Minimalizmus: az egyszerűség dicsérete

2016. augusztus 19. 13:08 - szabófanni

Szenvedélyes művelői szerint a minimalizmus nem csupán egy életforma, de egy eszköz is a személyes szabadságunk megvalósításához. Nem egyszerűen az anyagi javak visszafogott használatára, redukálására törekszik, hanem a lelki élet, az érzelmek, a döntéshozatal, a személyes kapcsolatok harmóniájára is. Ezzel az egye nagyobb teret hódító életformával foglalkozunk ma.

Nektek mi jut eszetekbe legelőször, ha azt a kifejezést halljátok, hogy minimalista? Nekem egy kevés tárggyal, egyszerűen berendezett otthon, ahol rend van. Egyszerűség, átláthatóság, nyugalom. Ez azonban mindenkinek mást jelent. Lehet, hogy valaki jól érzi magát egy olyan hálószobában, ahol a padlón csak egy egyszerű matrac van, más berendezés pedig nincs. Másnak ez a tér üres lenne egy személyes tárgy, egy dekorációs elem nélkül.

Kép innen.

A minimalizmus nem ad egy szabályrendszert arra vonatkozóan, hogy maximum hány tárgyat birtokolhatsz. Inkább arra világít rá, hogy a tárgyaink közül rengeteg a felesleges. Nem önmagában az okoz problémát, hogy a tárgyaink töredékét használjuk, hanem az is, hogy a kelleténél több időt, pénzt, energiát vesz el a tárgyaink megvásárlása, tárolása, pakolása, javítása, tisztítása, stb. A cél viszont nem az, hogy mindentől megszabaduljunk: ha nem mérjük fel, hogy pontosan miből mennyire van szükségünk, akkor a lomtalanítás után szaladhatunk is a boltba, mondván, hogy nincs egy darab ruhánk sem.

Ha a tárgyaink közül szeretnénk szelektálni, érdemes lépésenként haladni. Sose számok alapján ritkítsuk például a ruhatárat (pl. csak 3 nadrágot fogok megtartani), hanem figyeljük meg, melyek a kedvenc ruháink és mik azok, amelyek egész nyáron, vagy egész télen nem is kerültek elő a fiókból. Lehet, hogy elsőre úgy gondoltuk, hogy 20 pólót fogunk megtartani, de valójában leggyakrabban mindig ugyanazt a 10 darabot vesszük elő legszívesebben. 

minimalist.jpg

Kép innen.

A minimalista felfogás az élet sok-sok területére kiterjedhet, nem csak a ruhatárunkra vagy a lakásunk berendezésére. Lehet a célunk az, hogy kevesebb pénzt költünk, minőségi emberi kapcsolatokat akarunk kialakítani, vagy sokat szeretnénk utazni: mindenhol az arany középutat érdemes megkeresni. Nagyon könnyen extremitásokba bonyolódhat az ember például, ha eltökéli, hogy a lehető legkevesebb pénzből próbál meg kijönni. Egyfajta józan takarékosság szinte mindenkire ráfér. Ha viszont azon kapjuk magunkat, hogy órákat töltünk egy-egy dolog beszerzésével, mert "ott olcsóbb", akkor gondoljunk arra, hogy ez valóban jót tesz-e.

A minimalizmusnak ugyanis az egyik legfontosabb üzenete az egyszerűség mellett az is, hogy megtaláljuk, mi az, ami a legfontosabb nekünk, mi az amire több időt és energiát szeretnénk áldozni. Azáltal, hogy felismerjük, mi az, ami felesleges, több időnk juthat arra, amire valóban szeretnénk, hogy jusson. 

Kép innen.

Pszichológiai szempontból persze a legérdekesebb az, hogy vajon melyek azok az elemei a minimalizmusnak, amik a lelki életünkre is pozitív hatással lehetnek. Persze, felszabadító érzés megszabadulni a felesleges holmiktól, de talán nem ez az, ami a legtöbbet adja. Sokkal inkább az a gondolat, hogy "nincs szükségem többre", "megvan mindenem, ami kell az élethez" és ugyan van rengeteg dolog, amit megvehetnék, vagy amire vágyhatnék, azonban ezek is ugyanúgy tárgyak, amik idővel felhalmozódnának az életemben.

Ha pedig megtanultunk a tárgyaink között szelektálni, nagy eséllyel az érzelmeinket és gondolatainkat is egy kicsit másképp látjuk. És talán a tárgyak közti válogatásnál még sokkal fontosabb is az, hogy megtanuljuk, mi az amin érdemes törnünk a fejünket és min felesleges aggódni, mit szeretnénk igazán, teljes szívből és mit csak mások kedvéért. 

Mit üzen számodra a minimalista felfogás? A Te életedben mi az a terület, ahol időszerű lenne egy nagytakarítás? Hogyan kellene hozzákezdened?

 ___________________________

Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu
Facebook oldalunk

Izgalmas blogok minimalista szerzőktől:

Minimalista Vagyok - http://minimalistavagyok.cafeblog.hu/

The Minimalists - http://www.theminimalists.com/

Slow Your Home - http://www.slowyourhome.com/

The Minimalistas - http://ww12.theminimalistas.com/

Minimalist Baker - http://minimalistbaker.com/

komment

Mit üzennek a tárgyaink?

2015. október 07. 12:12 - vargadóra

A környezetünk befolyásolja a hangulatunkat, szokásainkat, ezért érdemes időnként tudatosan is szemügyre vennünk, hogy melyek azok a tárgyak, amelyek kitöltik az életterünket.

A tárgyak a lakásunkban lehetnek használati tárgyak vagy dísztárgyak, őrizhetnek fontos emlékeket, saját magunk vettük vagy kaptuk valakitől, esetleg már más is használta őket. Valójában sokkal több tárggyal vesszük körül magunkat, mint amire szükségünk van. Ennek egyrészt az a következménye, hogy nem férünk el a lakásban, másrészt a sok felesleges holmi leköti a figyelmünket, elveszi az energiánkat, és nehéz közöttük megtalálni, amire szükségünk van. Tudatosan észre sem vesszük, hogyan hat ránk minden egyes tárgy a környezetünkben; vajon akarjuk-e, hogy továbbra is jelen legyen az életünkben, és minden hozzá kapcsolódó érzésre és élményre állandóan emlékeztessen.

Vajon a régi, használaton kívül dolgok őrizgetésével mit üzenünk magunknak?

A kép forrása: www.agas.hu

A tárgyakhoz ragaszkodás azt is jelentheti, hogy valamiért kapaszkodunk a múltba, és emiatt a jelenben nem tudunk teljesen ott lenni. Egy kedves halottunkra szabad és kell is emlékezni, de nem jó ravatallá változtatni az otthonunkat. Egy fontos személytől kapott ajándék addig maradjon velünk, amíg örömünket leljük benne, és nem akadályozza a továbblépést. Lehet, hogy nagyon aranyos az exünktől kapott plüssmaci, de nem biztos, hogy nálunk van a legjobb helyen. Ha van egy olyan ruhánk, amit egy számunkra fontos alkalomkor hordtunk, el lehet tenni emlékbe; de ha már nem férünk el azoktól a dobozoktól, amelyekbe a régi dolgainkat elsüllyesztettük, akkor érdemes átgondolni, hogy miért is vannak túlsúlyban körülöttünk ezek a tárgyak. Ha lehetne, akkor inkább újra 15 évesek lennénk, vagy 23, esetleg 40?

Ha a kérdésre az a válaszunk, hogy nem most és nem itt szeretnénk élni, akkor legelőször is el kell fogadnunk, hogy most élünk, és ezzel nincs mit tenni, a „mi lett volna, ha” kezdetű mondatokon pedig lehet ábrándozni, de nem sok értelme van. Tudunk változtatni, ha nem itt szeretnénk élni. Azon is lehet változtatni, hogy a megunt, felesleges, jelenlegi életünket hátráltató dolgainkat ne raktározzuk tovább, hanem adjuk el, vagy adjuk oda valakinek, akinek még hasznos lehet; vagy ha nem, akkor dobjuk ki. Otthonunkat töltsük meg élettel, legyünk a jelenben. Gondozzunk élő virágokat, a zsúfoltság helyett pedig legyen áttekinthető a szobánk. Ha örömmel megyünk haza, ha van hol megnyugodnunk, azzal az egész napunkat meghatározzuk.

Változtatni nem könnyű, ezért kis dolgokban érdemes már most elkezdeni, a nagy döntéseket pedig hagyjuk meg akkorra, amikor már megérett bennünk, hogy életünk valamely területe így nem mehet tovább.

komment
süti beállítások módosítása