kritika. Tudjunk mi is visszajelzést adni a barátunknak, de figyeljünk arra is, ha egy barátunk jelez nekünk vissza valamit. Ha figyelmen kívül hagyjuk a véleményét, vagy sértődéssel reagálunk, akkor valószínű, hogy legközelebb kevésbé szívesen lesz őszinte, ha kikérjük a véleményét.

A barátaink a társaink jóban és rosszban is. Azonban ne csak arra fektessünk hangsúlyt, hogy támaszt nyújtsunk a barátunknak, amikor bajban van: fontos ez is, de sokszor még többet jelent a másik számára, ha az örömeiben és sikereiben is egyformán tudunk vele osztozni.

Kép innen.

Végül, de nem utolsó sorban, a barátságnak természetes velejárója a konfliktus. Értékeljétek, hogy nem egyezik mindenben a véleményetek és igyekezzetek tisztelettel lenni a másik iránt, ha a nézeteitekről van szó. Ne féljetek attól, ha nem értetek egyet. Ha megtanuljátok kezelni a félreértéseket, akkor máris sokkal nagyobb esélyetek van arra, hogy a kapcsolatotok hosszú életű legyen.

Folytatni, vagy lezárni?

Természetüknél fogva a baráti kapcsolatok, mint minden emberi kapcsolat, dinamikusan változnak és fejlődnek, ahogy a személyiségünk is folyamatosan alakul. Nem csoda, ha egy idő után más és más emberekkel találjuk meg legjobban a hangot.

Kép innen.

Még ha egy barátságunk nem is működik már jól, eltávolodtunk egymástól, vagy úgy érezzük, hogy a köztünk kialakult konfliktusok nem megoldhatóak, akkor is nehezünkre eshet a kapcsolat lezárása. Ha egy rosszul működő kapcsolatot hosszú távon nem tudunk lezárni, akkor érdemes lehet elgondolkodni rajta, hogy mi gátol meg bennünket ebben. Kialakulhat egyrészt az az érzés bennünk, hogy a barátainkhoz kötelező hűnek maradni, a kapcsolat lezárását pedig egyfajta árulásként, cserbenhagyásként láthatjuk. Dolgozhat bennünk az a remény, hogy a körülmények változásával idővel majd javul a kapcsolatunk, vagy reménykedhetünk abban, hogy a másik ember változik meg. Az önértékelésnek is fontos szerepe lehet. Ha azt gondoljuk, hogy “nem érdemlünk meg” jobb barátokat, akkor benne ragadhatunk egészségtelenül működő baráti kapcsolatokban attól félve, hogy sosem találunk másik barátokat.

Ha a baráti kapcsolat folytatása mellett döntünk és szeretnénk helyrehozni a viszonyunkat, akkor kiemelten fontos őszintének lennünk saját magunkkal és másikkal is. Érdemes ilyenkor beszélni arról, ha esetleg megbántottátok egymást, tisztázni, ha valami rosszul esett és amit másképp szeretnétek alakítani a jövőben.

Ha te vagy az, aki ad még egy esélyt a másiknak egy barátságban, akkor saját magaddal azért fontos őszintének lenned, mert csak te tudod megítélni, hogy mennyi ideig érdemes várnod például arra, hogy a barátod változtasson valamin, több időt fordítson a barátságotokra, stb. Egy barátság is akkor tud jól működni, ha a felek egyformán foglalkoznak vele és nagyjából egyenlő energiával dolgoznak a működésén.

Kép innen.

Egy kapcsolat lezárása mellett dönteni nagy csalódás lehet. Fontos azonban emlékezni arra, hogy nem minden barátságnak kell feltétlenül egy életre szólnia. Vannak köztük olyanok is, amelyek csak az életünk egy bizonyos szakaszát kísérik végig, később pedig már nem fenntarthatóak. Egy barátság lezárásakor érdemes törekedni arra, hogy elkerüljétek a másik rosszindulatú vitába fulladó hibáztatását (hiszen ezzel senki sem nyer), ehelyett igyekezzetek az egymás iránti tiszteletet megtartani és őrizzétek meg a sok-sok emléket, boldogságot, amit a barátotoknak köszönhettek. Ezek az értékes pillanatok egy életen át gazdagítanak benneteket.

Végezetül három tudományosan vizsgált érdekességet gyűjtöttem össze a barátságokról, ezekről az alattuk lévő linkeken olvashattok angolul, de ha érdekelne benneteket valamelyik téma ezek közül bővebben magyar nyelven, akkor írjatok nekünk!

1. Van-e férfi és nő között barátság? Az egyéni vélemények általában megoszlanak, a kutatók szerint azonban nem. Feltéve persze, hogy az ellenkező nemhez vonzódunk - ez esetben ugyanis a kutatások szerint a szó legszorosabb értelmében vett barátságról csak a saját nemünkhöz tartozó személlyel beszélhetünk. (Kivételek mindig lehetnek, a kutatási eredmények általában a nagy többségre vonatkozó, illetve átlagos tapasztalatokat közvetítik.)

Friendship between man and women

2. Egy szerelem = két barátság? A kutatási eredmények alapján úgy tűnik, hogy egy párkapcsolat átlagosan két szorosabb barátság vagy családi kapcsolat meglazulásával jár együtt hosszú távon. Átlagosan 5-6 emberrel (barát vagy családtag) tartunk szoros kapcsolatot, a párkapcsolatban élők esetében megfigyelhető, hogy ez a szám eggyel lecsökken.

The price of love

3. A barátság jót tesz az egészségünknek. Segít a stressz, a depresszió de a krónikus betegségek legyőzésében is. Ez nem is olyan meglepő, ugye? :)

A protective factor against stress

Social Support - Surviving Breast Cancer

____________________________

Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. 

E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu

Kövess minket Facebookon! 

Az a mondás, hogy valaki "leugrik a boltba cigiért" viszonylag régóta él az emberek fejében mint annak a metaforája, hogy az illető szó nélkül lelép a családjától/párjától és egy új életet kezd valahol. Nincs új a nap alatt, maximum manapság ez gyakrabban történik meg, és új, trendi neve van - úgy hívják, hogy ghosting.

Mi a ghosting?

Gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra eltűnni valakinek az életéből a párkapcsolat/barátság bármelyik szakaszán különösebb ok, indok nélkül. Hogy pontosan hol van az a pont, hogy valamit igazán fájdalmas ghostingnak tekinthetünk, több mindentől függ: például, hogy mennyire volt az otthagyott érzelmileg bevonódva, a (pár)kapcsolat korai vagy már érettebb fázisában történik-e meg; és persze rengeteg egyéni jellemzőtől is, például hogy az illető hogyan áll a saját önértékelésével. Ha valakinek eleve alacsonyabb az önbizalma, erős kétségek gyötrik saját magával kapcsolatban, akkor jóval nehezebben fogja magát túltenni azon a megrázkódtatáson, amit a ghosting okoz.

A látszólag minden különösebb ok nélkül való eltűnés azért egy borzasztóan kegyetlen dolog, mert nem nincsen rá magyarázat. Mégha az a kínált ok egy jól elcsépelt "nem benned van a hiba, hanem bennem", már az ad egy kis támpontot, amibe bele lehet kapaszkodni a szakítás utáni gyógyulás folyamán. Még akkor is, ha a szakításnak fájdalmasabb, keményebb oka van (pl. "egyszerűen nem tetszel eléggé" vagy "már nem vagyok szerelmes"), akkor is ad valamilyen magyarázatot, felkínálja a megértés lehetőségét. Megértés nélkül ugyanis iszonyú nehéz továbblépni, mert az oknélküliség gyakorlatilag megfosztja az egyént az alapvető kontrollérzéstől: attól, hogy a dolgok okkal történnek, és hogy bizonyos cselekedetek konkrét okokhoz vezetnek, ebből következően pedig bizonyos történéseknek konkrét okai vannak. A kontrollvesztettség állapota pedig az egyik legveszélyesebb dolog az egyén számára, mert erőteljes hatással van a cselekvőképességre, a proaktív viselkedésre. A megértés, az okok ismerete mindenkinek alapvető morális joga - ha ez nem történik meg, az otthagyott fejében egymást kergetik a különböző abszurdabbnál abszurdabb szcenáriók az okokat kutatva, és teljesen tehetetlennek érzi magát.

Erre az oknélküliségre pedig rátesz egy lapáttal az elhagyatottság-érzés. Neuropszichológiai kutatások bizonyítják, hogy a szociális elutasítás azokat az idegi pályákat stimulálja, amelyek a fizikai fájdalom érzéséért is felelősek, tehát a elutasítás, elhagyatottság traumája fizikailag fáj. 

A ghosting áldozata lettél? 

Íme 5 tanács/támpont, hogy mit tudsz kezdeni a helyzettel.

1. Nem rólad szól.

Legyen bármi a szakítás konkrét oka, a ghosting hátterében mindenképpen a másik konfliktusoktól, konfrontációtól való félelme áll. Ez két dolgot jelent: egyrészt, hogy ettől ő is szenved, mert a gyáva utat választotta, és pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy a konfliktusoktól való menekülés hosszútávon növeli az egyén szorongási szintjét; másrészt pedig, hogy amint láthatod, minden, ami ebben a bekezdésben le van írva, az nem rólad szól. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a ghosting nem rólad beszél, nem miattad történt; nem az van a hátterében, hogy nem vagy elég jó/elég szép/elég kedves/elég okos, stb. A ghosting egy kegyetlen formája a szakításnak, de semmivel nem jelent többet annál, csak az oknélküliség miatt fájdalmasabb. Ne ess tehát abba a hibába, hogy magadban keresed a ghosting okait!

2. Átkeretezés

A ghosting eredményét tekintve nem más mint egy szakítás. Ha át tudod fordítani, meg tudod látni, hogy nem több ez egy sima szakításnál, akkor el fogsz tudni kezdeni gyógyulni úgy, ahogy azt már valószínűleg párszor megtetted az életed folyamán egy szimpla szakítás után.

3. Szociális támogatás

Minden szakítás után felnagyítódnak a szociális kapcsolataid jelentősége. Keresd a barátaid, családod társaságát, élvezd a támogatásukat: sokat fog segíteni a továbblépésben.

4. Ne félj segítséget kérni!

Ha úgy érzed, hogy a ghosting terhe egy kicsit nagyobb mértékben nehezedik rád minthogy ezzel meg tudj birkózni egyedül, akkor ne félj pszichológiai segítséget kérni. Egy másodpercig se gondold, hogy ez bármennyire szégyellni való dolog - olvasd csak el újra az első pontot.

5. Idő, idő, idő.

És végül: hagyj magadnak időt. Ne siettesd annak a folyamatát, hogy túl legyél ezen, hiszen valahol bizony ez egy trauma, és időbe telik, míg begyógyul a seb.

Ghostingoltál?

Ne félj, nem vagy egyedül.

A szomorú igazság az, hogy egy felmérés szerint férfiak 33%-a, a nők 50%-a ismerte el, hogy életében legalább egyszer ghostingolt már. Persze a definíciós nehézségek miatt ez nem egyértelmű, hogy simán annyit jelent, hogy nem írt vissza valakinek egy első tinder-randi után, vagy hogy évek együtt járása után tűnt el. Mindenesetre ha ez utóbbi történt, vagy esetleg már jó párszor előfordult veled, hogy valakit egy szó nélkül otthagytál, és látod ebben a problémát, ha úgy érzed, hogy van benned némi félsz, szorongás a konfliktusoktól, a szükséges konfrontációtól, akkor érdemes ezzel foglalkoznod, hiszen, amint a feljebb említett kutatás is mutatja, ennek bizony hosszabb távú negatív hatásai lehetnek a pszichológiai jóllétedre. Ne félj tehát segítséget kérni, a megértés, a háttérben rejlő okok ismerete neked is jót fog tenni.

Bármilyen kérdésük van? Írjanak nekünk!

Képek: urban outfitters.

Források:

http://www.huffingtonpost.com/lantern/the-psychology-of-ghostin_b_7999858.html

http://www.elle.com/life-love/sex-relationships/advice/a12787/girls-ghosting-relationships/

 ______________________________

Asbóth Kinga pszichológus, az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: asboth.kinga@otvenperc.hu
Honlapunk
Facebook oldalunk

Nálatok röpködnek a tányérok, csapódnak az ajtók vagy egymáshoz se szóltok, ha vitás helyzet áll elő? Hogyan oldjátok meg a párotokkal kialakult konfliktusaitokat? Legutóbbi bejegyzésemben szavaztatok a soron következő témáról: kiderült, hogy rengetegen olvasnátok szívesen arról, hogy hogyan tanulhatunk meg vitatkozni párkapcsolatban, úgyhogy ma erről lesz szó.

Kép innen.

Minden pár más vérmérsékletű és másképp definiálná a vitát. De mitől lesz a vita rossz vagy épp fájdalmas dolog? Nagyon különbözőek vagyunk. Nincsen két olyan ember, aki mindig mindent egyformán gondol, aki mindenben egyetért. Időnként nézeteltérésekbe botlunk, amik lehetnek kisebbek-nagyobbak, még az is lehet, hogy a legtöbb ilyen nézeteltérés során könnyedén igazítjuk egymáshoz az elgondolásunkat és nem is foglalkozunk vele többet. Előfordulnak viszont olyan témák, kérdések, amik akár visszatérő jelleggel is felbukkanhatnak a kapcsolatunkban megoldásra várva. Több oka is van, hogy miért pont ezek a konfliktushelyzetek éleződnek ki inkább: általában mindkét fél számára nagy fontossággal bír a kérdés, de szinte biztos, hogy a két félnek más miatt fontos. Amikor azon vesszük észre magunkat a párunkkal, hogy parttalan vitákat folytatunk valamiről, vagy egyszerűen csak nem tudjuk egymáshoz közelíteni az elgondolásunkat érdemes megállni egy pillanatra és megkeresni azt a pontot, ami miatt kettőnknek fontos ez a téma. "Mi a fontos nekem ebben?" Hogy hozzak egy példát, tegyük fel, hogy a pár azon vitatkozik, hogy milyen ebédet főzzenek vasárnapra az egyik fél családjának. Közösen szoktak főzni, általában élvezik is, de most mintha teljesen eltérő véleményen lennének. Elhangzik minden érv: ki mit szeret, mi mennyibe kerül, "hány óra lesz míg ezt mind megfőzzük", "ennyi erővel mehetnénk étterembe is", "a te nővérednek úgyse fog ízleni", stb. Látszólag triviális kérdésről van szó, mégis elkezdődik az érvek felvonultatása, ami személyeskedésig is fajulhat. 

Kép innen.

Ezen a ponton szeretném kimerevíteni ezt a jelenetet, lehetőleg képzeljük bele magunkat valamelyik fél szerepébe és gondoljuk végig, hogy milyen megoldások születhetnek. Minél több érvet vonultatnak fel, annál jobban meggyőzik magukat arról, hogy nekik van igazuk, amit a másik gondol az pedig nem lehet jó. A és B megoldás ellen és mellett kezdenek érvelni, ami egyrészt kizárja egy harmadik, esetleg mindenki számára kedvező megoldás lehetőségét, másrészt előre elrendeli a vita kimenetelét: valaki győzni fog, valaki pedig veszíteni. Ezzel meg is találtuk a vitás helyzetek legnagyobb csapdáját: mindenki arra törekszik bennük, hogy győzzön. Pedig vitába keveredni a párunkkal és győzni nem túl kellemes érzés, mert a párunk lesz a vesztes. A párunk leginkább legyőzve és megtiporva fogja érezni magát és mi sem fogjuk annyira élvezni, hogy a mi ötletünk került ki győztesként. Mit tehetünk akkor ahelyett, hogy megpróbáljuk legyőzni a másikat? Nem az a megoldás, hogy nem vállaljuk fel a konfliktusokat, vagy nem mutatjuk ki a nemtetszésünket. Sokkal inkább arra kell törekednünk, hogy megtudjuk, miért fontos a másiknak az adott helyzet és mi magunk is az őszinteségre törekedjünk. Mit tehetne a példában szereplő pár azért, hogy megtudják, nekik mi a fontos ebben a konfliktusban? A varázstrükk: meg kell beszélniük. Nem, nem reális az, hogy egy vita kellős közepén egyszer csak eszünkbe jut megbeszélni, hogy a másiknak mi a fontos ebben. Kezdetnek elég az is, ha a pár mindkét tagja tud arról, hogy ez hasznos lehet, ami még jobb, ha ki tudják ezt próbálni érzelmileg nem túlfűtött állapotban is. Tegyük fel mégis, hogy a példaként hozott helyzetben a pár mindkét tagja kísérletet tesz arra, hogy meghallgassa a másikat: leülnek és felteszik a kérdést: "Mi a fontos neked ebben?"

A: "Szeretném, ha nem kéne megint az egész hétvégét a konyhában töltenem."
B: "Nekem pedig jól esne, ha egyszer az én ötleteimet is megvalósítanánk." 

Kép innen.

Miért hasznosabb ez a két mondat elhangzása 100 felsorolt érvnél? Mert kiderül belőle, hogy ki mi miatt "köti az ebet a karóhoz". A-nak úgy tűnik, hogy nincs olyan sok energiája most a főzésre, mint B-nek és valószínűleg emiatt nem tudja elfogadni B ötleteit. B viszont szeretné megvalósítani az ötleteit és azt se bánja, ha korábban kell felkelnie, hogy kész legyen az ebéd. Ahhoz, hogy a párunkkal hatékonyak tudjunk lenni a közös megoldás kialakításában, szükségünk lesz még az értő figyelem megtanulására és arra, hogy a megoldást illetően szabadon merjünk ötletelni. Az értő figyelem annak a képessége, hogy meghalljuk azt az érzést, gondolatot, ami a kimondott szavak mögött rejtőzik. A-nak tehát ha értőn figyel a párja, akkor nem fogja azt válaszolni, hogy "de nem kell az egész hétvégét a konyhában eltöltened, csak a vasárnap délelőttről van szó". A párunk megértését segítheti, ha megfogalmazzuk a saját szavainkkal, amit hallottunk és visszakérdezünk, hogy jól értelmeztük-e, amit mondott. (pl. B megkérdezheti, hogy "jól értem akkor, hogy kevesebb időt szeretnél a főzéssel tölteni?"). Emellett fontos, hogy pontosítsuk az elképzeléseinket, ha kiderül például, hogy A szeretne többet pihenni, akkor el lehet kezdeni megbeszélni, hogy mi az, amiben viszont szívesen segít. B esetében pedig pontosítani lehet esetleg, hogy milyen ötlete nem került eddig megvalósításra, vagy mi az, amiben kreatívabb szeretne lenni. Sokszor kiderül például, hogy egy vitás helyzet hátterében maga a sértődöttség áll, tehát korábban sérelem érte az egyik felet és emiatt ragaszkodik annyira az álláspontjához. Ilyenkor fontos hogy ez a sérelem feloldásra kerüljön, például egy bocsánatkéréssel, ami után a konfliktus megoldása is könnyebben megszületik. 

Kép innen.

Az értő figyelem mellett említettem még az ötletelést is, ami annak a felfogásnak a részét képezi, hogy konfliktushelyzetben nem az az érdekünk, hogy nyerjünk a párunk álláspontjával szemben, hanem, hogy közös megoldást találjunk ki. Az ötletelés során bármilyen megoldási javaslat felmerülhet, amit legalább az egyik fél elfogadhatónak tart és nem is kell, hogy a probléma egészére megoldást kínáljon. Például A felvetheti, hogy ne süssenek tortát, hanem rendeljenek, mert úgy kevesebbet kell a főzésre figyelni. Erre kiderülhet, hogy B pont a süteményt szerette volna leginkább saját maga csinálni, viszont akkor kitalálhatnak valami egyszerűbb főételt az időigényesebb helyett.

Lezárásképp fontosnak tartom kiemelni, hogy a nézeteink egyeztetése és a kialakult vitás helyzetek akkor is kimerítőek lehetnek, ha az elvi alapokkal tisztában vagyunk. Sokat tud segíteni a fejlődésben, ha a párunkkal közösen tudunk arról beszélni, hogy mit kéne még megtanulnunk, hogyan kéne hatékonyabbá válnunk a konfliktusok kezelésében. Nincs két egyforma ember és két egyforma párkapcsolat sem. Bátran alakítsátok ki a saját megoldásaitokat, figyeljétek meg, hogy számotokra mi bizonyul hatékonynak, ha konfliktuskezelésről van szó, illetve ne féljetek változtatni valamin, ami nem működik megfelelően. 

Számodra mi jelent nehézséget a párkapcsolati konfliktusok során? Mi az, amiben már sokat fejlődtél?

______________________________

Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu
Facebook oldalunk

Forrás:

Chapman, G. D. (2006). Everybody wins: The Chapman guide to solving conflicts without arguing. Carol Stream, IL: Tyndale House.