Mit tehetünk azért, hogy barátságaink hosszú időn át jól működjenek?

2016. október 08. 09:10 - szabófanni

Gyakran olvashatunk párkapcsolati vagy családi problémákról, a barátságok nehézségeiről viszont ritkábban. Mit tehetünk azért, hogy barátságainkat hosszú időn át megőrizzük? Mit tehetünk akkor, ha úgy érezzük, hogy megromlott a baráti kapcsolatunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozunk a mai bejegyzésben.

Kép innen.

Kezdjük először is azzal, hogy mit tehetünk azért, hogy barátságaink hosszú távon jól működjenek! Ha a barátainkra gondolunk, akkor leggyakrabban azok az emberek jutnak az eszünkbe, akiktől bármikor kérhetünk segítséget és akik ránk is mindig számíthatnak. Fontos, hogy a barátságnak ezen funkcióját ne hanyagoljuk el! Tegyünk érte, hogy a barátaink úgy érezzék, számíthatnak ránk, de fordítva is legyünk figyelmesek: adjunk nekik lehetőséget arra, hogy a segítségünkre legyenek és ezáltal a bizalmunkat és a megbecsülésünket is érezzék.

Még egy fontos dolog, amiben gyakran a barátainkra támaszkodunk, az az őszinte visszajelzés és kritika. Tudjunk mi is visszajelzést adni a barátunknak, de figyeljünk arra is, ha egy barátunk jelez nekünk vissza valamit. Ha figyelmen kívül hagyjuk a véleményét, vagy sértődéssel reagálunk, akkor valószínű, hogy legközelebb kevésbé szívesen lesz őszinte, ha kikérjük a véleményét.

A barátaink a társaink jóban és rosszban is. Azonban ne csak arra fektessünk hangsúlyt, hogy támaszt nyújtsunk a barátunknak, amikor bajban van: fontos ez is, de sokszor még többet jelent a másik számára, ha az örömeiben és sikereiben is egyformán tudunk vele osztozni.

Kép innen.

Végül, de nem utolsó sorban, a barátságnak természetes velejárója a konfliktus. Értékeljétek, hogy nem egyezik mindenben a véleményetek és igyekezzetek tisztelettel lenni a másik iránt, ha a nézeteitekről van szó. Ne féljetek attól, ha nem értetek egyet. Ha megtanuljátok kezelni a félreértéseket, akkor máris sokkal nagyobb esélyetek van arra, hogy a kapcsolatotok hosszú életű legyen.

Folytatni, vagy lezárni?

Természetüknél fogva a baráti kapcsolatok, mint minden emberi kapcsolat, dinamikusan változnak és fejlődnek, ahogy a személyiségünk is folyamatosan alakul. Nem csoda, ha egy idő után más és más emberekkel találjuk meg legjobban a hangot.

friendship-day-reunion-3.jpg

Kép innen.

Még ha egy barátságunk nem is működik már jól, eltávolodtunk egymástól, vagy úgy érezzük, hogy a köztünk kialakult konfliktusok nem megoldhatóak, akkor is nehezünkre eshet a kapcsolat lezárása. Ha egy rosszul működő kapcsolatot hosszú távon nem tudunk lezárni, akkor érdemes lehet elgondolkodni rajta, hogy mi gátol meg bennünket ebben. Kialakulhat egyrészt az az érzés bennünk, hogy a barátainkhoz kötelező hűnek maradni, a kapcsolat lezárását pedig egyfajta árulásként, cserbenhagyásként láthatjuk. Dolgozhat bennünk az a remény, hogy a körülmények változásával idővel majd javul a kapcsolatunk, vagy reménykedhetünk abban, hogy a másik ember változik meg. Az önértékelésnek is fontos szerepe lehet. Ha azt gondoljuk, hogy “nem érdemlünk meg” jobb barátokat, akkor benne ragadhatunk egészségtelenül működő baráti kapcsolatokban attól félve, hogy sosem találunk másik barátokat.

Ha a baráti kapcsolat folytatása mellett döntünk és szeretnénk helyrehozni a viszonyunkat, akkor kiemelten fontos őszintének lennünk saját magunkkal és másikkal is. Érdemes ilyenkor beszélni arról, ha esetleg megbántottátok egymást, tisztázni, ha valami rosszul esett és amit másképp szeretnétek alakítani a jövőben.

Ha te vagy az, aki ad még egy esélyt a másiknak egy barátságban, akkor saját magaddal azért fontos őszintének lenned, mert csak te tudod megítélni, hogy mennyi ideig érdemes várnod például arra, hogy a barátod változtasson valamin, több időt fordítson a barátságotokra, stb. Egy barátság is akkor tud jól működni, ha a felek egyformán foglalkoznak vele és nagyjából egyenlő energiával dolgoznak a működésén.

friendbreakupfeature.jpg

Kép innen.

Egy kapcsolat lezárása mellett dönteni nagy csalódás lehet. Fontos azonban emlékezni arra, hogy nem minden barátságnak kell feltétlenül egy életre szólnia. Vannak köztük olyanok is, amelyek csak az életünk egy bizonyos szakaszát kísérik végig, később pedig már nem fenntarthatóak. Egy barátság lezárásakor érdemes törekedni arra, hogy elkerüljétek a másik rosszindulatú vitába fulladó hibáztatását (hiszen ezzel senki sem nyer), ehelyett igyekezzetek az egymás iránti tiszteletet megtartani és őrizzétek meg a sok-sok emléket, boldogságot, amit a barátotoknak köszönhettek. Ezek az értékes pillanatok egy életen át gazdagítanak benneteket.

Végezetül három tudományosan vizsgált érdekességet gyűjtöttem össze a barátságokról, ezekről az alattuk lévő linkeken olvashattok angolul, de ha érdekelne benneteket valamelyik téma ezek közül bővebben magyar nyelven, akkor írjatok nekünk!

1. Van-e férfi és nő között barátság? Az egyéni vélemények általában megoszlanak, a kutatók szerint azonban nem. Feltéve persze, hogy az ellenkező nemhez vonzódunk - ez esetben ugyanis a kutatások szerint a szó legszorosabb értelmében vett barátságról csak a saját nemünkhöz tartozó személlyel beszélhetünk. (Kivételek mindig lehetnek, a kutatási eredmények általában a nagy többségre vonatkozó, illetve átlagos tapasztalatokat közvetítik.)

Friendship between man and women

2. Egy szerelem = két barátság? A kutatási eredmények alapján úgy tűnik, hogy egy párkapcsolat átlagosan két szorosabb barátság vagy családi kapcsolat meglazulásával jár együtt hosszú távon. Átlagosan 5-6 emberrel (barát vagy családtag) tartunk szoros kapcsolatot, a párkapcsolatban élők esetében megfigyelhető, hogy ez a szám eggyel lecsökken.

The price of love

3. A barátság jót tesz az egészségünknek. Segít a stressz, a depresszió de a krónikus betegségek legyőzésében is. Ez nem is olyan meglepő, ugye? :)

A protective factor against stress

Social Support - Surviving Breast Cancer

____________________________

fanni_kep_1.jpg

Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. 

E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu

Kövess minket Facebookon! 

 

komment

Ifjúság (2015) - Ki elég idős ahhoz, hogy öreg legyen?

2016. január 11. 11:04 - szabófanni

Nehéz az Ifjúságról írni. Ahogy nehéz darabokra szedni egy zeneművet, egy fotót, vagy egy festményt. Biztos vagyok benne, hogy minden nézőt más és más részletek ragadtak meg, vagy ha újra megnézném én is másképp reflektálnék rá. 

Néhány sor azok kedvéért a történetről, akik még nem látták a filmet: "Egy Alpok-beli luxusszálloda szolgáltatja a díszletet, itt pihen a már nyugdíjba vonult, világhírű zeneszerző és karmester, Fred (a kétszeres Oscar-díjas Sir Michael Caine) és legjobb barátja, a filmrendező Mick (Harvey Keitel). Fred kíváncsisággal szemléli a hotel többi vendégét, lánya (az Oscar-díjas Rachel Weisz) problémáit, valamint a fiatal és ambiciózus írókat, akikkel Mick együtt dolgozik egy forgatókönyvön. Saját zenei karrierjét lezártnak tekinti, ám a legmagasabb szinten szeretnék, hogy még egyszer vezényeljen: magától II. Erzsébet brit királynőtől kap meghívót, hogy lépjen fel Philip herceg születésnapján." (port.hu)

youth2015.jpgKép innen. 

Két szempontból volt számomra nagyon érdekes a film. Egyrészt megint emlékeztetett arra, hogy mennyire különböző életeket élünk. Nagyjából ugyanazokat a dolgokat kell megtennünk minden nap, a belső világunk mégis a végletekig különbözik egymástól. Egész életünket átszövi az a törekvés, hogy ezeket a kis univerzumokat más emberek belső világaihoz kapcsoljuk, közös pontokat találjunk, megsejtsünk valamit a másikból. Ez a törekvés vezet a szerelmek és barátságok születéséhez, ebből származnak a legszebb és legfájdalmasabb élményeink is. A film főhőse is sok csatát vív meg, miközben eljut onnan, hogy azt gondolja, "az érzelmek túl vannak értékelve a világunkban" odáig, hogy rájön arra, csak az érzelmeink igazán értékesek. 

Kép innen. 

A másik nagyon érdekes része a filmnek a címből is sejthetően az, ahogy az ifjúság és a megöregedés folyamatosan tükröt tart egymásnak. Mintha az egyiket nem is érthetnénk meg teljesen a másik nélkül. A kultúránk egészen biztosan alulértékeli az időskor értékét és a megöregedés, a halál témája szinte tabunak számít. Ez a film pedig gyönyörűen rámutat arra, hogy az öregkor és a fiatalság is csak együtt, egymás fényében értelmezhető.

Az ifjúság és az öregség sem magától értetődő, egyértelműen megállapítható állapotok. Mindenki másképp ifjú és másképp öreg. Lehet valaki fiatal idős korában és betegen és lehet öregnek lenni fiatalon és egészségesen is. És lehet változni. Egészen addig amíg életben vagyunk, dönthetünk, változhatunk, tanulhatunk. Dönthetünk arról, hogy inkább a múlt vagy a jövő befolyásolja a döntéseinket. 

De más nem dönthet helyettünk. Hiába látja valaki kívülről, hogy mit kéne másképp csinálnunk, csak mi tehetünk a változásért. Persze, ezeket tudjuk. Igaz? Mégse tudjuk elég jól. Sok mindenre tanít ez a film, ilyen látszólag egyszerű mondanivalóval is. Mégpedig lélegzetelállító, művészi, hol humoros, hol pedig drámai köntösben. 

la-giovinezza-sorrentino.jpgKép innen.

Ön látta már Paolo Sorrentino Ifjúság című filmjét? Milyen mondanivalót vitt magával belőle?

______________________________________________________________________

Szabó Fanni az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja. 
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu

Honlapunk: otvenperc.hu
Facebook oldalunk: facebook.com/otvenperc

komment
süti beállítások módosítása