A lelki életünk szempontjából elég mellékesnek tűnik, hogy milyen évszakban járunk éppen. Pedig az év különböző időszakaihoz rengeteg érzelmünk kötődik és rengeteg szimbolikus üzenetet is hordoznak. Nem véletlen az sem, hogy valaki ki nem állhatja az egyiket, és folyton a másikat várja. Október elején már nyakig járunk az őszben, ezért a mai bejegyzésünk ennek az évszaknak az üzeneteiről szól.
Ha az őszre gondolunk, elsőként juthatnak eszünkbe a színes falevelek, a hidegebbre forduló idő, a kopaszodó faágak és a szüret időszaka, ünnepe. A természet szimbólumai és a hozzájuk kapcsolódó emlékképek, érzések alkotják az ősznek azt a melegséggel teli, boldog-szomorú hangulatát, ami a művészeknek is olyan gyakran ad ihletet. Az évszakhoz rengeteg gyerekkori emlék is kapcsolódik, melyekben egyszerre van ott a játék (pl. gesztenyebábok készítése, levélgyűjtés) és a komolyság is (pl. iskolakezdés).
A nyár szabadabb időszaka után újra a munkára, tanulásra koncentrálunk, sok országban az üzleti évet is szeptember vagy október elejétől számítják. Ezzel együtt közeledünk a naptári év végéhez, ami a szüret ünnepével párhuzamosan arra késztet bennünket, hogy végignézzünk az év eddigi eredményein: mit sikerült elérnünk, mi az amit még be szeretnénk fejezni idén és mi az, amibe már most bele kell fognunk, hogy jövőre elégedetten nézhessünk majd vissza.
Az ősz legszebb üzenete talán az elmúlás. Elsőre szomorú üzenetnek tűnik, hiszen a halált és minden folyamatnak a végességét hordozza magában, felhívja a figyelmünket a saját halandóságunkra is. Számomra a szépsége is ebben rejlik. Kultúránkban a fiatalságot tartjuk az irigylésre méltó életkornak a társadalmunk idős tagjaira pedig kevés figyelmet fordítunk. Ezzel együtt az öregedés és az élet utolsó szakasza tabuvá válik. Pedig ahogy az ősz egyszerre időszaka az elmúlásnak és a termés betakarításának, úgy az öregedés sem csak a halálhoz való közeledésről, de a bölcsebbé válásról is szól.
Kicsit más oldalról, az elmúlás magában hordozza az elengedés fontosságát is: egyrészt minden folyamat, életszakasz, feladat lezárul egyszer, másrészt elengedés nélkül nincs lehetősége új dolgoknak születni az életünkben. Ha valamiről úgy érzed, hogy ideje lenne elengedned, legyen az egy cél, ami már nem motivál téged, vagy egy olyan emberi kapcsolat, ami már nem szolgálja a boldogságotokat és fejlődéseteket, akkor gyakran mégis kevés vigasz az, hogy "helyette majd lesz valami új". A gyász természetes velejárója annak, ha valamit elveszítünk vagy valamitől megválunk. Függetlenül attól, hogy mennyire jó lesz nekünk ezután, mindenképpen elveszítünk valamit, ami eddig a részünk volt. A természet arra is tanít, hogy ennek is helye van az életünkben. Nem csupán virágzás és napsütés képezi a részét, hanem a veszteség és az ezzel megélt fájdalom is.
Ha szeretnéd magad mögött hagyni a régit, hogy felválthassa azt az új, akkor érdemes ezért tudatosan és aktívan tenned. Lehet, hogy pontosan tudod, hogy itt az ideje új fejezetet nyitni, de ahelyett, hogy lépnél, vársz, hátha az univerzum egyszer csak lép helyetted ... Van amikor ez így működik, gyakrabban viszont nem. Gyakran olyan szokások, szerepek ragadnak benne az életünkben, amik nem fognak eltűnni az aktív hozzájárulásunk nélkül.
Érdemes ilyenkor először is a jövőre koncentrálni: pontosan magad elé képzelni azt, amit el szeretnél érni. Tervezd meg, hogy hogyan juthatsz el idáig és kezdj bele a megvalósításba (még ha ez valami egészen apró lépést jelent is). Anélkül, hogy lenne valami elképzelésünk a jövőről, vagy valami támpontunk, hogy merre fogunk indulni, általában sokkal nehezebb magunk mögött hagyni azt, amitől meg szeretnék válni (gondolj arra, hogy egy süllyedő hajó fedélzetét készülsz elhagyni: hiába ugrasz egy fejest a vízbe, ha nem tudsz úszni, vagy nem tudod merre van a szárazföld). Amellett, hogy elkezdesz a jövő felé fordulni, fontos, hogy aktívan távolodj attól, amit magad mögött hagynál, tegyél valamit azért, hogy megválj tőle. Ez könnyebb lesz akkor, ha van már egy biztos pont a jövőben, ami felé elindulhatsz.
Persze nem csak ősszel lehet tervezni, számot adni és felkészülni a megújulásra, hanem bármikor. A természetnek azonban megvannak a maga szimbólumai, amik inspirációt adhatnak ehhez ilyenkor.
Számodra mit üzen az ősz? Mi ejt rabul benne? Téged mire inspirál ez az évszak?
____________________________
Szabó Fanni pszichológus és mediátor az Ötvenperc pszichológiai tanácsadással foglalkozó csapatának tagja.
E-mail cím: szabo.fanni@otvenperc.hu
Facebook oldalunk
